Rétegbőr
A tasakos virágföldből felkotrod a patkánykoponyát,
körmöd alá fut a hosszú mosoly, az ujjvégen parfüm
alól szarszag, vakablak a vakok intézetén,
kiszemcsésedik az üvegen a tévé kékje,
villanykörtefényben a rákos öregasszony
bőrfeje, a formalint beisszák a szövetek,
közegébe fakul a magzat, lassan csavarod
a csiszolt üvegdugót, zsibbad az alsó állkapocs,
vakaráshangra pereg a pikkelysömör,
tavalyi kakastaréj lobog a bográcsban,
a műszálas otthonka húggyal telítődik,
hóba lépsz, amputált lábszár simasága
egy csonkon, vödörbe szakad az ivartalan szemét,
elönti a zaj a gumicsónakot, az ágak nem mozdulnak,
párhuzamosan sárga az erdőn a som,
az udvarban az aranyeső, élő eszi
a műanyagot, műanyag az élőt,
serceg a síküvegbe dörzsölt hajad.
Kikönnyített anyag
A porcelán hártyafényes, vödörbe
verődik az elnyújtott toccsanás, horpad
a pléhlemez, szakaszosan deformálódik
a formalinba mentett szövet,
megfoghatatlan, lebeg a retina
és az üvegtest között, körbe-körbe úszkál
a homloktérben, nyelsz fél deci birspálinkát,
vécépapírral törlöd a taknyot a tükörről,
a Wolfram-szálat nézed a kétszáz
wattos izzóban, fehérre teríted
a fekete leplet, csurog a lúg,
kiég az agyarból a csontkorom.
Borítófotó: Unsplash
