Megállapodások
Végül csak J maradt, neki is inkább csak a hangja.
Újabban úgy volt, hogy válnak, aztán mégsem,
aztán mégis, hogy különköltöznek, együtt költöznek
máshová, de külön hálószobába, és így tovább. Én meg
a sok saját különköltözés után újabban megállapodtam,
de ezt végérvényesen úgyis csak a végén lehet
megállapítani, az meg hol van még, nevetgéltem
a telefonba, amikor J megkérdezte, velünk mi van.
Régen én faggattam őt, mi a tartós párkapcsolat
titka, ez persze még azelőtt volt, hogy J tizenhét év
után kiszeretett M-ből, át egyenesen T-be. Most meg
ő faggat engem ugyanerről, és ezen jókat röhögünk.
Kisurran a folyosóra amikor a gyerekek alszanak, felhív
és rágyújt egy cigire, amiről már rég leszokott, felveszem,
várj egy kicsit, kimegyek a teraszra, most jó, és
cigi híján a hideg délutánt tüdőzöm le, amíg meséli,
hogy T milyen, T olyan más, vele lehet beszélgetni,
és a gyerekek amúgy is kicsik még, nem érthetik, meg
hogy akkor ő most már soha többé ne lehessen, itt
elhallgat, és ezen nem nevetünk, mint ahogy azon sem,
hogy L már a harmadik embrióbeültetésen van túl,
tisztára rágörcsölt, meséli J, minden nap rápisil
egy csíkra, G pedig annyira nem bírta már az egészet,
hogy lelépett, csak a vörös borpöttyöket hagyta hátra
a falon, meg az életeket a folyékony nitrogénban,
és M-en se nevetünk, pedig rajta régen mennyit,
amikor még kövér volt és vicces, harmincöt kilót
fogyott két év alatt, ettől úgy festett, mint egy kölyök
shar pei, míg fel nem varratta a bőreit, és azóta csak
koktélokról posztol fotót a közösségi oldalán, elegáns
helyek logója virít a neve mögött, M itt és itt bejelentkezett,
de amikor J hívja, hogy találkozzanak, sosem válaszol,
én ezért nem is hívom, valójában azelőtt sem hívtam már,
meg ő se engem, egyébként talán J-t se hívnám már,
ha ő nem hívna, mondom magamban, de aztán
újra találkozunk, és magassarkút húzunk, és egy pohár
bortól már nyerítünk, és arra gondolok, milyen jó, hogy
J sosem adta fel, és mindig újrahívott, és nevetünk is meg
nem is, saját ráncainkat számolgatjuk a másik arcán,
aztán úgyis minden este a gyerekek képeibe fullad bele,
nézd, felvette a cipőm, nézd, már hátraszaltózik, végül
pedig megállapodunk abban, hogy gyakrabban kellene
találkozni, legközelebb L-t és M-et is elhívjuk, lesz
pizsamaparti, jégkrém, pezsgő, majd megint mindenről
beszámolunk, csak jó legyen mindenkinek, csak legyen
idő, meg semmi egyéb családi program, mielőtt még
végérvényesen megállapodunk, mielőtt elveszítjük
a fonalat, ilyen jégkrém, olyan pezsgő,
folyékony nitrogén, megtapadás előtt,
tervezgetünk.
Borítókép: Unsplash
