A Politikusok című Wolfram Lotz darab premierjére 2023. április 20-án kerül sor a Katona József Színházban Dohy Balázs rendezésében. Az előadás a Sufni-projekt mentorprogram részeként, Zsámbéki Gábor vezetésével valósul meg, a Goethe Intézet támogatásával. A darabról, a közös munkáról és a karakterekről beszélgettünk Fullajtár Andreával és Rajkai Zoltánnal.
KULTer.hu: Milyen Dohy Balázzsal dolgozni?
Fullajtár Andrea: Balázs nagyon jól közelíti meg ezt a teljesen más típusú szöveget, mint amilyenekkel általában dolgozni szoktunk, és ez felszabadító.
Rajkai Zoltán: Először dolgozom Balázzsal. Nagyon rokonszenves, energikus, kreatív elme és alkotó. Sokat nevet a próbákon, jó kedélyű, de nyughatatlan kereső is, aki igyekszik minden ötletet kipróbálni és nyitott mindenféle színészi megoldásra.
A Politikusok kifejezetten egy kísérleti színházi projekt, ahol kitaposatlan ösvényeken járunk, nem tudjuk milyen lesz a végeredmény.
Hiszen ez nem egy színdarab jelenetekkel, szereplőkkel, szituációkkal, hanem egy repetitív szövegfolyam, amiből megpróbálunk valahogy előadást készíteni. Végtelen lehetőségek tárháza.
KULTer.hu: A darab egy posztdramatikus gondolatfutam, amely a világ zagyvaságáról szól: szavak, mondattöredékek felhasználásával megvalósuló néhol humoros hatású, máskor hirtelen egészen tragikus fordulatokat megképző szódarálás. Rámutat arra is, hogy a nyelvünk változik, azonban sokszor talán romlik is. Mit gondolnak erről, a nyelv is inflálódhat?
F. A.: Minden nappal érzem az utóbbi években, hogy annyi szép kifejezés tűnik el, és helyettük jönnek a rövidített, sokszor angolból és a közösségi médiából származó új, kreált szavak, szóval szerintem sajnos igen, inflálódik a nyelvünk.
R. Z.: Szerintem a nyelv nem tud inflálódni. Nálam okosabbak és a nyelvvel napi szinten foglalkozó kutatók biztosan sok hasznos és értelmes dolgot tudnának mondani. Én egyszerűen úgy érzékelem, hogy
a nyelv folyamatos változásban van az időben és térben; hasonlít valami élő organizmushoz,
ami a túlélés érdekében alkalmazkodik a környezetéhez. Az biztos, hogy az írásbeliség soha nem látott méreteket öltött, és emiatt az írott nyelv és a beszélt nyelv is hatványozottan sokszínű lett. De ezt nem nevezném inflálódásnak, inkább osztódásnak és rétegződésnek.
KULTer.hu: Hogyan tudunk elveszni a szótengerben?
F. A.: Aki nem olvas könyveket, csak az információs tengerben sodródik, annak
a szavak többnyire már a jelentésüket is elveszítik, de ebben korunk politikusai is nagyon vétkesek.
R. Z.: Ha elveszítjük a szavak és a mondatok értelmét, vagy nem tudjuk dekódolni a szavakból áradó érzelmi és asszociatív jelentést, akkor bizonyára elveszünk. Ha nincs mit mondani egy másik ember számára, akkor nem érdemes beszélni. A szavak arra valók, hogy kifejezzünk valamit. Wolfram Lotz szövege furcsasága ellenére nagyon is kifejező.
KULTer.hu: Mesélnének a karakterükről?
F. A.: Ebben
a darabban nincsenek igazi szerepek, inkább sokféle érzetet próbálunk megjeleníteni, amikben elveszünk, vagy amik körülvesznek minket.
Talán éppen ez a nehézsége is ennek a darabnak, ami egyúttal a gyönyörűsége is.
R. Z.: Én számos különböző karaktert fogok alakítani, de ezek még folyamatosan formálódnak. Egyelőre erről nem nagyon tudok konkrétumokat mondani. Leszek vicces és drámai, abszurd és groteszk, értelmes és értelmetlen egyaránt. Beszélek és énekelek, vagy csak némán mozgok. Szóval lesz itt minden.
KULTer.hu: Mi a legnehezebb ebben a darabban?
R. Z.: Színpadilag olyan izgalmas, hiteles és érvényes megoldásokat találni erre a szövegre, hogy azok a néző számára is érdekfeszítőek legyenek. Több hatszólamú kórusművet is írt az előadáshoz Józsa Tamás zeneszerző, aki nagyon tehetséges és rokonszenves fiatalember, viszont nem egyszerű megtanulnunk ezeket a bonyolult dallamokat. Ha sikerül, akkor viszont csodásak lesznek. Ez egyelőre nagyon nehéz nekünk, de minden nap gyakorolunk, és Tamásnak végtelen türelme van hozzánk.
KULTer.hu: Milyen a próbák hangulata?
F. A.: Rengeteget nevetünk, amikor egy-egy ötletet valaki bedob valamelyik szövegrész kapcsán. Igazán szeretek bejárni a próbákra.
R. Z.: Alapvetően jó. Balázs jó hangulatot teremtett, és nyitott a színészek felé. Ebben a légkörben lehet lazán kísérletezni. Megvan a kölcsönös bizalom.
KULTer.hu: Kiknek ajánlják az előadást?
F. A.: Tényleg
bármilyen korosztálynak szívből ajánlom, aki a politikusok által irányított világunkban egyszer is megkérdezte már magától: „Mi a fene folyik itt?!”
R. Z.: Mindazoknak, akik nyitottak a szokványostól eltérő színházi előadások felé és szívesen néznek kísérleti jellegű színházat.
KULTer.hu: Szabadidejükben, a próbák mellett, mivel foglalkoznak?
F. A.: Mostanában kifejezetten igyekszem időt szakítani hosszabb sétákra a kutyámmal, aki már tíz éves, így kiélvezzük azt az időt, ami számára még jut, és sokat is tanít nekem a vele való foglalkozás.
R. Z.: Ebben az időszakban meglehetősen kevés szabadidőm van: 11 különböző előadásban játszom, ami azt jelenti, hogy havonta 20-25 este a színpadon vagyok. Délelőttönként szinte minden nap próba van, délután pedig szövegtanulás, gyakorlás, szinkron, vagy egyéb külsős munkák, feladatok várnak. Ami időm még marad, az mind a családé. Így is
néha azt érzem, hogy képeslapot kellene küldenem haza magamról, hogy megismerjenek.
Hála Istennek, azért sikerül közös programokat is szerveznünk mind a négy gyermekünkkel.
Az előadás a Sufni-projekt mentorprogram részeként, Zsámbéki Gábor vezetésével valósul meg, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Budapest Brand közreműködésével, a Goethe Intézet támogatásával.
A fotókat Horváth Máté készítette.
