Drozdik Orshi Munkácsy-díjas képzőművész A fénykép és a szerelmes című kiállítása 1975–1995 között készült, többek között analóg, ezüst zselatinos fotókból válogat. Egy olyan sorozat is szerepel a tárlaton, mely most először látható Budapesten.
Drozdik Orshi 1970–77 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, 1978-ban Amszterdamba, 1981-ben New Yorkba költözött, de közben részt vett a hazai kiállítási életben is. Az 1980–90-es években tevékenysége a tengeren túlra fókuszált, 1983-tól rendszeresen szerepelt egyéni és csoportos kiállításokon New Yorkban.
2005 és 2015 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktori tanára volt, előtte több nemzetközi egyetemen, mint például a San Diego-i University of Californián és a New York University-n is tanított.
Munkásságában egyaránt megjelenik festészet, rajz, sokszorosító grafika, szobrászat, fotó, installáció, videó, performansz, költészet,
valamint irodalmi és elméleti szövegekkel, könyvszerkesztéssel is foglalkozik. A fotó 1975-től máig fontos szerepet tölt be művészetében.
Alkotásai megtalálhatók a bécsi és budapesti Ludwig Múzeum gyűjteményében egyaránt, a Szépművészeti Múzeumban, illetve amerikai és európai kollekciókban. 2003-ban kapott Munkácsy-díjat.
A Mai Manó Ház tájékoztatása szerint
Budapesten most láthatja először a közönség Drozdik 1976–78 között készült, Szempillantás és sóhajtás című kísérletező sorozatát,
amelynek szerves részei a korábban és később is sokat használt szerelmes versek.
A tárlathoz videófelvételek is készültek, melyekben az azóta elhunyt művészettörténésszel, Beke Lászlóval, valamint Boros Lili kurátorral beszélget a művész. Nem mellesleg a kiállítás alkalmából megjelenik egy húsz év fotómunkáit bemutató, 320 oldalas, reprezentatív kiadvány is a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház kiadásában.
A tárlat október 9-ig tekinthető meg a Mai Manó Házban, Budapesten.
A borítóképen Drozdik Orshi: Individuális mitológia – Rubens, 1975–1976, Budapest.
