91 éves korában elhunyt Fernando Botero, az ország leghíresebb festője és szobrásza – jelentette be pénteken Gustavo Petro kolumbiai elnök. A művész főként játékos és pufók formáiról volt ismert.
Botero 1932. április 19-én született a kolumbiai Medellínben. Gyerekkorában egyik nagybátyjának köszönhetően matadorképző intézetbe került, amely nagy hatással volt rá. Bár az intézetet hamar otthagyta, az ott szerzett tapasztalatoknak fontos szerepük volt abban, hogy Botero korán elköteleződött a képzőművészet mellett. Tizennégy éves korában ugyanis sikerült eladnia néhány bikaviadalt ábrázoló vázlatot a rajongóknak a városi arénában.
Botero tinédzserként egy Bogotában rendezett csoportos kiállításon is részt vett, 1951-ben pedig szintén itt nyílt meg az első egyéni kiállítása. Az alkotó a következő évben kezdte meg tanulmányait a madridi San Fernando Királyi Képzőművészeti Akadémián. A művész később Európából Mexikóba utazott, ahol Diego Rivera és José Clemente Orozco munkásságát tanulmányozta. Utazásai során Botero feleségül vette Gloria Zeát. A házaspárnak három gyermeke született: Fernando, Lina és Juan Carlos. Botero 1958-ban tért vissza Bogotába, ahol a Nemzeti Egyetem Művészeti Iskolája tanárává nevezték ki. Botero a válását követően New Yorkban telepedett le, ahová mindössze néhány száz dollárral a zsebében érkezett. Ekkoriban kezdett kísérletezni festményein a tárgyak és emberek méretével.
Egyedi, kövérkés alakjai hamarosan felkeltették a kritikusok figyelmét.
A művész 1964-ben feleségül vette Cecilia Zambranót. 1970-ben született egy fiuk, Pedro, aki négy évvel később egy autóbalesetben elhunyt. Botero a Pedrito című festménnyel örökítette meg fájdalmát, amelyen fiát játéklovon lovagolva és kék rendőri egyenruhát viselve ábrázolja. Fia tiszteletére emellett 16 művet adományozott a medellíni Antioquía Múzeumnak.
Az 1970-es években a művész a szobrászat felé fordult: bronz-, márvány- és öntöttvas szobrokkal kísérletezett. Botero ebben a művészeti ágban is is sikereket ért el, ezt követően pedig festészettel és szobrászattal egyaránt foglalkozott.
Botero festményein a mindennapi élet jelenetei mellett a politikai témák is hangsúlyosak.
A művész olyan témákkal foglalkozott, mint például Pablo Escobar halála, a kolumbiai drogháború vagy az iraki Abu Ghraib börtönben történt fogolykínzások.
Botero saját elmondása szerint reggeltől estig, teljes csendben dolgozott a képein, így semmi sem terelhette el a figyelmét. Juan Carlos Botero apjáról írt könyvében kiemeli, hogy a festő valóban minden nap, még karácsonykor is dolgozott. A művész lánya, Lina Botero pedig úgy nyilatkozott, hogy apja még az elmúlt hetekben sem hagyta abba a munkát. Mivel olajfestmények készítéséhez már nem volt elég ereje, vízfestékkel kísérletezett.
Botero művei a világ számos országában megtalálhatók, ezek közül számos alkotás a művész felajánlásának köszönhetően került a múzeumokba vagy a közterekre. Medellín belvárosában található szobrai például a város egyik legnépszerűbb látványosságává váltak. A művész ezen kívül 180 festményt adományozott a kolumbiai központi banknak, amelyeket a bogotai Botero Múzeum létrehozásához használtak fel. A talapzaton álló fehér, pufók galamb szobra Kolumbia azon erőfeszítéseinek emblémájává vált, hogy békét kössön a lázadó csoportokkal. A szobor jelenleg az ország elnöki palotájában áll.
Forrás: 444.hu, AP News , borítókép: AP Photo/Mark Lennihan
