Ékszerek művészeti alkotásként ritkán, mű- és elsősorban persze használati tárgyként azonban annál gyakrabban fordulnak elő tudatunk múzeumának kiállítóterében. Mégis, ezen dekoratív, ámde elsősorban kulturális, mintsem naturális „kiegészítő tartalmak” sokszor a hangsúlyosan funkcionális ruhadaraboknál is jelentősebb szimbolikus töltettel rendelkeznek.
2022. augusztus 10-én nyílt meg a budai B32 Galéria és Kultúrtér Trezor Galériájában Király Fanni ékszertervező kamarakiállítása, a Rákossy Péter fotóművész hét portréfotójával kiegészülő Ékszereink üzenete. A kiállítást Erdődy Orsolya, a Budapesti Fesztiválzenekar menedzser-igazgatója nyitotta meg, a tervező koncepcióját hangsúlyozva, miszerint
az ékszer tudatot, viselkedést, illetve érzelmi állapotot egyaránt befolyásolni képes eszköz.
A galéria alagsorában átmeneti otthonra találó tárlat Király Fanni, a főként ékszereket tervező ötvösművész a Magyar Művészeti Akadémia öszöndíjasaként eltöltött három évét foglalja össze. A University of Industrial Arts Helsinki és a Magyar Iparművészeti Főiskola egykori növendéke a magyar közönség előtt leginkább a Corvin Rajziskolában végzett oktatói tevékenysége, a Magyar Nemzeti Bank számára tervezett érméi, a 2004-től évente-kétévente megrendezett önálló és csoportos kiállításai, valamint közgyűjteményi jelenléte miatt lehet ismert.
A tervező-művész első ösztöndíjas évben (2019-2020) alkotott sorozata az Időmérték címet viseli, és elsősorban az érték mibenlétére reflektál. E nyomvonalon játszadozhat tovább a néző az idő-mérték, időm-érték jelentésbeli különbségeivel. A kiállítás kísérőszövegeiben maga
a tervező utal a mai nő önazonosság koncepciójára,
illetve az önmagunkkal és másokkal szembeni, őszinteséget előtérbe helyező ékszerfogyasztói kultúrára. Habár az értéket hangsúlyosan nem a használt anyag nemessége határozza meg, a kollekció aktuális témája a silver volt, megfeleltetve ezzel a készülő alkotásokat a Leignica-i Silver Festival 2021-es pályázati kiírásának. Emellett a művész személyes élményből-élethelyzetből is táplálta munkáját, hisz Király szülei immáron „ezüst-korba” léptek. Az Időmérték darabjai (Idő gyűrűk No. 1-2-3-4-5-6; Nyári vágyak nyakékek No. 1-2; Tavaszi égbolt nyakék; Balatoni jég függő; Birsalma nyakék) az ezüst mellett féldrágaköveket, főként jadét, krizokollát, amazonitot, akvamarint, lápisz lazulit, korallachátot, jáspist, valamint nyakékenként egy darab bőrszíjat vagy több darabka üveget tartalmaznak. Kollekción belüli kollekcióként értelmezhető a Király-család tagjainak bőrlenyomatát magában rejtő Generációk és az Ezüstkor, melyeknél
az ezüstberakás ébenfa vagy rózsaszín elefántcsont alappal állítja szembe egymással a maradandót és a múlandót.
E két „minikollekció” az Időmérték többi, színesebb darabjánál sokkalta letisztultabb, időtállóbb, ezáltal mutatva frissebbnek a látványvilágot.
A második ösztöndíjas év (2020-2021) anyaga Lótusz fantázianéven alkot egységet. E kollekcióban Király Fanni régi kedvenc matériáját, az állagra és kinézetre
pergamenhez hasonlító, napon szárított, cserzetlen kecskebőrt használta, ezzel is hangsúlyozva az ékszerek bőrközelségét,
azt, hogy mennyire fontos számára, hogy a viselt darab kényelmes és őszinte legyen viselőjéhez. A tervező egyébként 2006 óta dolgozik ezzel az anyaggal, síkból térbe fordítja azt, majd finom színezéssel látja el az ilyen jellegű foglalatosságot helyenként átlátszatlansággal, másutt üvegszerű szépséggel megháláló anyagot. A Lótusz egyik fő inspirációja a lélek körforgását szimbolizáló természeti motívumok, virágok, időjárási viszonyok mellett
a haiku irodalmi koncepciójának fizikai-ergonómiai kísérletté alakítása.
A Lótusz ezen darabjai közül néhány a Duna változékonyságára utal (ilyen például a pergamen mellett viaszveszejtéses öntéssel munkált ezüstöt és hematitot tartalmazó, élénkvörös Hármas forrás bross is). A második évben a művész elsősorban a kék és a piros árnyalataival, keveredéseivel hozta létre virágsziromszerűen finom (és egyébként darabonként különféle virágnevet viselő) ékszereit. A vizes tematikájú alkotások tartóelemeinek lenyomatában pedig egy keleti mintázat, az ún. Seigaiha volt a művész segítségére, mely a hullámzás egyik szimbóluma. A lukszegecseléssel létrehozott pergamen-tölcsérecskék kinetikus ékszerként a testen viselve változtatják alakjukat.
A harmadik, egyben utolsó ösztöndíjas évben (2021-2022) a művész visszakanyarodott régóta bővülő Talált kincsek nevű sorozatához, melyből a kiállítás részeként az öltözködéshez kapcsolható, anyagukban és szellemiségükben ténylegesen értékes, de adott állapotukban használhatatlan tárgyak láthatók.
A művész a hároméves időszak alatt újfent kísérletet tett ékszermentésre,
többek között textiltöredékek foglalatba illesztésére, régi faragványok, pecsételőhengerek, egyiptomi üvegpaszta figurák újbóli felhasználására. A hosszú évek alatt fel- és összegyűjtött plasztikus tárgytöredékekből a ma emberének ízlését tükröző, netán formáló ékszer-alkotások születtek, melyek ezáltal szimbolikusan és kézzelfoghatóan is összekapcsolnak múltat, jelent és jövőt. A régi újrafelfedezése és -definiálása ilyen formában tehát
korunk fokozatosan erősödő környezettudatosságának és vintage-őrületének egyik mellékszála lehet.
A Király-kollekció az ösztöndíjas évek alatt elsősorban a textildarabok újrafelhasználását tűzte ki céljául, ámde a sorozat idővel befogadott olyan talált kincseket is, mint a római kori Pannonia provinciából származó csontfésű és állatalakos bronzfibula, egy századfordulós északolasz kőmozaikos ékszertöredék, illetve egy portugál szarulegyező, melyek közül sajnos a kiállításon igen kevés darab látható.
Izgalmas eleme azonban a kiállítás ezen stációján a különös alakjával már a távolból hívogató Csodakamra (Wunderkammer, a reneszánsz kor apró, egzotikus tárgyakat elnyelő tárolóira utalva), mely gyakorlatilag egy precíziós eszközökkel létrehozott fa hordozótestből és különféle, szintén igencsak aprólékosan megmunkált ezüstelemekből áll. Király e játékdobozhoz hasonlító munka létrehozásához a japán ácsszerkezetből ismert nút-ék logikát alkalmazta.
Habár a jelenleg kiállított anyagból ez nem feltétlen derülne ki első szemlélésre, a tárlathoz tartozó füzetkéből megtudhatjuk, hogy
Király Fannira többek között Léon Bakst, az 1910-es évek szentpétervári Orosz Balettjének jelmeztervezője is nagy hatással volt.
Bakst egyedülálló látványvilágában a testékszerek, a szokásosnak mondható láb- és karhangsúlyos jelmezek mellett a szegycsontra, illetve a hátra helyeződött hangsúly, nem gátolva ezzel persze a táncosok mozgását. Király munkásságában ezen elemek hatalmas nyakékek, hátra lógó bojtok, intrikáltan csiszolt kövek egyvelegeként utalnak az újraalakuló nőiség király- és táncosnő jellegére.
Helyspecifikus érdekességként érdemes szót ejteni arról, hogy Király Talált kincsek sorozatának előző verziója már a művész 2017-es, szintén a B32-ben rendezett, Gyűjtőszenvedély címet viselő kiállításán is látható volt. Az akkori tárlatot Sinkovics Andrea klinikai szakpszichológus nyitotta, reflektálva a barát-művész jellegzetes szokására,
„ahogyan atavisztikus vadászösztöntől hajtva rója az ócskapiacokat, régiségboltokat, sufnikat, pincéket és keres-kutat valami után.”
E szenvedély sugárzik a 2022-ben kiállított ékszerekből is. A minitárlat egyik mellékprojektjeként a Király Fanni-ékszereket gyűjtők, az efféle művészi igényű dekorációt ilyen-olyan élethelyzetben használó „ékszerbarátok” szintén reflektálnak néhány bekezdésben a tulajdonukban lévő darabok fontosságára. Közülük heten (a kiállításban név szerint Deák Éva, Erdődy Orsi, Károly Zsuzsi, Németh Kata és Kinga, Sinkovics Andrea és Tkacsik Mária) álltak modellt a kiállítást kísérő Rákossy Péter-portrékhoz, a különféle karrierrel rendelkező és élethelyzetben lévő nő ékszerrel történő identitásdefiníciójának példájaként.
Amint azt az Ékszereink üzenete kiválóan körüljárja, Király Fanni tervezői munkássága semmiképp sem öncélú, hisz a művészt az anyaghasználati lehetőségek és az újfajta ékszerinterpretáció megalkotásával párhuzamosan
elsősorban a (női) identitás mai problémái, kérdéskörei, megélési módjai és platformjai foglalkoztatják.
Mindezen gondolati és anyagi tartalom mellett fontos azonban, hogy ne lepődjünk meg a kamarakiállítás méretének és a látható anyag gazdagságának ellentmondásosságán.
Az Ékszereink üzenete című kiállítás a B32 Galéria és Kultúrtérben tekinthető meg 2022. augusztus 10. és szeptember 2. között.
A fotókat Aczél Márk készítette.
