két anya
anyám nem szült meg, csak hagyta, hogy kivágjanak belőle. csütörtök volt, és nem volt még nevem. azóta aztán több is lett, néhány évente újat adok magamnak.
nagy sokára vittek haza a kórházból, és onnantól fogva tizenhét évig és nyolc hónapig csak néztem, ahogy anyám a konyhaablakon fújja kifelé a füstöt. egyik karját keresztbe tette, a másikban a cigarettát tartotta, nyáron puha fürdőköntösben, télen rövid derekú, fényes dzsekiben. amikor buborékfújót kaptam, füsttel töltötte meg a kis színes buborékokat, én meg kacagva néztem, ahogy kipukkadnak és kifolyik belőlük a gomolygó szürkeség.
a fogai tönkrementek miattam, elszívtad tőlem a kálciumot, amikor terhes voltam veled – magyarázta nekem türelemmel újra és újra, amikor nem értettem, mit jelent az, hogy porcelánból vannak a fogai.
minden nap felsöpört és főzött, és minden függönyt, ami mellett elsétált, gondosan megigazított. pocsékba ment erőfeszítéseknek tűntek, mert a falak aztán penészesek lettek, az ételbe belepotyogott a cigarettahamu, a függönyök mögött az ablakok közé régi pokrócok és elhasznált ruhák kerültek, hogy telente benn tartsák a meleget, amit mi leheltünk a szobákba.
én nővér nélkül nőttem fel, a húgom nem. ha anyám az éhes ordításra sem kelt fel, akkor délelőttönként reszelt almát és banánt adtam neki. pedig igazán utáltam őt. a sírása végtelen volt, a pelenkáját állandóan cserélni kellett. amikor nagyobb lett, állandóan játszótérre meg fejlesztőórákra kellett hordani.
elsős koromban az egyik hittanórán bepisiltem. a tanárunk, aki az iskola mellett lakott, tiszta bugyit és száraz nadrágot hozott nekem otthonról, a szünetben átöltöztem, és annyira szégyelltem magam, hogy meg sem köszöntem. délután anyám úgy tett, mint aki észre sem veszi, hogy más ruhában vagyok. rám pillantott, aztán az ablak felé fordult, hogy kifújja rajta a füstöt. hálás voltam, amiért nem kérdezett.
anyám az olvasást meg az iskolát okolta érte, hogy olyan nagyon fent hordom az orromat, meg hogy olyan lustácska vagyok. míg ő fel-alá járt a lakásban, én csak heverésztem a könyveimmel, vagy a saját kis történeteimet körmöltem az asztalomnál ülve. na mi van, jól érzed magad? – kérdezte ilyenkor, de most már vannak hangoskönyvek, és amíg azokat hallgatom, tudok hasznos dolgokat is csinálni.
na meg elég makacs voltam, de ezt csak ritkán rótta fel nekem. egy este mindenáron tojásrántottát akartam, és nem nyugodtam, míg meg nem kaptam. sok volt benne a hagyma, és keményre volt sütve a tojás. mire elkészült, elment tőle a kedvem. fél órája ültem a hideg tojás fölött, aztán ledobtam a földre – hátha úgy nem kell megennem.
mondom, nagyon makacs. talán, ha hallgatok a szép szavakra, akkor anyámnak nem kellett volna kiabálnia velem, megpofozni meg biztosan nem, és ez neki jobban fájt, mint nekem, miért kell mindig kihoznod belőlem az állatot?
a szex és a testek sokfélesége soha nem volt titok vagy szégyen. anyám és az aktuális pasijai gyakran meztelenül, vagy alig egy szál ruhában mászkáltak a lakásban. ha fürödtem, anyám bejött, leült pisilni, megjegyezte, hogy nahát, megint szőrösebb lettem, lehúzta a vécét és kiment.
az első barátom tizenöt éves koromban volt, anyám minden találkozás után rákérdezett, lefeküdtem-e vele, de nem igazán hitt nekem, amikor nemmel válaszoltam. egy idő után nem válaszoltam, vagy ő nem kérdezett, mindenesetre sosem kellett elmondanom neki, hogy elveszítettem a szüzességemet.
aztán lett egy másik barátom, amikor szakítottam vele, anyám azt mondta, túl magasak az elvárásaim, mire én kihúztam magam, beleszívtam a cigarettámba, és az ablaknak mondtam: majd ha negyven leszek és nincs senkim, akkor lejjebb adok belőlük.
onnantól, hogy elköltöztem, anyám csendesen figyelte az életem alakulását. nem kérdezett, nem beszéltünk, csak kommenteket írt a Facebook-posztjaimhoz, vagy megkért, hogy utaljak át neki valamennyit, ha nagy szüksége volt rá.
kiderült azért, hogy nem volt mindig igaza, mert a következő években, végignézve a pasikon, nem is voltak nagy elvárásaim. egyik ment, a másik jött, én meg gondolkodás nélkül szerettem beléjük néhány hétre vagy hónapra.
anyám huszonegy volt, én huszonöt. nem szültem meg, csak hagytam, hogy kikaparják belőlem.
Borító: Unsplash
