Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) mint Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményének hivatalos őrzője a bicentenárium alkalmából online felületén hozzáférhetővé tette Kölcsey autográf verskéziratait, valamint leveleit. A közzétett anyagban eddig nem ismert vers is szerepel, amelyet az OSZK közleménye szerint a költő igyekezett olvashatatlanná tenni.
A család tulajdonában megőrződött Hymnust 1944-ben helyezte letétbe a nemzeti könyvtárnál a költő oldalági leszármazottja, László Magda. A második világháborút követően a könyvtár tudatosan törekedett a hagyaték megszerzésére, így került két jelentős kézirategység: a versek tisztázata, 123 lapnyi szöveg, majd 22 lapnyi verskézirat az OSZK birtokába. Kölcsey nem füzetekben rögzítette a verseit, mint például Petőfi, hanem önálló lapokon, jellemzően bifóliókon. Ennek ellenére a kéziratcsomagok rendjét a szakemberek meg tudták állapítani, így a könyvtár az eredeti sorrendben őrzi őket. A két autográf kéziratcsomag a legautentikusabb része a Kölcsey-verskorpusznak, egyben a legnagyobb fennmaradt szövegegység is, a költő verseinek modern kiadásait elkészítő irodalomtörténészek alapvetően erre támaszkodhattak. A csaknem százhatvan ismert Kölcsey-versből a nemzeti bibliotéka száztizenöt kéziratot őriz, amelyeket az OSZK munkatársai digitalizáltak.
Ez a digitalizált Kölcsey-fond immár mindenki által szabadon elérhető és letölthető a https://copia.oszk.hu oldalon.
A könyvtár ezzel a publikálással nyitja meg a Copia oldal egy újabb gyűjteményét Művek címmel, amelyben a nemzeti könyvtár kézirattárában őrzött klasszikus szerzők autográf műveit, kitüntetetten a verseket, majd a tanulmányokat, az esszéket és a beszédeket adja közre.
A közvetlenül hozzáférhetővé tett szövegek egyrészt a Kölcsey-oeuvre kiemelkedő darabjai, a Hymnus mellett olyan történeti versek, mint a Zrínyi éneke (Zrínyi dala), Zrínyi második éneke, Fejedelmünk, hajh… (Rákóczi, hajh…); a családjának eredetére és történetére reflektáló szubjektív-történeti vers, a Kölcsey, másrészt a személyes, szubjektív versek (Hév naptól…, Csolnakon), illetve a nagyközönség körében szinte teljesen ismeretlen, meglepő darabok, mint például az Ifj. B. Vécsey Miklós Szathmármegye főispáni helytartójának beiktatására című epigramma latinul, vagy Kölcsey fordításai, mégpedig magyarról németre (Szemere Pál versei: Himfy, A boldog pár).
Az anyag különlegessége, hogy az irodalomtörténet előtt egy eddig ismeretlen Kölcsey-versszöveg is hozzáférhetővé válik. Földesi Ferenc filológus, a Kézirattár vezetője
a kéziratok ellenőrzése során felfedezett egy Kölcseytől származó szöveget, melyet a költő igyekezett átírással olvashatatlanná tenni.
Első olvasatra úgy tűnik, hogy a verskezdemény Kölcsey Dobozi című versének tematikus, motivikus gyökere, Berényi címmel. Az intézményben dolgoznak a vers szövegének teljes kibontásán és az életműben való elhelyezésén.
A könyvtár kézirattárában őrzött Kölcsey-levelek huszonkét fennmaradt küldeményből állnak, melyek olyan történelmi nagyságok számára íródtak, mint Eötvös József, Szemere Pál, Szalay László, Heckenast Gusztáv, Kossuth Lajos.
A Copia nem egyszerűen hozzáférhetőséget biztosít a nagyközönség, valamint az irodalomtörténész kutatók számára az ereklyeértékű kéziratokhoz, hanem a nemzeti kultúra pótolhatatlan kincseinek megőrzését is szolgálja.
Régi kézirataink nem elhanyagolható hányadát a házilag készült tinták összetétele miatt a tintamarás veszélye fenyegeti.
A vasgallusz tartalmú, erősen savas és fémionokat is tartalmazó tinták reakcióba lépnek a cellulózzal, és a savasság mértéke, valamint egyéb körülmények arányában elindul egy marási folyamat, amelynek akár a kézzel írt szöveg megsemmisülése is lehet a végeredménye.s
Ennek a veszélynek leglátványosabb manifesztálódása éppen Kölcseynél és éppen a nemzeti himnusz kéziratán látható. A második lap égésnek tűnő sérülése ténylegesen tintamarás. Valamikor a 19. században, hosszú lappangása idején olyan tinta és olyan töménységben ömlött a lapra, amely néhány évtized alatt teljesen megsemmisítette a papír érintett részét.
Forrás és fotók: OSZK, a borítóképen: a Berényi és a Dobozi című versek kéziratai
