Egy közös gondolkodás első fázisaként valósult meg a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban a Polarizmus című, vállaltan kísérleti jellegű projekt. A kiállítás megalkotói is teljesen más művészeti területről érkeztek: Don Tamás, az intézmény kurátora és az Ivan & The Parazol tagjai működtek együtt és hoztak létre egy különleges, pop-up kiállítást. A kiállítás koncepciójáról, megvalósulásáról és a tervezett jövőről beszélgettünk az Ivan & The Parazol énekesével, Vitáris Ivánnal és Don Tamással.
KULTer.hu: Ez a projekt az első állomása volt egy együttműködésnek. Beavatnátok a közös gondolkodás folyamatába? Mi volt a kiinduló koncepció, ami alapján úgy döntöttetek, hogy szeretnétek együtt dolgozni és létrehozni a Polarizmus című tárlatot?
Vitáris Iván: Vicces sztori, igazából egy nagyon kedves közös barátunknak, Miki357-nek köszönhetjük, hogy egyáltalán találkoztunk. Szomszédok Tomival, és az egyik este, amikor nála voltam, random átjött, hogy: „Hello-hello, nektek amúgy beszélnetek kéne.” És el is kezdtünk beszélgetni, aztán látod, mi lett a vége. Lehet, kevesebbet kellene beszélnünk!
KULTer.hu: Miért fontos számotokra, hogy a rendszerváltás és a szocialista időszak hagyatékával foglalkozzatok?
Don Tamás: Izgalmas megvizsgálni, hogy különböző történelmi események milyen hatással voltak a társadalom, a történelem alakulására egy adott országon, régión belül. A rendszerváltás az egyik legfontosabb pontja Magyarország XX. századi történelmének.
Egyszerre érdekes és kényes, hiszen nagyon közel van a jelenünkhöz, minden családban vannak különböző történetek,
amelyek sajátos szempontból mesélik el ezt az időszakot. Érdemes ezeket a történeteket meghallgatni. Sok olyan kibeszéletlen, félig kibeszélt, elhallgatott családi trauma vagy egyfajta élethelyzet-változás van, ami erősen kapcsolódik ehhez a periódushoz. A rendszerváltáshoz és a szocialista múlthoz való viszonyunk sok szempontból befolyásolja a jelenünket és az elmúlt évtizedeket politikai, társadalmi vagy akár családi szinten is.
KULTer.hu: A tárlaton a fiatal alkotók képviseltetik magukat alkotásaikkal. Éppen ezért is juthat eszünkbe a kérdés, hogy ti mit gondoltok, milyen lenyomatot hagyott maga után a szocialista időszak? Hogyan befolyásolta annak a generációnak a gondolkodásmódját, akik a rendszerváltás környékén születtek?
Don Tamás: Az életünk nagyon sok szegmensére direkt vagy indirekt hatást gyakorol a szocializmus hagyatéka.
Az épületek, amelyek körbevesznek, a mesék, amiket gyerekkorunkban néztünk, a tárgyi kultúra,
amelyben élünk, az irodalom, a film, a képzőművészet stb. A szüleink, nagyszüleink generációi az életük nagy részét a Kádár-korszakban élték le, azok a különböző társadalmi mintázatok, a gondolkodásmód, amit tőlük örököltünk, amiben felnőttünk, mind valamilyen módon magán hordozza a szocializmus lenyomatát.
KULTer.hu: Miként lehetséges egy ilyen összművészeti projekt koordinálása és kézben tartása? Hogy lehet együtt gondolkodni a különböző területeken tevékenykedő alkotókkal?
Don Tamás: Szerintem a legfontosabb egy ilyen együttműködésben a nyitottság a többi terület és alkotó felé. Kell némi bátorság is abban az értelemben, hogy az ember kilépjen a számára ismerős keretek közül, és ne féljen kísérletezni.
KULTer.hu: A kiállítás vállaltan kísérleti jellegű. Mit találtatok a legnagyobb kihívásnak a megvalósítás során?
Don Tamás: A legnagyobb nehézség a rendelkezésünkre álló idő rövidsége volt. Azzal az elejétől fogva tisztában voltunk, hogy őrült vállalkozás másfél hónap alatt megtölteni egy ekkora kiállítóteret.
A projekt során többször kellett improvizálnunk, mert különböző okok miatt több felkért alkotó is visszamondta az együttműködést.
Ilyenkor mindig gyors megoldást kellett találnunk.
KULTer.hu: A kiállítótér közepén elhelyezkedő monokróm, rózsaszín színpad, mellette a nézőtérrel egyszerre ébreszt kíváncsiságot, egyúttal el is bizonytalanítja a megismerés lehetőségét. Hiszen körülötte műanyag függöny lóg, a nézőtér székein pedig „foglalt” jelzésű táblák jelzik, hogy nem lehet rajtuk helyet foglalni. Mit gondoltok, milyen befogadói élményt nyújt ez az installáció?
Vitáris Iván: Őszintén szólva az utolsó pillanatban gondoltam ki azt, hogy a székekre „foglalt” feliratot kellene rakni, mert szerintem ez is nagyon jellemző a térségünkre. „Oda nem lehet leülni!”, „Oda még vendégek jönnek!” hangzik el ez rengeteg helyen úgy, hogy te magad is vendég vagy.
Azt láttam, hogy a látogatókat ez össze is zavarta rendesen, de pont ez volt a cél.
Kik azok, akik formát mernek bontani, bemennek a lezárt térbe, és leülnek. Egyszerre tudtunk kísérletezni azzal is, hogy a múzeumi viselkedéshez szoktatott látogatói közeg mennyire mozdul ki a komfortzónájából.
Don Tamás: Zavarba ejtő az egész. Azok a látogatók, akik klasszikus kiállításokhoz vannak szokva, nem ilyesmire számítanak egy kiállítótérben. Mintha egy koncert előtt vagy után lennénk, mintha abban a furcsa PVC függönnyel határolt térben megfagyott volna az idő. Rá kell szánni az időt, körbe kell járni a teret, meg kell hallgatni a számot, és elgondolkodni, hogy mindez hogyan kapcsolódik a témához.
KULTer.hu: A tárlat a zenekar legújabb, kifejezetten a projekthez írt Polarizmus címet viselő zeneszáma köré szerveződik, hiszen ezzel lépnek párbeszédbe a kiállítótérben megjelenő videók és installációk. Így többször visszatér a mosás, a tisztítás és a szárítás motívuma. A ti olvasatotokban hogyan értelmezhető ez az ismétlődő szimbólum?
Vitáris Iván: A szöveg írásakor elég sokat gondolkodtam erről, és arra jutottam, hogy
manapság már csak a „program” más, de a mosatlanok, a tisztítás folyamata, a szárítás ugyanaz.
És egyszer mindenki kifakul. Talán nem is kell ezt túlmagyarázni, a legjobb, ha mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné.
KULTer.hu: A kiállítás ismertető anyagaiban is kiemelitek, hogy szerettek és szívesen is nyittok más művészeti ágak felé. Tamás a kurátori munkája során is törekszik más médiumok bevonására, és az Ivan & The Parazol zenekarról is ismert, hogy szívesen vesz részt más művészeti projektekben is. Hogy éltétek meg ezt az együttműködést, mennyiben volt ez más élmény számotokra a korábbi, hasonló tapasztalatokhoz képest?
Don Tamás: Annyiban más volt, hogy még soha nem dolgoztam négy különböző művészeti ág képviselőivel egy projektben, főleg úgy, hogy mindenki új művet hozzon létre. Azt hiszem, hogy ehhez nagy bizalom kellett egymás irányába. Mármint úgy értve, hogy a művészek ezelőtt személyesen nem ismerték egymást, de bíztak a másik profizmusában. A résztvevő alkotók közül Kocsi Olgával rendszeresen dolgozom együtt, Lőrinczy Liával is sokszor dolgoztunk egymás mellett, de Bedécs Lolával, Lia operatőrtársával, a táncosokkal, Kaiser Fruzsinával, Mangi Kornéliával, Takács Lacekkal, és persze az Ivan & The Parazollal most először kooperáltunk.
Izgalmas ugyanazon a témán vagy problémán gondolkodni olyan emberekkel, akik más művészeti közegből jönnek.
Néha teljesen más nézőpontokkal találkoztam, ami nagyon inspiráló volt. A legszorosabban Ivánékkal dolgoztunk együtt, ami szerintem elég flottul is ment.
KULTer.hu: A kiállítás leírásában is utaltok arra, hogy a Polarizmus-projekt egy közös együttműködés kezdete, és azt is nyíltan kommunikáltátok, hogy Tamás két korábbi, Ezek a legszebb éveink? (2018) és a Határeset (2022) című kiállításai folytatásának tekinthető. Hogyan tervezitek a későbbiekben a közös gondolkodást? Vannak esetleg már körvonalazódó ötletek a jövőre nézve?
Vitáris Iván: Abszolút, szerintem ez a nyitánya egy még nagyobb volumenű projektnek. És iszonyatosan hálásak vagyunk a MODEM-nek, hogy egyedülálló módon, gyakorlatilag szabad játszóteret adott nekünk ehhez a projekthez. Hamarosan érkezik a kiállítás anyagára támaszkodó klip, és a dal is meg fog jelenni nemsokára!
Don Tamás: Mindenképpen. Tele vagyunk ötletekkel!
A borítófotót Mohai Balázs készítette.
