Idei első kiállításának címével ellentétben kifejezetten magabiztosan indította a 2023-as évet a budai Várfok Galéria. Várady Róbert Munkácsy-díjas festőművész mintegy 20 esztendeje erősíti a galéria állandó művészkörét, s legújabb, a pandémiás időszak ihlette anyagával, A bizonytalansági állandóval az emberi (művészet)észlelés és világértelmezés viszonylagosságára reflektál.
Az 1950-es budapesti születésű Várady műveivel a hazai közönség tagjai utoljára 2020-ban, a Műcsarnokban rendezett kiállításon, a nemzetközi érdeklődők pedig egy 2021-es stuttgarti nyílt egyéni tárlaton találkozhattak. Most a galéria előterében, mintegy „programjelölőként” fogad bennünket a címadó festmény, A bizonytalansági állandó, melynek dezorientált, imaginárius kék térben láthatóan céltalanul vonuló, sematikus,
érzelemmentes ábrázatú emberalakjai között pattanásig feszül az abszurd irrealitás
(ugyanilyen többszereplős „jelenetet” ábrázol egyébként Az állandósult zavarok és a Van valami a levegőben II. is). Két, egymástól perspektivikusan távol, ám egyazon irányba haladó, idős, szemüveges férfialak (az egyik kedves árnyalatú melegsárgában, a másik hideg, a háttértől szinte alig elütő kékben) előtt azonosíthatatlan „kilétű”, geometrikusságukban disszonáns formákat látunk. E formák és tágabb értelemben jelenségek, netán optikai csapdák Várady összes kiállított képének jellemzői, melyeket maga a művész értelmez a jaspersi magától értetődőség tehetetlenségének fellazítóiként.
Bár a teljes kiállítást tematikájában már e legelső festmény kiválóan összefogja,
az apró kiállítótérben nyomasztó légkört eredményező képek metaforikussága a kísérőszövegek kontextusában válik igazán érthetővé.
A többek között ontológiai, metafizikai, fenomenológiai, illetve (ha már a bizonytalanságnak van állandója) matematikai szempontból megközelíthető alkotások középpontjában egyaránt a digitális és valós terek határvonalainak el- és összemosódása áll. Ennek tükrében érdemes megfigyelni, hogy a vásznakon kizárólag idős férfiak (akikről alapvetően digitális illiteralitást feltételeznénk) és fiatal, vagy nagyon maximum középkorú nők merednek az általunk semmiként interpretált mindenségbe. E már-már taszítóan egyhangú karakterek zord mátrixában
felsejlik előttünk, hogy művészetérzékelésünk milyen hatalmas mértékben koncentrálódik a látásra
(kivéve például a zene esetében), s hogy látás nélkül magunk sem volnánk az ábrázolt alakoknál kevésbé irányvesztettek.
Ezen irányvesztettség Peter Sloterdijk német filozófus értelmezésében napjaink viszonyrendszerének kaotikus átláthatatlanságáért felel, melyre szépen rímel mind a képek térbeli elhelyezettségének, mind pedig a festmények kompozicionalitásának esetlegessége. Nagyjából a kiállítás „félidejében”
az emberi szorongásokról digitális zavarodottságunkra helyeződik a hangsúly.
Ennek leképeződéseként külön kisteremben fogadnak az Osztódás, a Lenni, az Elönt a sok (Z+L), valamint a Képözön című festmények. Utóbbi kettő egymás pandantjaként (vagyis ellenpárjaként, kvázi tükreként) a televízió elterjedésének sokszorosíthatóság-jelenségére emlékezik. A technikai kiüresedettség formális letisztultságából újabb idős férfi, nevezetesen – a magántulajdonban lévő – A botos ember hívogat ölelésébe tárt karjaival. Az egyébként kissé riasztó alak megmosolyogtató túraszandálja mellett arckifejezése miatt is elüt az eddig látottaktól: dühös, egyben (rá)csodálkozó, folyamatos változásban.
A kiállítás paradox, változatlant és változót egyszerre szembehelyező, ezeket címadásában ötvöző anyaga tehát koncepciójában kifejezetten intellektuális, kivitelezésében pedig látszólag egyhangú vizuális élményt ígér.
Azonban e stílszerű látszólagosság mindaddig érvényes csupán, míg el nem mélyedünk egy-egy alkotás apró részleteinek megfigyelésében.
A bizonytalansági állandó komplexitásának fejtegetése mellett az ember alkotta valóságtól a továbbiakban is borzadni vágyóknak ajánlott betekinteni a galéria szomszédos helyiségébe, ahol Herman Levente Beépített természet című kiállítása tematizálja a természet újbóli térnyerésének vágyott lehetőségét.
Várady Róbert A bizonytalansági állandó című kiállítása a Várfok Galériában tekinthető meg 2023. január 12. és február 18. között.
A képek forrása: varfok-galeria.hu
