A miskolci CineFest ezúttal is a közelmúlt legnagyobb nemzetközi fesztiválsikereit hozza el a magyar közönségnek. A szeptember 1-9. között megrendezendő nemzetközi fókuszú mustrán az aktuális Arany Medve-, Arany Pálma- és Kristály Glóbusz-nyertes mellett sok más ínyencséget is láthatunk.
A CineFest versenyprogramjában szokás szerint csak országos premierek szerepelnek, így Miskolcon lehet először megnézni az idei Karlovy Vary Filmfesztivál fődíját elnyert Blaga leckéit, a Szarajevóban frissen díjazott, román-magyar koprodukcióban készült Libertate ‘89 – Nagyszebent, vagy épp az egyenesen Velencéből érkező legújabb Jórgosz Lánthimosz-művet, a Szegény párákat. A Kitekintő szekcióban pedig többek között a szintén Velencében debütáló, Reisz Gábor rendezte Magyarázat mindenre című, provokatívnak ígérkező közérzetfilmet és az Arany Pálmát elnyert Egy zuhanás anatómiáját is vetítik majd, Magyarországon elsőként. És ha ez mind nem lenne elég, részletesebben ajánlunk még öt alkotást, amikért érdemes lesz elmerülni a miskolci fesztivál forgatagában.
Előző életek
Az elmúlt években sorra érkeznek az „ázsiaiak Amerikában” típusú felnövéstörténetek, A búcsú, a Minari, a Pirula Panda és az idei Oscar-gála nagy nyertese, a Minden, mindenhol, mindenkor után máris itt egy újabb remekül sikerült darab.
Sokan ráadásul már most arra tippelnek, hogy az Előző életek lesz az A24 idei nagy díjszezon-aspiránsa,
és mivel a film szép fesztiválkört fut a berlini premiere óta, erre minden esély meg is van. Celine Song debütáló egész estése egy romantikus, néhol mágikus realista színezetű dramedy, ami egy diákszerelem lélektanába és utóhatásaiba enged betekintést. Nora és Hae-sung kisiskolás korukban elválaszthatatlanok, folyamatosan együtt lógnak, a naiv gyermeki kötődésből pedig az idő előrehaladtával még szorosabb kapocs szövődhetne. Azonban a lány családja Torontóba költözik, így Nora kilép a fiú életéből. Évekkel később aztán újra kereszteződnek útjaik, a lány ekkor már férjezett, sikeres író, Hae-sung azonban továbbra sem találja a helyét a dél-koreai fővárosban.
Song érzékenyen, keresetlen őszinteséggel, a humort és a szerelmi drámát megfelelő ütemben adagolva viszi filmre ennek a különös kapcsolatnak a legapróbb rezdüléseit.
Könnyű azonosulni a beteljesületlen szerelem érzésével és a régi ismerős felbukkanása okozta lelki bonyodalmakkal,
az igazi bravúr azonban az, hogy a precízen szerkesztett forgatókönyv Nora férjére, Arthurra is elég figyelmet fordít, ezáltal a kulturális és a nyelvi különbségek is fontos részét képezik a történetnek. A főszerepeket játszó három színész – Greta Lee, Teo Yoo és John Magaro – remekül működik külön-külön is, együtt pedig aztán különösen, az Előző életek nekik köszönhetően lesz igazán magával ragadó filmélmény.
Vetítik:
09.07. 18:00
09.08. 22:00
Hulló levelek
Aki Kaurismäkit gyakran éri az a kritika, hogy mindig ugyanazt a filmet rendezi, legfeljebb az északi furcsaság mögötti aktuálpolitikai mondanivaló változik valamelyest.
A Hulló levelek is egy tipikus Kaurismäki-mű,
már ami a főszereplők közötti kommunikációs nehézségeket, az édesbús hangulatot, a fanyar, tragikomédiába hajló humort és a szocreált idéző set designt illeti. A szokásos, markáns szerzői jegyek ezúttal (is) egy szerethető, sokszor kifejezetten vicces, máskor meghatóan szentimentális filmet eredményeznek.
E szerelmi történet főhőse egy alkoholista építőmunkás, Holappa (Jussi Vatanen) és egy csendes, visszahúzódó raktárosnő, Ansa (Alma Pöysti), akiket sorsszerű találkozások terelnek egymás felé, majd balszerencsés véletlenek állnak a szerelmük kiteljesedésének útjába. Pöysti és Vatanen tökéletes szimbiózisban keltik életre ezeket az esendő, tökéletlenségükben is szimpatikus karaktereket, végig őszintén lehet drukkolni nekik, hogy végre egyenesbe jöjjenek és egymásra találjanak.
Történetükbe Kaurismäki mesterien ágyazza be a kizsákmányolt finn munkásosztály problémáit és az alkoholizmus jelenségét,
pazar helyzetkomikummal oldva a komor témákat. Az élményt pedig zseniális karaoke-jelenetek, egy menő alter lánybanda performansza és egy éves szinten is emlékezetes mozizós jelenet fokozzák.
Vetítik:
09.08. 21:00
09.09. 22:00
Ízek és szenvedélyek
Az idei Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb rendezés díjával kitüntetett mű szintén egy szerelmesfilm, ínycsiklandó gasztronómiai köntösbe csomagolva. Anh Hung Tran két és fél órás alkotásának legnagyobb részében
ételek művészi szintű elő- és elkészítését látjuk, az Ízek és szenvedélyek mégis jóval több öncélú gasztropornónál.
A 19. században játszódó történet egy Eugénie nevű szakácsnő (Juliette Binoche) és egy nemes, Dodin Bouffant (Benoît Magimel) kapcsolatáról szól, akik a konyhaművészet és a közösen elkészített impozáns fogások által kapcsolódnak, lényegében a gasztronómia az ő szeretetnyelvük.
Az Ízek és szenvedélyek legnagyobb bravúrja, hogy az ételekkel kapcsolatos eszmecserékből, valamint a főzésnek, mint alkotási folyamatnak a ritmusából bontja ki ezt a különös kapcsolatot, tökéletesen megragadva Eugénie és Dodin bensőséges, szeretetteli viszonyának lényegét. Ehhez persze szükség van a két színészóriásra is, Binoche és az átváltozóművész Magimel meggyőzően alakítják a megszállott gasztronómust, és úgy mozognak a konyhában, mintha egész életükben ezt csinálták volna.
A film élvezeti értékét pedig csak fokozza a főzés érzékletes hangkulisszája és a hihetetlen ritmusérzékkel koreografált hosszú beállítások,
melyek remekül érzékeltetik a konyhai tevékenység dinamikáját. Ennek megfelelően érdemes egy kiadós étkezés után nekiülni ennek az étvágygerjesztő műremeknek.
Vetítik:
09.06. 21:00
09.08. 16:00
Rigó, rigó, szederinda
Elene Naveriani különleges női felszabadulás-történettel keltett feltűnést az idei Cannes-i Filmfesztivál Rendezők Kéthete szekciójában. A Rigó, rigó, szederinda főhőse a 48 éves szappanboltos Etero (Eka Chavleishvili), aki az első jelenetben elveszti a szüzességét. Váratlan kezdés,
a film pedig a legvégéig kiszámíthatatlan marad, miközben Etero felszabadulási kísérleteit követjük végig,
ahogyan próbálja megélni a nőiségét és későn szerzett szabadságát.
A rendhagyó felnövéstörténetet a grúz falu lenyűgöző képei (Pákozdi Ágnes operatőr fantasztikus munkát végez) és a visszafogott, remekül időzített helyzetkomikum gazdagítják tovább.
A film motorja pedig Eka Chavleishvili, aki nemcsak a főhős dilemmáját és évődését képes érzékeny színészi eszközökkel megragadni,
de komikának is kiváló, sőt sok jelenet attól működik igazán jól, ahogy tökéletesen időzítve oldalra néz vagy épp kiül az arcára a közöny. Valószínű, hogy Georgia a Rigó, rigó, szederindát nevezi idén az Oscarra, így remélhetőleg még nagy út vár erre a furcsa, vicces és szívmelengető filmre.
Vetítik:
09.01. 21:00
09.02. 16:00
Vörös szobák
Pascal Plante előző rendezése, a 2020-as Nadia, Butterfly a világjárvány miatt sajnos nem tudott a minőségéhez méltó karriert befutni, a meg nem tartott Cannes-i Filmfesztivál plecsnijét ugyan megkapta, utána viszont már nem igazán volt mód arra, hogy bárhol is vetítsék a filmet. A Vörös szobák, ha nem is múlja felül az úszó olimpikon lány történetét,
bőven tartogat váratlan fordulatokat, műfajváltásokat, miközben a lelket és a gyomrot is próbára teszi.
A mű első fél órája elképesztően erős. Plante egy bírósági tárgyalás első napjával indít, és mint kiderül, a vádlottat kiskorú lányok ellen különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságokkal vádolják, a férfi ráadásul lefilmezte tetteit és a dark weben bocsátotta áruba a felvételeket.
A Vörös szobák ravaszul
tárgyalótermi drámaként pozicionálja magát, hogy aztán meglepetésszerűen helyeződjön át a fókusz a gyilkos két rajongójára,
közülük is a főként fotómodellként, online pókerbajnokként és hackerként tevékenykedő Kelly-Anne-re (Juliette Gariépy). Plante torokszorító thriller-drámája így egyfelől reflektál arra a jelenségre, hogy közveszélyes gyilkosok gyakran népes rajongótáborra tesznek szert, másrészt pedig a dark web sokak számára ismeretlen veszélyeivel is foglalkozik.
Zavarbaejtő, hogy Kelly-Anne-nel megyünk a játékidő túlnyomó részében, egy gonosz, gátlástalan és megszállott lánnyal, aki egyszerre hihetetlenül félelmetes, mégis karizmatikus jelenség.
Juliette Gariépy jelenléte elképesztően erős, minimalista színészi eszközeivel még akkor is el tudja vinni ezt a filmet a hátán,
amikor a karakter maga már kevésbé tartogat meglepetéseket. Bár elsőre megkérdőjelezhető döntésnek tűnhet, hogy az egyébként remek tárgyalótermi drámát Plante egy provokatív és feszült art-thrillerre cseréli, a Vörös szobák eléri célját: egyes jelenetei biztosan sokáig velünk maradnak majd.
Vetítik:
09.02. 21:00
09.03. 16:00
19. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, Miskolc, 2023. szeptember 1-9.
Jegyek kaphatók a jegy.cinefest.hu oldalon.
