Ti West horrorja, az X egyszerre hagyománykövető és bölcsen a műfaj mozgatórugói mögé látó darab, amely ironikus módon éppen addig a legérdekesebb, amíg nem kezd el tocsogni a vérben.
A 70-es évek végén néhány fiatal egy kisbusszal egy isten háta mögötti texasi farmra látogat. Ez csak azért nem téveszthető össze A texasi láncfűrészes mészárlás kiindulópontjával, mert
kis csapatunk célja ezúttal az, hogy leforgassa a következő pornó-világsikert.
Azonban ezt jó érzékkel igyekeznek titkolni a korban már javában benne járó házigazdáik elől, akik valószínűleg nem díjaznák, hogy filmre vett orgia zajlik vendégházuk falai között. De vajon ennek köszönhető az a rengeteg holttest, amelyet a X baljóslatú prológusa előrevetít?
West nem véletlenül helyezi 1979-be történetét: abban a korban járunk, amikor a pornó és a slasher műfaja egyszerre kapott szárnyra. Egymástól cseppet sem függetlenül, hiszen kismillió tanulmány tárgya, hogy
a darabolós horrorok valójában a fiatalkorúak szexuális ébredésétől való rettegést szimbolizálták.
A rajongók már kívülről fújják a szabályokat: mindig azok halnak meg először, akik szexuális együttlétbe keverednek, és egyedül a szűz(lány) lehet a túlélő. De beszédes az is, hogy a slasher fénykora egybeesett az Amerikát rettegésben tartó sorozatgyilkosokéval, a 70-es évek második felében ugyanis úgy tűnt, az ország végérvényesen elindult a kertvárosok falai között korábban elképzelhetetlen bűnesetek és a dekadencia lejtőjén. Az X azonban nem pusztán annyit visz véghez, hogy nyilvánvalóvá teszi ezeket a tudatalatti motívumokat (főhőseink egyenesen azért utaznak vidékre, hogy szexeljenek, miközben szállásadóiknál egy tévés prédikátor harsogja Amerika bűnbe esését), esetleg játszik velük (például csak azért sem a slasher-szentírás szerint gyilkolja a karaktereket), hanem
tevékenyen gondolkodik arról, hogy végső soron mi teszi ezt a műfajt önmagává.
Ezt nem úgy kell elképzelni mint egy tipikus metahorror esetében, azok legtöbbje (például a Sikoly-széria) ugyanis beéri annyival, hogy rámutat az idők során komikussá fokozódott sablonokra, és esetleg egy fokkal kreatívabban próbál ügyködni ugyanazon keretek között. West ezzel szemben óvakodik az okoskodástól és a negyedikfal-döntögetéstől: az X teljes mértékben értelmezhető egy klasszikus, hagyománykövető műként is, amelyben azonban időről időre felszínre törnek és eluralkodnak az előképeibe csak szubliminálisan belecsöppenő gondolatok.
Az X igen hamar egyértelművé teszi, hogy főhősei szexuális szabad(os)sága, egyben zabolátlanul megélt fiatalsága komoly ellenérzéseket fog kiváltani a már mélyen a testi-lelki hanyatlásban járó szállásadóik szemében, ami
tökéletesen jelképezi azt az attitűdöt, ahogyan a korszellem az akkor tomboló szexuális forradalomra reagált.
(De tegyük hozzá, ez a generációs konfliktus valamilyen szinten állandónak volt mondható a 20–21. századi történelem során.) A történet egyik mellékkonfliktusa a szigorúan a testiséget és a könnyű meggazdagodást szem előtt tartó producer és az alkotni vágyó filmszakos rendező ars poeticájának, majd teljes életszemléletének ütközése, amely jól rímel arra az örök dilemmára, hogy vajon maga a horror zsánere is csak a zsigeri hatáskeltés révén vált és maradhatott népszerű, vagy képes ennél többet is képviselni. Vagy éppen ugyanilyen érdekes dilemma, hogy a bámuló tekintetek előtt, szégyenérzet nélkül megélt szexualitásban hol válik el a felszabadulás az olcsó színjátéktól.
A színészek mindegyike telitalálat hol szélsőségesen egyoldalú, hol hirtelen rejtélyesen összetetté váló figuráikra,
ebben a tekintetben pedig egyértelműen Mia Goth a kiemelendő, aki két rendkívül ellentmondásos figurát is megformál a műben.
Szinte csalódás is, amikor a karakterek lelkivilágát, eltérő világnézetét feszegető és egymással szembeállító felvezetés után megkezdődik a beígért vérfürdő. Egyrészt a szereplők halomra gyilkolása tartalmilag már szinte semmit nem tesz hozzá az élményhez (azon kívül, hogy bekövetkezik), másrészt
West kezében már a sejtetés is annyira potens, hogy a konkrét borzalmakkal nincs hová fokozni a néző rémületét.
A rendező kimért, atmoszférateremtő és inkább az előreutalásokban jeleskedő stílusa sokkal inkább kiáltana olyan történetért, mint amilyet az elmúlt évek értelmiségi horrorjaiként elhíresült A boszorkány vagy a Fehér éjszakák tudhat magáénak.
Másrészről viszont
az X éppen azért kiváló darab, mert gyakorlatilag mindenki megtalálja benne a számítását.
Az is, aki egy régi vágású, az elődeit maximálisan tisztelő (és előttük tisztelgő) zsánerműre vágyik, és az is, aki már nem éri be A texasi láncfűrészes vagy a Halloween sokadik remake-jével/folytatásával, és olyan filmet keres, ami igyekszik és képes is az eszetlen kaszabolás mögé látni. Régen örülhettünk ennyire, mint ebben az esetben, amikor egy zajos sikerhez futószalagon készül(t) előzményfilm és folytatás is.
X, 2022. Írta és rendezte: Ti West. Szereplők: Mia Goth, Jenna Ortega, Brittany Snow, Scott Mescudi, Martin Henderson. Forgalmazó: HBO Max
Az X a Magyar Filmadatbázison.
