Izgalmas látni, hogy egy folyamatosan alkotni, valamint a művészetén keresztül adni akaró, hatni vágyó és szüntelen kíváncsisággal rendelkező művész miképpen lépi át az elsődleges művészeti berkének határait, s miképpen fedezi fel ezáltal (is) saját alkotói identitásának rétegeit. Nagy Katalin Matild grafikusművésszel beszélgettünk.
KULTer.hu: Grafikusművészként jelentős sikereket tudhatsz magad mögött. Hazai, valamint külföldi kiállítások rendszeres résztvevője vagy, miközben különböző profilú projektekben is részt veszel élő homokrajz kompozícióiddal, performanszaiddal. Mi terelt az alkotás irányába, hol tanultál, illetve kiket tekintesz mestereidnek?
Azok közé a szerencsés fiatalok közé tartozom, akik a családi környezetükben és az otthonukban tudtak megismerkedni az alkotás örömével. Az édesapám fiatal korában festett, zenei és művészeti táborokat szervezett amatőr festőművészeknek. Mindemellett gyűjtötte a képeket, a padlótól a plafonig képek vannak mindenhol a lakásában a mai napig.
10-12 éves koromban találtam egy Matisse-albumot a könyvespolcunkon, akkor döntöttem el, hogy én is alkotni szeretnék
felnőttként. Szolnokon művészeti gimnáziumban, majd Szegeden a tanárképzőn tanultam. Mesteremnek Ágotha Margit grafikusművészt tartom, aki sokáig itt élt a Szolnoki Művésztelepen. A linó- és fametszetei, illetve az egész munkássága példaértékű számomra. Ő és Szávai István rajztanár, a Szolnoki Metszőkör vezetője voltak azok, akik miatt a grafika szerelmese lettem.

KULTer.hu: A kiállításokon való részvételeid listája grandiózus. Van-e számodra kedves vagy valamiért kifejezetten emlékezetes tárlat, melyre örömmel emlékszel vissza?
Két kiállítás van, amit nagyon a szívembe zártam. Az egyik a Zsókavár Galériában volt 2006-ban Budapesten. Hajnal László barátunk szervezte, és Verebes György festőművész nyitotta meg.
Azért olyan emlékezetes, mert ez volt az első közös kiállításom a férjemmel, Nagy Dénes festőművésszel.
A másik szívemnek kedves kiállítás itt nyílt Szolnokon 2016-ban. Szintén egy közös kiállítás volt, Révi Norbert szobrászművésszel és Nagy Dénes festőművésszel. Az az év fordulópont volt mindhármunk életében, amit a falakon látott munkáink is tükröztek.

KULTer.hu: Sokat dolgozol együtt más művészeti ágak képviselőivel. Mit ad számodra a kollaboratív alkotási metódus, mit tanulsz magadról vagy akár a saját területedről egy-egy munkafolyamat során?
Szeretem az új kihívásokat, szeretek mindig belevágni olyan projektekbe, ahol új területeken próbálhatom ki magam.
Mindig izgalmas számomra a közös munka más művészeti ágak képviselőivel. Hiszem, hogy a közös alkotásoknak nagy erejük van, mind az alkotókra, mind a közönségre nézve. Egy új kihívás önbizalmat ad, megerősít abban, hogy értékes az, amit csinálok. Tavaly kezdtem el dolgozni a Samodai-Szives Duóval, két fiatal zenésszel, Samodai Bence János trombitaművésszel és Szives Márton ütőhangszeres művésszel. A velük készült új projektek jelenleg a legkedvesebbek számomra.

KULTer.hu: Mesekönyv-illusztrációval szintén foglalkozol, a Pitypangfalvi Meséket részben gyermekkori emlékeid inspirálták. Korábban megszokott műfajaid, technikáid első gondolatra a gyermekkönyvektől kicsit távolinak tűnnek. Milyen alkotófolyamat áll a végeredmény(ek) mögött?
Minden művésznek van egy belső kertje, világa, ahová bármikor eljuthat az alkotás folyamata során. Minél nagyobb ez a kert, annál sokrétűbb, színesebb a művész munkája. Az adott élethelyzetemmel, a korommal változik a művészetem,
az idő előrehaladtával pedig egy természetes folyamat mentén változnak a munkáim témái is.
Hiszen már nem vagyok az az ember, aki tavaly, vagy akár 20 évesen voltam. A belső kertemben a legfontosabb értékeimet tartom meg, vannak visszatérő elemek a munkáimban és vannak mindig új gondolatok, témák, amelyeket az élet sodor elém. A mesék, az angyalok és a kert állandó szereplői munkáimnak, csak más-más formában jelennek meg.

KULTer.hu: Hol találkozhat veled és a munkáiddal a közelgő hetekben, hónapokban a művészetkedvelő közönség?
Október 12-én a Magyar Festészet Napjához kapcsolódva
ismét megnyitjuk otthonunk kapuit Szolnokon mindazok előtt, akik bepillantást szeretnének nyerni egy művészházaspár alkotóterébe.
A megszokott szeretettel, barátsággal, legfrissebb munkáinkkal és jó hangulattal várunk mindenkit. Valamint Bencével és Marcival is lesznek izgalmas előadásaink, szeptember 30-án Békéscsabán és október 1-jén Budapesten.
A borítófotót Bakos Judit készítette.