Esterházy Miklós korábbi kötetében az Öreghegy meséivel ismertetett meg minket. Nemrég megjelent könyvében ismét visszatérünk erre a varázslatos helyre, és még közelebb kerülünk lakóihoz, akik hamar belopják magukat a szívünkbe. A szerző elmondása szerint történetei már léteztek, csak fel kellett fedeznie őket. A Málna és a csotrogányok szívet melengető mese a természet újrafelfedezéséről, amely ideális karácsonyi olvasmány és ajándék is lehet. Esterházy Miklóssal legújabb könyvéről, természethez való viszonyáról és kötettervekről beszélgettünk.
KULTer.hu: Málna és a csotrogányok című új könyvének olvasásakor visszatérhetünk Öreghegyre. Az előző kötet rövid novellák, különálló történetek összessége volt, ez azonban önálló kisregény, egy hosszabb mese. Hogyan keletkezett a kötet, mi adta a kiinduló ötletet?
A történet premisszája és szereplője már megvolt, így egész konkrétan fogtam az első kötet fejezetcímeit, leírtam őket egy lapra egymás alá, és megnéztem, hogyan tudná a főszereplő végigjárni ezt a világot a kalandjai során, hogy mindenkivel találkozhasson.
KULTer.hu: Az első kötet esetében a címben is megnevezésre kerül a műfaj. Miként alakult a meséhez fűződő viszonya?
Nagyon fontos volt számomra, hogy az Öreghegynek meséi legyenek és ne történetei. A mesék misztikusabbak, szimbolikusabbak számomra.
A viszonyom a mesékhez talán most változik a legtöbbet, ahogy kezdem felfedezni azok tág határait.
Írás közben és akkor is, amikor lekapok egy régi könyvet a polcról, vagy elolvasok egy mesét Boldizsár Ildikó köteteiből. Az az érzésem ilyenkor, hogy a mesék nem viccelnek.
KULTer.hu: Ha egy picit messzebbre tekintünk, voltak olyan fontos irodalmi találkozásai, amelyek a meséi formálódására is hatással lehettek?
Sokakat meglep, de én nem olvastam annyit gyerekkoromban. Bár vannak meghatározó könyvek (Babar, Muminok, A kisvakond, Pán Péter),
elsősorban a mozgóképes élményekből táplálkozom.
KULTer.hu: Öreghegy számomra egy tovatűnt, csak szövegek által hozzáférhető világot jelent, akár Tolkien erdői. Tűnődésre késztető a 39−40. oldalon lévő gondolatsor az emberbe vetett bizalom elvesztéséről: „Nagyon sokat veszítettünk mi emberek azáltal, hogy magukra hagytuk ezeket az állatokat. Ahogy kipusztultak, sorra veszítettük el mindazokat a képességeinket, amelyekkel őket tápláltuk. A mágia mindig is a kölcsönösségen alapult.” Milyennek látja a mai ember kapcsolatát a természettel?
Amit látok, az nagyon változatos. Az öreghegyi házunk előtt pont egy kéktúra útvonal halad el, úgyhogy látok én lelkes túrázókat és autósokat is, akik kipöckölik a csikket az ablakon. A helyi lakosok között van, aki komposztál és konyhakertet gondoz, és van, aki kivezeti a földútra a szennyvizét, kiönti az utcára a háztartási olajat. A könyv itt kevésbé a természetvédelemre hívja fel a figyelmet, mintsem arra a szintén törékeny viszonyra, amit saját magunkkal és a képzeletünkkel ápolunk.
KULTer.hu: Bár valóban láthatunk elkeserítő példákat, sokan tesznek a bolygó jövőjéért. Mit gondol, vannak emberek, akik képesek meglátni a varázslatot a természetben?
A valóság sosem lesz olyan varázslatos, mint egy mesekönyvben, de ez nem baj.
Mindenki a maga módján kapcsolódik a természethez. Tehetünk lépéseket, hogy ez a kapcsolat elmélyüljön, de a legtöbbször csak úgy megtörténik. Az én történeteim is úgy születtek, hogy már léteztek, csak fel kellett fedeznem őket. Az írás közben ez teljesen egyértelművé válik. Nem tudsz akármit leírni, csak azt, ami ott van.
KULTer.hu: Málna kisgyermek, hisz a varázsvilágban és a természet fontosságában, melynek jelenléte meghatározó az életünkben. Hogyan formálódott a karaktere?
Ez a könyv egy időutazás is. Elképzeltem, milyen lenne, ha lenne egy kislányom. És a képzeletemben ott volt a gyerekkorom, a feleségem iránt érzett rajongásom, de ugyanígy Chihiro szellemországból és sokan mások. Ki tudja, talán egy kicsi az igazi Málna személyiségéből is, aki azóta már megszületett.
KULTer.hu: A könyv hét fejezetből áll, mely tudatos szerkesztési elvek követését sejteti. Milyen szempontok szerint alakult így?
Lehetett volna sokkal több részre is bontani, de szerettem volna, ha egy fejezet nagyobb lélegzetvételt jelent az olvasásban. A címük is mindig a könyv távolabbi pontjára utal. Az előző kötet tizennégy egységre tagolódott, úgyhogy értelemszerűen a következőnek három és félből kell állnia.
KULTer.hu: Mikor érezte először úgy, hogy a kötet világa kialakult, el lehet kezdeni „barangolni benne” és papírra vetni a történeteket? Mennyire képlékenyek az Öreghegy koordinátái?
Van, ami nem ott van. Van, ami meglepő módon ott van, és van, ami sosem volt ott, csak azóta, hogy papírra vetettem őket. A barangoláshoz sem kellett várni. Nem is lehet, ha az embernek három kutyája van.
A képzelet és a valóság egymást inspirálja, folyamatosan.
Az Öreghegy meséiben egyszerre fedezhettem fel ezt a külső és belső világot. Az új könyvben is így van ez, de nagyobb hangsúly van a cselekményen és a nagybetűs Kalandon.
KULTer.hu: Meséről van szó, azonban a kötet célközönsége nem csak a gyerekeket jelentheti. Írás közben gondolt a majdani olvasókra?
Nem, az írásnál mindig csak magamat akarom elvarázsolni. Ezek a könyvek gyerekeknek és felnőtteknek is szólnak.
Komolyan veszem a valódit és a fantasztikusat egyaránt.
KULTer.hu: Ez a mindennapjaiban is jellemzi, és ha igen, miben nyilvánul meg?
Leginkább az erre való nyitottságban. Málna missziója a csotrogányokkal abból a látszólag jelentéktelen döntésből indult útjára, hogy az előző könyv egy ígérettel zárult. Fontos volt, hogy „feloldozhassam” magam ez alól az ígéret alól. Most, hogy a kis fantázialényeimet biztonságban tudhatom, körül tudok nézni a világban újabb csodák után.
KULTer.hu: Mit gondol az író-olvasó interakcióról? Lesz például közönségtalálkozója a kötetnek?
Nagyon kevés visszajelzést kap egy író, hiszen az ember általában magányosan olvas, és az élményét is sokszor megtartja magának. Nagyon örülök annak, amikor ez nem így van. Például december 15-én volt a könyv bemutatója, de a fiatalabb olvasóknak is szeretnék egy hasonló eseményt.
KULTer.hu: Várható Málna történetének folytatása?
Még az is lehet, de ezt már meg kell beszéljem az igazi Málnával. Elsősorban az öreghegyi történeteknek szeretném a harmadik részét megírni, amihez ez a mostani ködös, téli idő igazából nagyon is megfelelő.
A borítófotót Szalmás Krisztina készítette.
