Visszamegyek,
és még mindig nem értem, miért.
Itt Hollandiában minden átlagos,
láttam hóvirágot.
Tavaszra otthon leszek.
Utolsó éjszaka megint
lidércnyomásra keltem,
az ágyam fölött függtem egy kampón,
a vérem cseppenként hagyott el,
gyenge voltam és valamiért nő is,
kinn lövéseket hallottam,
a holland állam kétszáz mesterlövész
puskával támogatta a háborút.
Rémálom után mantrázni szoktam:
A múlt nem a jövő.
Mert általában volt szeretőkkel
vagy iskoláskoromról álmodom.
De erre most sehogy sem illett.
Értékítélet nélkül
megyek haza, sőt
érintetlen, sőt.
Minden felnőttben marad pár félbehagyott,
még a legjobbakban is, gondolj csak Orpheuszra,
egy felnőttnek csak tökéletesen kell tudni tettetni,
nem úgy egy gyerek, egy gyerek az rég rossz,
annál már csak egy a rosszabb,
aki vissza se néz.
Borító: Unsplash
