Hétévesen már mixtape-eket készített, harmonikázni tanult, később beleszeretett a house és a trance műfajába Dányi Krisztina, aki a zene iránti rajongása (és elkötelezettsége) ellenére kezdetben arra vágyott, hogy a koncerteken, fotózásokon, illetve videoklip-forgatáson elrejtőzhessen valaki más álarca mögé. Ezért megteremtette újabb színpadi alteregóját, aki a GLORIA nevet kapta. Az énekes-dalszerző, multiinstrumentalista és producer egyedülállóan különleges projektje nemcsak a Magyar Klipszemle elismerését vívta ki, hanem a The World Of Music Video című kiállítás része is lett: a PTS című GLORIA-számhoz készített videoklip ugyanis bekerült a tárlatba, amelynek az UNESCO Világörökség részének számító, Völklingen-vasművek épülete adott otthont. Krisztinával arról beszélgettünk, mit tanult az évek során az alteregójától, miként látja az élőzene jövőjét a metaverzumok térhódításával, hogyan küzd meg az ADHD-val a mindennapokban, és megkértük, hogy ajánljon nekünk olyan könyveket, amelyek nagy hatással voltak rá.
KULTer.hu: 2020-ban született meg a színpadi alteregód Szombat Éva Capa-díjas fotós közreműködésével. GLORIA perszónáját eredetileg azért szeretted volna megteremteni, hogy elbújhass mögé koncerten, fotózáson, videoklip-forgatáson. Miben kellett különböznie tőled, hogy biztonságban érezhesd magad „általa”?
Nem volt olyan cél, hogy különbözzön, vagy hasonlítson. Inspirációkról beszélgettünk Évával, és nyilván az én személyiségemből is belegyúrt valamennyit, mikor az első moodboardot hozta. Én csak azt szerettem volna, ha van egy vizuálisan erős karakter, aki lehet a szimbóluma annak, amit a zene képvisel, és persze,
aki mögé elbújhatok majd én is.
KULTer.hu: Mit tanultál GLORIÁtól az elmúlt évek során önmagadról?
Hogy kicsit bízzak jobban magamban és másokban. Nyissak.
KULTer.hu: Egyáltalán, szükséged van még arra, hogy elrejtőzz mögé, vagy már nem érzed magad olyan védtelennek a színpadon, mint kezdetben? Előfordulhat, hogy Szombat Éva már akkor meglátta benned azt, akivé válhatsz GLORIA által, amikor te még nem hittél magadban?
Fogalmam sincs, hogy Éva mit látott annak idején, de engem meglepett, mikor először megláttam a képeket, és egy olyan valaki nézett vissza,
aki én vagyok, de közben mégse.
Az elbújásról meg úgy érzem, hogy pont visszafelé sült el: a műsor, amivel most készülünk a Zene Házába, sokkal nagyobb kihívások elé állít, mintha „csak” kiállnék énekelni. De legalább a számok között nem fogok hülyeségeket beszélni, mint régen. (nevet)
KULTer.hu: GLORIA karakterét egyébként többek között a digitális kapitalizmus, a folyamatos technológiai újítások kora inspirálta, és nem lehet egyértelműen eldönteni róla, hogy ember-e, vagy android. Kutatások is bizonyítják, hogy a fiatalok egyre több időt töltenek a digitális térben, a metaverzumok pedig elmoshatják a valóság és a virtuális világ határait. Hogyan látod az élő fellépések és úgy általában az előadók jövőjét mindezek fényében?
Ez komplex kérdés, és én nem vagyok futurológus, de a munkahelyemen (ami egy techcég) elő szokott jönni a metaverzum, van is ilyen része a munkánknak, ami érinti – bár nem fogyasztói, hanem ipari oldalról. Amennyire én látom, a többség nem igazán hiszi, hogy ez a kikerülhetetlen jövő, sokan rossz üzleti húzásnak tartják.
Szerintem a jelenünk a kulcsfontosságú,
mert most hozzuk meg azokat a döntéseket, amelyek egyik vagy másik irányba elviszik a dolgokat. Hogy ne legyen ilyen általánosító a válaszom, mondok egy példát. Fiatalok ide vagy oda, ha egyre rosszabb lesz elhagyni az otthonodat, mert az időjárás már évszaktól függetlenül mindig „kellemetlen” vagy kiszámíthatatlan lesz, esetleg, szintén klímaokokból ismét ránk tör egy új világjárvány, ami miatt bezárkózni biztonságosabb, akkor ez az otthoni szórakoztatás felé viszi a mérleget. És rengetegen alábecsülik azt is, hogy ezek a VR szemüvegek vagy úgy általában a technológia milyen tempóban fejlődik.
KULTer.hu: Amikor elhatároztad, hogy megtanulsz hangszeren játszani, a harmonikára esett a választásod. Milyen út vezetett az elektromos zenéig és hogyan maradhatott az alkotás része a harmonika is?
Ez egy nagyon gyakorlatias választás volt: az volt otthon, aztán megtetszett. Később szerettem volna egy gitárt, és végül meg is kaptam. A harmonikában a mai napig tetszik az expresszív ereje, de leginkább „a fejemben” maradt az alkotás része, nem praktikusan. Harmóniákban gondolkodom, szerintem ez innen jön. Harmónia alatt persze nemcsak zenei harmóniát értek, hanem a dolgok összjátékát is.
KULTer.hu: LVS, WRD, CTR… A dalaid és az lemezeid címei egytől egyig három betűből állnak, a jelentésük megfejtését azonban a hallgatók fantáziájára bízod, kíváncsi vagy, hogyan értelmezik őket. Előfordult, hogy akár te magad is átértékelted az egyik számodat mások definíciója alapján?
Nem igazán. (nevet) Az viszont gyakran előfordult, hogy olyan dologra asszociáltak a dalról, ami ezeknek a címeknek a titkos jelentése. Ennek nagyon örülök.
KULTer.hu: Arra törekedsz, hogy az elektromos zenei műfajokat atomjaira bontsd, és valami teljesen újat, ismeretlenül ismerőset építs belőlük. Sokan félnek kilépni a keretek közül, téged éppen ez, a kihívások inspirálnak?
Alapvetően szükségem van a rutinokra, amik biztonságot adnak,
de nem tudok meglenni az új impulzusok nélkül sem. Sajnos, vagy szerencsére. Szerintem ez mindkét kérdésre választ ad.
KULTer.hu: Önmagadat is hasonlóképpen boncolgatod, mint a műfajokat? Időnként a művészi énedet is darabjaira szeded? Akad olyan részed, amit magad mögött hagytál?
Pár éve találkoztam egy lóval, aki megértette velem, hogy nincs önbizalmam.
Azt mondta az oktató, hogy ha nem hiszed el magadról, hogy vezetni tudod a lovat, nem fog utánad menni, mert a ló olyan, mint egy tükör, és nincs érdekében hazudni. Meg voltam róla győződve, hogy utánam jönni fog a ló, persze nem tette, akárhogy próbálkoztam. Ez arra is ráébresztett, hogy egy bizonyos szűrőn keresztül látom a világot, amit lehet, hogy le kellene venni, hogy tisztán lássak. Ez egy sor érdekes szociológiai kísérlethez vezetett, hogy teszteljem, melyik meggyőződésem igaz és melyiket tudom cáfolni, ha úgy teszek, mintha nem léteznének. Megdöbbentő élményekben volt részem. Szóval igen. Szerintem boncolgatni hasznos és kell is. Rövid az élet, érdemes kipróbálni különböző opciókat. Nagyon félelmetes, az igaz, de érdemes.
KULTer.hu: Az elsődleges célod az, hogy olyan zenét csinálj, ami megmozgatja az embereket. Megpróbálod mások fülével hallani a dalaidat, vagy az ösztöneidre hagyatkozol ebben a kérdésben?
Is-is. És még így is azt mondják a zenekari felállásban a zenésztársak, hogy
sok meglepő, szabálytalan fordulat van a zenémben.
Szerintem ezek nem feltétlenül rombolják a táncolhatóságot, de ezt majd eldöntik az emberek december 9-én, a Zene Házában, ahol debütálunk.
KULTer.hu: Azt vallod, „a legsikeresebb művészek azok, akik jó marketingesek is, és ki tudják használni az algoritmikus ajánlórendszer sajátosságait.” Hogyan maradhat az ember hű önmagához, mint dalszerző, művész, úgy, hogy közben kijátssza a keresőmotorokat is?
Ha az ember dalszerző és művész, akkor az egyik legfontosabb dolog, amit megtehet a műveiért, hogy hisz bennük. Szóval inkább az a kérdés, hogy a „hű maradok-e magamhoz?” és a „híres akarok lenni” összefér-e, ez pedig egyénileg eldöntendő.
KULTer.hu: Írtál már zenét ökotudatos divatshowhoz is. Laikusként kérdezem, hogyan fog hozzá az ember egy ilyen projekthez? Miként „lehet” zenét írni egy divatbemutatóhoz?
Ez kimondottan alkalmazott zeneszerzői feladat volt, kaptam instrukciókat, hogy itt ennyi és ennyi perc, és ilyen hangulatú zenét szeretnénk. A catwalkhoz írtam egyébként, amikor a modellek vonultak (és táncoltak is). Igyekeztem beletenni olyan dolgokat, amiktől érdekessé válhat,
például egy Donald Trump-hangmintát,
mert gondoltam, hogy viccesen hatna egy ökoshow trackben a nagy klímatagadó hangját bevágni.
KULTer.hu: A non-fiction könyvek a kedvenceid. Melyik az a kötet, amelyik a legnagyobb hatással volt rád a közelmúltban, és miért? Miért éppen ezeket a műveket tartod a legjobb tanítómestereknek?
Kiskorom óta nehéz dolgom van a leírt tájak, szobák, ruhák elképzelésével, rendkívül untatnak, ez alól csak néhány – egyébként nagyon jó – regény jelentett kivételt. Valahogy az absztrakció közelebb áll hozzám, ami vicces így leírva.
A tömör infót preferálom a felhígított tájakkal szemben.
Az utóbbi időben a legnagyobb hatással Norman Doidge A változó agy című könyve volt rám. Ez a neuroplaszticitás kutatásának történetét mondja el, és friss kutatási eredményeket is megoszt ebben a témában. Hátborzongató az egész. Egy fotóalbumot is bedobok: George Steinmetz The Human Planet című kötete megmutatja, hogy miként alakítja át az ember a Föld felszínét, és hogyan termelünk világszerte élelmiszert.
KULTer.hu: Nyíltan beszélsz arról, hogy négy éve ADHD-val diagnosztizáltak, ami kétségkívül az egyik leginkább félreértett állapot. Ha jól sejtem, sokan azt feltételezik például, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar ellehetetleníti az alkotást, vagy legalábbis annak befejezését…
Hát a befejezés valóban nehéz, de szerencsém, hogy rendkívül makacs is vagyok. Az én esetemben inkább szorongást és hullámzó hangulatokat okoz, motiválatlanságot, természetesen alacsonyabb dopaminszintet. Sokszor közbevágok, mikor más beszél, mert nem tudom kivárni, hogy befejezze (azt feltételezve, hogy tudom, mit akar mondani). Bár igyekszem nem csinálni, de nem könnyű erről leszokni, mert 10-ből 8-szor tényleg eltalálom, hogy mit akart kijelenteni.
Ha valami nem érdekel, embertelen energiákat kell bedobnom, hogy tudjak rá figyelni.
A Pomodoro-módszer segített ebben, illetve a bionic readinget ajánlom minden ADHD-s társamnak meleg szívvel. És a reggeli fehérjefogyasztást! A zenekészítésben hiperfókuszba kerülök, 4-5 óra eltelik anélkül, hogy észrevenném, innom kellene, vagy enni, nem érzem az éhséget, csak amikor abbahagyom. Tudnám még folytatni, de ilyesmi élményeim vannak, másoknak szerintem sokkal rosszabb.
KULTer.hu: December 9-én mutatod be az első nagylemezedet a Magyar Zene Házában, a résztvevőket „egy egzotikus, jövőbeli klubba” invitálod. Mi teszi futurisztikussá az eseményt?
A hivatalos köszöntőből tudnék idézni: a Timeless egy egzotikus hely, ahol bárhová nézhetünk, mert a biztonság a design alapja. Tekintetkövetők nélkül, Frame Relay hálózattal és mélységi védelemmel garantálja a zavartalan interakciót, melyben humán Operátorok, és egy AI-alapú Érző Légnemű Segéd optimalizálja a szórakozást.
KULTer.hu: És ha már szóba jöttek a hárombetűs címek… Zárásképpen jellemeznéd nekünk az első lemezedet pusztán három betűvel?
RST.
A borítófotót Ofner Gergely készítette, miután Krisztina lett a VANS Classics kampányának első magyarországi arca.
