2021 tavaszán a berlini Humboldt Egyetem Magyar Irodalom és Kultúra Tanszéke szervezésében konferenciát rendeztek. Az ott elhangzott előadásokból készült A lírai hang túloldalai – József Attila olvasatok című tanulmánykötet, melyet Halász Hajnalka és Lőrincz Csongor szerkesztett, és melyben tizenhét tanulmány szerepel. A kötet útjának érdekessége, hogy kétszer került kiadásra: megjelent egy hivatalos, a szerzők által jóváhagyott példány a Prae Kiadó gondozásában, emellett egy nem hivatalos, nem a végleges szövegeket tartalmazó kötet is egy másik kiadónál.
Szeretnék kitérni a hivatalos példány borítójára, mely Szabó Imola Julianna munkáját dicséri. A borító monokróm színpalettával készült, rajta egy fekete-fehér növény hajtásának képével, mely sejtelmesen rajzolódik ki a szürke háttérből. A letisztult dizájnú grafika véleményem szerint nagyszerűen harmonizál A lírai hang túloldalai címmel. Egyszerre sejteti a tanulmányok újszerűségét, egyúttal megidézi ember és természet kapcsolatát, valamint biopoétikai olvasatokra is utal. Milyen értelmezési stratégiákat jelez A lírai hang túloldalai elnevezés? Egyáltalán léteznek-e a lírai hang túloldalai, és ha igen, milyen formában?
A könyv előszavában a szerkesztők kifejtik, hogy olyan új értelmezési keretek megnyitására utal a cím, melyekre korábban a József Attila recepcióban kevéssé volt példa. A tanulmányok egy része olyan nyelvi és poétikai problémákat jár körül, mint a ki nem mondás, az elhallgatás és azok eszközei, a versek önértelmezése, valamint a lírai hang szerepe, megismerhetősége, és ennek határai a szövegekben.
Az írások olyan kérdéseket is fókuszukba állítanak, melyek a költő nyelvfelfogásához kapcsolódnak,
elsősorban József Attila anagrammatikus alakjaira koncentrálva, vagy líranyelvének mint performatív aktusnak az összefüggéseire. Továbbá a magyar lírikus elődök poétikai hatásait mutatják fel József Attila költészetében, így Adyét, Csokonaiét, Petőfiét, Szabó Lőrincét vagy Babitsét. A könyvben megjelenő szövegek komparatív munkát is végeznek, azt vizsgálják, hogy József Attila költészetére milyen európai költők tettek jelentős hatást.
A tanulmányok rendkívül izgalmas módon biopoétikai kérdéskörökre is fókuszálnak, ezzel együtt annak egy lehetőségét is színre viszik, hogy jelenkorunk miként tud kapcsolódni József Attila lírájához. Ebből a szempontból az ember és a természet kapcsolata, a lírai én környezethez való viszonya kerül középpontba, illetve a korrelációknak és a vizuális tapasztalatokon alapuló megfigyeléseknek a nyelvi megformáltsága.
A lírai hang túloldalai kötet interdiszciplináris, a jelenkor problémáit érintő kérdéseket is feltesz. A tanulmányok szoros olvasással közelítenek József Attila verseihez. Ennek a szemléletnek az irányából továbbra is elmondható, hogy viszonylag kevés tanulmánykötet keletkezik, így a 2023-ban kiadott könyv egészen új perspektívákat nyit meg a József Attila-recepcióban.
A tanulmánykötet szövegei József Attila költészetét illetően kronológiailag követik egymást a könyvben,
az írások a teljes életművet lefedik, kezdve pályájának indulásától egészen kései költészetéig. A befogadó számára így jól érzékelhető és megfigyelhető, hogy bizonyos témák és motívumok miként formálódtak, vagy éppen maradtak állandók József Attila költészetében.
A könyv A fiatal József Attila poétikái alcímű fejezettel kezdődik, a költészettörténeti vonatkozásoknak, az elődök hatásainak bemutatásával, akik meghatározóak voltak József Attila számára költői indulásakor mind nyelvhasználatukban, mind motívumaikat tekintve. Ezzel együtt a tanulmányok fókuszálnak a saját hang kialakítására tett törekvésekre, a lírai én helyzetére a szövegekben, valamint a megszólítás, az aposztrophé alakzatának problematikusságát is vizsgálatuk középpontjába állítják.
Horváth Kornélia József Attila korai verseiről című tanulmányában kifejti, hogy a szinte még gyermekkorban írt költemények is igazán kiforrottak, olyan értelemben, hogy szerzőjük nagyon magabiztosan ismerte a versformák változatait, és bár sokan puszta „ujjgyakorlatnak” tartották ezeket a verseket, mégis
nagymértékű költői tudatosság tapasztalható a korai szövegekben.
Horváth továbbá rámutat a költőelődök hatásaira, mint például Petőfiére, Adyéra (szemantikailag, műfajilag egyaránt), ugyanakkor kifejti, hogy a költő számára az elődök eljárásainak adaptálása saját lírai hangjának kialakítását célozta. Másfelől arra hívja fel a figyelmet, hogy számos olyan fontos tematikus csomópont jelenik meg a korai versekben, melyek a kései költeményekben is megmutatkoznak.
Horváth a tó és a gyöngy metaforikus képét hozza fel példaként.
A szerző részletesen elemzi a Távol, zongora mellett című verset, elsősorban hangzósságát vizsgálva.
Alaposan kitér a mássalhangzók szerepére a vers zeneiségének alakítása tekintetében. Horváth József Attila korai verseiről című írása ezzel hiányt pótol a József Attila-recepcióban, hiszen olyan verseket jelöl ki vizsgálódásának tárgyaként, melyekről korábban csak csekély számban készült részletes elemzés.
Ágoston Enikő Anna a „Virág volt ez a vers, almavirág” – A Medáliák önreflexiói című tanulmányában érvényesül a biopoétikai olvasat, ami a későbbiekben még nagyobb hangsúlyt kap a kötetben. A versszervező metaforák természeti képekhez köthetőek, mint a virág, az alma és a világ. A tanulmány szerzője figyelmének fókuszába a versben megjelenő kör- és gömbmotívumokat állította, töredezettségüknek és kitölthetőségüknek lehetőségeit, mely által megképződhet a szöveg önreflexiója. A Medáliák című verstöredékről nagy számban születtek tanulmányok, a szöveg szerzője azonban teljesen új értelmezési szempont felől közelíti meg az 1928-ban keletkezett ciklust.
Arra ugyanis korábban nem volt példa, hogy egy dolgozat átfogóan vizsgálja a Medáliákat az önreflexivitás vonatkozásában.
Ágoston gondolatmenetét nem a lineáris olvasás határozza meg, hanem az ismételt szavak előfordulása, melyek újabb és újabb interpretációs lehetőségeket nyitnak meg. A szerző tanulmányához rajzot is készített, melyen keresztül könnyebben megragadhatók a versben létrejövő önreflexiók.
A vizuális segédlet megidézi a Medáliákat átfogó gömbmotívumokat:
a rajzon megjelenik egy belső és külső kör, mely formák alapját a szóismétlések kapcsolatai, valamint a napszakok váltakozása képzik. A napszakok révén hat-hat elkülönülő versszakra oszthatjuk a Medáliákat, hat strófát az alkonyattól hajnalig tartó, hat másikat pedig a nappali időszak határoz meg. Ágoston tanulmányában kifejti, hogy grafikatervének elképzelésében és az ábrák tagolásában megerősítette a lírai én pozíciója a versben, hiszen bent és kint elhelyezkedése alapján szintén hat-hat szakaszra bontható a Medáliák. Ilyen szempontok, és a hat-hat versszakra tagolás érvényesítésével jött létre az ábra, melynek belső (hat versszakot magában foglaló) körében kirajzolódik a virág, külső (szintén hat strófát megjelenítő) körében pedig az alma alakzata. A szöveg szerzője tehát nemcsak teljesen új szemszögből értelmezi a Medáliák című költeményt, hanem segédletével értelmezésének gondolatmenetét is könnyen befogadhatóvá teszi. Ábrája vizuálisan reprezentálja a szövegben előforduló szóismétléseket, a versnyelv idő- és térfelfogását, valamint a szövegben létrejövő párhuzamokat és ellentéteket egyaránt.
A tanulmánykötet a Bennfoglaltság és szubjektum, környezet és én című fejezettel folytatódik, megjelölése következtetni enged azokra az új tendenciákra, melyekre a József Attila-recepció korábban kevésbé reflektált.
Az ebben a fejezetben olvasható írások a lírai én pozíciójának problematikájával foglalkoznak.
A szövegekben megszólaló hang és a természet kapcsolatát vizsgálják, azok határait és egymás közötti átjárhatóságuk lehetőségeit, megnyitva a korábban csak érintőlegesen alkalmazott biopoétika értelmezési kereteit. Rendkívül izgalmas, ahogy Mezei Gábor A test kitettségének biopoétikai következményei József Attila Ódájában című tanulmányában lineárisan haladva elemzi a szöveget. A lírai én és a „másik fél” testének vizuális színrevitelét, megismerésük és elérhetőségük lehetségességét vizsgálja. A lírai hang túloldalai tanulmánykötetben a szövegközeli interpretáció kitüntetett, írásában Mezei szintén poétikai problémákra keresi a választ, nem biografikus szempontok felől közelít a vershez. A szerző olyan paradoxonra hívja fel a figyelmet, mely az Óda recepciótörténetében korábban kevésbé volt reflektált.
Arra az alapproblematikára összpontosít, hogy a „lírai én” és a „másik fél” mennyiben hozzáférhető a versben megszólaló hang számára.
Mezei tanulmányában kiemeli, hogy a kérdés nemcsak arra vonatkozik, hogy a „te” mennyiben megközelíthető a megszólító számára, hanem sokkal inkább a hozzáférés módjait vizsgálja, ami a szövegben megszólaló hang elérhetőségére is érvényes. Az Óda nyelvszemlélete ugyanis azt a kettősséget működteti, miszerint a lírai én saját magát és testét csak akkor érheti el, ha attól egyúttal eltávolodik, kívülről reflektál magára. Mezei Gábor tanulmányával tehát nem az eddigi domináns olvasásmódokhoz kapcsolódik, vagyis nem feltétlenül csak szerelmi líraként elemzi az Ódát, sokkal inkább a megszólítás alakzatát helyezi vizsgálódásának középpontjába.
Horváth Péter és Tátrai Szilárd A személy, az idő és a mód jelölésének igei mintázatai József Attila verseiben című közös tanulmányukban számolnak be korpuszvizsgálataik eredményeiről. A szerzőpáros nem egyetlen versre vagy verscsoportra koncentrált, hanem
a teljes József Attila-életműre kiterjesztették kutatásukat.
Interdiszciplináris munkájuk a nyelv- és irodalomtudomány határán helyezkedik el, hiszen olyan grammatikai szempontok mentén vizsgálták meg a verseket, mint a személy-, mód- és időjelölők előfordulásának gyakorisága. Kutatásukat nemcsak a József Attila, hanem a Nyugat első nemzedékének, valamint Petőfinek a szövegeire is kiszélesítették. A tanulmány kizárólag grammatikai viszonyok alapján végez összehasonlító munkát, olyan kérdésekre keresve a választ, minthogy milyen közös metszéspontok határozhatók meg József Attila és a fentebb felsorolt lírikusok szövegei között. Közülük kinek a versei hasonlítanak jobban, és kinek a lírája tér el ebben az összefüggésben leginkább József Attiláétól? Bár számos alkalommal törekedtek már a poétikai hatások feltérképezésére, a fentebb említett költők verseinek grammatikai alapon történő vizsgálata, és a nyelvtani szerkezetek gyakoriságán alapuló összehasonlításuk elvégzése kifejezetten újítónak számít.
A könyv utolsó, Megszólítás, tartozás, testamentaritás című fejezetében szereplő szövegek a József Attila kései költészetét meghatározó motívumokra, tematikai csomópontokra koncentrálnak. Ilyen meghatározó témák a bűn, a bűnösség, a halál és halálvárás, a gyász, az öngyász kérdései.
A bűn, bűnösség kérdéskörével Halász Hajnalka foglalkozik átfogó írásában, melynek címe A bocsánat esélyei – A bűn és a tulajdon maradékai József Attila három versében. Halász kifejti, hogy a bűnnel és a bűnöséggel a szakirodalom behatóan foglalkozott. Tverdota György egy teljes monográfiát szentelt ennek (Zord bűnös vagyok, azt hiszem – József Attila kései költészete, Pro Pannonia, Pécs, 2010.), Németh G. Béla pedig a nyolcvanas években egy tanulmányban járta körül a kérdéskört, és a bűn mibenlétét Heidegger filozófiáján keresztül értelmezte. Úgy tűnt, ezáltal kimerítően értelmezhető a bűn problematikája József Attila lírájában:
a heideggeri filozófia felől olvasva a bűn a „jelenvalólét létmódja”, vagyis a bűn eredendő,
az emberi lét alapja, nem szükséges, hogy oka, kiváltója legyen. Hosszú éveken keresztül tehát a recepció úgy értelmezte a bűnösség kérdését József Attila poétikájában, hogy a bűnnek nincs oka, nem az emberi cselekedetekből fakad. Halász Hajnalka tanulmánya azonban ezzel a szemléletmóddal szakítani akar, hiszen így leszűkül a verseknek az értelmezési kerete. Dolgozatában arra kíván rámutatni, hogy a bűn nem választható el teljes egészében a moráltól (vagyis attól, hogy az ember a bűnt szándékosan, helytelen voltának tudatában követi el), sőt ez a két fogalom valójában elválaszthatatlan egymástól. Ennek a megközelítési módnak a metodikáját kidolgozottan viszi színre írásában, így egy teljesen új értelmezési irányt nyit meg szövegében: az ökonómiai olvasatot, vagyis a saját és a más tulajdon, a tartozás és a törlesztés kettősét hangsúlyozza.
Az ökonómiai terminus használata megjelenik a Kész a leltár, A bűn és a Tudod, hogy nincs bocsánat című költemények esetében is,
melyekről Halász tanulmányában alapos látleletet ad. A bocsánat elnyerésének lehetőségét az ökonómiai terminológián keresztül közelíti meg, bemutatva, hogy a tulajdon- és birtokviszonyok nyelvi kifejezései már Ady lírájában is erősen tetten érhetőek.
A lírai hang túloldalai című tanulmánykötet érdeme nemcsak a József Attila-recepcióban mutatkozik meg, hanem a magyar irodalomtudomány egészére vonatkozóan is új értelmezési stratégiákat vázol fel. A könyvben szereplő tizenhét írás egytől egyig hiánypótló a költő recepciójában.
Rámutatnak jelenkorunk szemszögéből nagy jelentőséggel bíró kérdéskörökre,
melyek a természet és a test viszonyaira figyelő biopoétikai olvasatokban, a lírai én és az „odaértett másik fél” hozzáférhetőségét vizsgáló tanulmányokban tárulnak fel. A könyv előszavában a szerkesztők hangsúlyozzák, hogy a tanulmányok megközelítésmódjaival nem szembe akarnak helyezkedni más irodalmi tendenciákkal, céljuk sokkal inkább a párbeszéd, valamint a vitalehetőség kialakítása. Úgy gondolom, hogy rendkívül izgalmas diskurzusok alakulhatnak ki József Attila recepciójában (akár az életrajzi vonatkozások bizonyos szintű beemelését vagy teljes kizárását illetően).
A kötetet forgatva nagyon érdekes megfigyelni, ahogy jelenkorunk problémái, kérdései előtűnnek József Attila verseiben, így az olvasó számára újabb kapcsolódási lehetőségek nyílhatnak a költő lírájához. Az újonnan létrejövő értelmezői horizontok pedig a kötet címét is magyarázhatják.
A kötet tanulmányainak szerzői: Ágoston Enikő Anna, Bónus Tibor, Halász Hajnalka, Horváth Kornélia, Horváth Péter, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lénárt Tamás, Lőrincz Csongor, Mezei Gábor, Osztroluczky Sarolta, Pataky Adrienn, Simon Gábor, Smid Róbert, Szabó Csaba, Szabó Marcell, Tátrai Szilárd, Török Sándor Mátyás.
A lírai hang túloldalai – József Attila-olvasatok, szerk. Halász Hajnalka, Lőrincz Csongor, Budapest, Prae, 2023.
