Oda tart
csak úgy elutazni máskor
élni egy másik életet
teszem azt Nyugat-Indiába
simán csak hitehagyott lennék nem expat
idegen vízen
idegen roncs
csavargásaim tanútlan fuldokolnának ó
innék mi az hogy
szívnám az ópiátokat
gyorsítókra szexre legfeljebb
gyávaságból ha mondanék nemet
egy kis vagy valamennyi
idő elteltével megvilágosodnék útra kelnék
akkor az úton belül
preferálnám az egyszerű ruhát
és figyelnék elég sokáig
fakéreg lennék titokban
barázdáimon víz
csurogna gondtalan aztán
mégiscsak megérintene
valaki egy helyi nő vagy akár férfi
nem is tudom mivel tudna kizökkenteni
gondolom a biológiai óra
tenné hogy sokáig időznék
északon lehet hogy már Nepál
magasságában micsoda hegyek
ezeket maximum megkerülhetem
menj haza – fordulna énfelém Wei
az egyik utolsó erdei túrán
oda tartok – válaszolnám neki kacéran
anélkül hogy tudnám mire céloz
Kínnal száradt
akkoriban már nem viseltek meg különösebben ezek az utak
Budapestről Ungvárra
az ágyból a számítógéphez és vissza
teljes önfeladásból egy sörélesztőkencés szendvicshez
és soha többé vissza
teljes leállásból kocába stb
túl voltam ezen
a megvilágosodással kapcsolatban nem voltak illúzióim
már nem illúzióim voltak
amikor rájöttem hogy gyújtósnak se jók a szavaid
a csapi határátkelőnél várakoztunk útlevél-ellenőrzés ürügyén
én kínnal száradt pólóban
a cigány bátya bőröndjében te
ugrásra készen mint mindig
védtelek amikor három marcona határőr faggatott
amikor kiderült hogy az útleveled lejárt
de hamis is
hogy biológiai fegyvert
lopott antikvitást
államtitkokat és
válogatott özönnövényeket magonként
én beszéltem helyetted
az első pofon olyan volt mint Unicumba jég
nem tudom meddig tartott volna mindez
akkoriban már csak ezek az utak viseltek meg
bárhová veled
kékre festettem érted a kutyám
de nem is az utak
ez az álldogálás téged az utak
elkerülnek
mindenesetre bemondtak valami fontosat
a barna szín egyszer csak rám nézett
nem szólt semmit csak elmosolyodott talán még
magához is ölelt egy kissé fél kézzel de ennyi
tudtam hogy vonatra kell szállnom
és 5 és fél óra siklás és zötyögés után már azt is
hogy nekünk befellegzett
csak azt nem tudtam pontosan még akkor
hogy ki is az a mi
de ma már nincsenek illúzióim
átállok a másik sorba nézd
végül is ez a te ügyed
és tulajdonképpen neked itt semmi dolgod
végül is végig én cipeltelek
cigány bátyának öltözve ebben a hitvány bőröndben holott nyilvánvaló
te itt nem jössz át
nincs az a korrupt határőr
akivel ezt meg lehetne beszélni
a te szavaid amúgy meg még gyújtósnak se jók
én meg lassan átadlak a szakszerű hallgatásnak
különben sincs dolgod ezen a határon
nekem lesz randim a Bábszínház téren
olyasvalakivel akit te nem ismersz
akit te nem is ismerhetsz
igyál meg egy Unicumot a záhonyi büfében
kékre festették képzeld
Borító: Unsplash
