„Mindig szerettelek, mégsem tudtam veled élni” – mondja Juliette Binoche Sarája tíz éve nem látott volt partnerének. Bárcsak Claire Denis többi sora is ilyen pengeéles lenne!
Denis olyan energialökettel robbant be az 1990-es évek végén a Szép munkával, ami a film ritmikus sodrását is csaknem felülmúlja.
A siker óta a Denis-stílus szent és sérthetetlen.
A rá jellemző megkoreografált líraiság és a fluid, szinte táncoló kameramozgás tetten érhető a pár évvel későbbi Péntek este című filmjében is. Művészetének csúcspontjában, a 35 pohár rumban pedig a melankolikusan gyengéd energiák és a szeretet éltető ritmusa alkotják meg azt a karakteres hangulatot, ami még a Denis-filmek körében is ritkaságszámba megy. A csaknem tizenöt évvel későbbi Szerelemmel, szenvedéllyel valahogy nem üti meg a korábban alapvető mércét sem – de nem azért, mert ne lenne képes rá.
Legújabb filmjében Denis túlságosan biztonsági játékot játszik. Három szereplőnk, Sara, Jean és François egy szerelmi háromszögbe keveredik, amint az utóbbi váratlanul újra felbukkan Sara és Jean életében, és egy közös üzlet elindítását ajánlja fel volt felesége jelenlegi férjének. A nem várt találkozás annyira felborítja Sara és Jean boldognak hitt házasságát, hogy mindkettőjük kénytelen újragondolni, mire is van szükségük egymástól és saját maguktól.
A vérszegény cselekmény ellenére a téma izgalmas karaktereket vetít előre,
a minimalista stílus és Claire Denis pedig biztonságos fogalompárosításnak tűnhet. Viszont Denis mintha túlzottan komolyan venné a slow-burn dráma műfaját, és a dráma kibontakozásának érdekében a vártnál pár fokkal jobban visszafogná stílusát és a karakterek megszólalásait.
A felszínen kimondott közhelyek ugyan
rávilágítanak a felszín alatt bujkáló elfojtott sérelmekre, de cserébe sablonossá és kevésbé emlékezetessé teszik a szereplőket.
Sara minden második jelenetben kényszeresen megkérdezi Jeant, hogy szereti-e őt. Ez természetesen elfogadható válaszreakció egy váratlanul összeomló házasságra és a belőle adódó kételyekre, ugyanakkor Denis annyira sok jelenetben használja ezt a sablonos megszólalást, hogy pár alkalom után Sara kevésbé egy hús-vér karakternek, inkább egy manökennek tűnik, akire a bizonytalanság mint érzelem lett kiosztva, amit az egyes jelenetekben meg kell jelenítenie. Jean szerepe pedig a tudattalan elzárkózás. Annyira a saját ügyeivel van elfoglalva, hogy lusta még azt is elmondani Sarának, hogyan áll éppen az új vállalkozása. Sara ezt a bizalmatlanság jelének veszi, és még agresszívabban kérdezgeti a férjét.
A szereplők minden egyes reakciójára megvan a sablonválasz.
Szépen levezethető ok-okozati kapcsolatok ezek, de a karakterek egyáltalán nem ambivalensek, nem összetettek, így a fejlődésük sem valóságos.
Sajnos a színészek kvalitásai sem segíthetnek a karakterek egyhangúságán. Juliette Binoche (Sara), Vincent Lindon (Jean), valamint Grégoire Colin (François) mind dolgoztak Denis-vel karrierjük során. Hármójukat összegyűjteni egy közös filmhez biztos recept a sikerre, de a forgatókönyv élet(tel)len párbeszédei elvágták a dinamikájukat. Binoche képes még egy fadarabból is érzelmet csiholni, de saját karakterének kartonpapír-jellegét önnön hibáján kívül ő sem tudja élővé színezni.
A tipikus slice-of-life hangulat ugyanúgy jelen van a Szerelemmel, szenvedéllyel-ben,
mint Denis többi filmjében: a karaktereket általában otthon, mindennapi tevékenységeik közben látjuk. A filmet mégis áthatja egy hátborzongató feszültség, mintha egy thrillert néznénk. Amikor viszont tényleg megtörténik a csúcspont (a férj megcsalása a volt partnerrel), a hatása nem olyan, mint egy thrillerben a plot twisté. A frusztrált Sara helyett egy mosolygós Sarát kapunk, de François-ról vagy Sara és François múltbeli kapcsolatáról semmit nem tudunk meg. Miért jött vissza hirtelen az életükbe? Az volt a célja, hogy elcsábítsa Sarát? Mit akar igazából? És miért tűnnek mindketten olyan felhőtlenül szerelmesnek, amikor tíz éve nem is látták egymást?
A film angol címe Both Sides of the Blade, vagyis A penge mindkét oldala. Ez alapján érthető François karakterének elhanyagolása, ugyanis Sara és Jean jelképezik a penge két oldalát.
François mégis szükséges lenne Sara megértéséhez, ha ennyire nagy érzelmeket képes kiváltani belőle,
és ha a tíz év utáni első találkozásukat követően Sara rögtön megkérdőjelezi addigi (biztosnak tűnő) házasságát Jeannal. Szintén érdekes, hogy a Sara–François interakciókat mind látjuk, a Jean–François interakciókból viszont csak néhányat, azokat is Sara szemszögén keresztül.
A penge két oldala a film végére inkább egyetlen oldal lesz,
Sara karaktere az utolsó jelenetre pedig egy erőltetetten feminista fordulatot vesz, amit nem magyaráz meg sem korábbi tétlensége,
sem a film végéig húzódó passzív vívódása a két férfi között. Kár, hogy a harmadik penge (François) végképp életlen maradt. Talán ő életet tudott volna lehelni a másik kettőbe is.
Szerelemmel, szenvedéllyel (Avec amour et acharnement), 2022. Rendezte: Claire Denis. Írta: Claire Denis, Christine Angot. Szereplők: Juliette Binoche, Grégoire Colin, Vincent Lindon, Bulle Ogier. Forgalmazó: Cinetel Kft.
A Szerelemmel, szenvedéllyel a Magyar Filmadatbázison.
