Hagyom, hogy a három nő által megnyilvánuló hanghullámok kitöltsék az érzékelésem teljes spektrumát. A ritmus, atmoszféra, effektezett énekhang szimfóniává olvad össze bennem, a kiterjedt percepció által külön világot teremtve. Elválaszthatatlan az érzékelő, a hang, a mozgás: egységben születik egy új valóság, ahol már csak utazom, egy térben, amelyen keresztül megnyilvánul a nagybetűs Mi-Nőség.
Énekelve, dúdolva közelítem meg a Három Hollót, miután úgy döntöttem, hogy az indián nyár intenzív energiái után megérdemlem a kikapcsolódást: három csodálatos nő, akiken keresztül utat talált a hang, most egyszerre alkotnak a színpadon.
Lágy, organikus energiákra vágyom, pihenni jövök.
Arra vágyom, hogy kigubancolják az alkalmanként túlgondolásra és racionalizálásra hajlamos neuronhálózatomat. Sétálok a zebrán, élvezem az őszi, friss levegőt, és úgy általában véve is jókedvvel battyogok Pest egyik számomra legszebb részén. Könnyed, lágy atmoszféra. Szeretem, ha így kezdődik egy este.
Kezemben egy jófajta hübris IPA, ahogy belépek a terembe, már csend, nagyjából egyetlen másodpercen múlt, hogy nem kezdődött el a koncert. Pedig már vagy negyed órája megérkeztem, de valahogy az idő fogta magát, és: eltelt! Meg sem lepődök, tipikus. Lábujjhegyen lopakodom végig az első sor előtt a 183 centimmel, fehér dzsekimben szinte világítva. Ezek szerint a shinobi skilljeimet majd a koncert után gyakorlom, addig is, az estét támogatja egy jó korty sör, egy mély belégzés, a stabil törökülés, „hölgyeim és uraim, kezdhetünk”! Közel egy évtizednyi végigfesztiválozott nyár után azért arra számítanék, hogy kevés dolog lep meg zeneileg, hangulatban.
A színpadon három nőt látok, mégis egy entitásként,
egy létező három formájaként közvetítik a nem látható világokon túli üzenetet. A kezdőhangok megteremtik az atmoszférát, határozottan definiálják az irányt. Lélegzem, együtt lüktetek mindennel, ami a teremben zajlik.
A színpad közepén Podoski Laura Flóra elektronikával és effektezett énekhangjával kelti életre a teret. Személyében komplex diszciplínák találnak utat maguknak: zenész, és emellett zeneterápiával és aromaterápiával is foglalkozik, illetve hangfelszabadító, zenés és meditatív közösségi programokat is tart. A koncert előtt a közönség az általa kevert, és az alkalomhoz illően kiválasztott olajokból illatolhatott, ezáltal is támogatva a koncert atmoszféráját.
Eddig sem volt kérdés, de innentől vált biztossá, hogy nem egy megszokott koncert vár rám.
Rendezői balon Forest voice – Lili Labus sámándobbal és éteri hangjával teszi lehetővé, hogy a fátylon túli finom hullámok hang formájában öleljenek minket. Nemcsak most, hanem csodálatosan szervezett hangutazásai alkalmával is, emellett egyéni és csoportos folyamatokat kísér hanggal. Szintén ritmushangszerekkel érkezett Szirtes Adél, akit a handpant szerető közösség régóta ismer. Az Organika Sound elnevezésű projektjének alapját az elektronika adja, amelyre a handpanművész virtuózi képességgel építkezik élőben.
Az elmúlt hónapjaimat nagyban meghatározta a férfi minőség körüljárása.
Mit jelent számomra a férfi? Mit jelent számomra a nő?
Előbbi kérdésre meglepő és egyben megnyugtató válaszra találtam két entitás személyében, akik tisztán képviselik az általuk közvetített üzeneteket: egyrészt az egyházi dogmáktól mindenképpen mentes, krisztusi energiával való kapcsolódást, ami az én értelmezésemben a tiszta szívből történő megnyilvánulás, abban a frekvenciatartományban, amelyet akár szeretetnek is nevezhetünk. A másik pedig Síva, a védikus tudomány férfi archetípusa; a hagyomány szerint neki köszönhetjük a jógát, amely az elme tökéletes uralása és irányba állítása. Egyszerű magyarra fordítva: férfiként éljek a szívem és az eszem legmagasabb minőségében, egyesítve a kettőt. Innen már nagy baj nem lehet, gondolom. Na de a nő. A nő?
Éppen ezen a kérdésen tripeltem, és egyáltalán nem találtam választ a koncertélménytől és remek kisüzemi sörtől ellazult állapotban sem, amikor az egymásba fonódó organikus dallamok egyszerre váltak csenddé, és hoztak vissza a jelenbe aktuális belső utazásomról. Mielőtt felfoghattam volna, hogy mi történik, a három nő egyszerre nyúlt a dobokért, és kezdtek játszani ritmushangszereiken.
Itt szűnt meg minden gondolat, elképzelés, és a számomra otthonos mentális tér helyett a #folyamatosjelen mutatott utat.
Itt és most ugyanis maga a nagybetűs NŐ jelent meg tiszta energia, a színpadon szolgálatot teljesítő sámánasszonyok, varázslónők, művésznők formájában. A feltett kérdésekre nem az elmék racionalitásán keresztül kaptam meg a választ, hanem a pillanat hozta el, itt és most, konkrétan tapasztalható formában. A NŐ szólt a ritmuson keresztül; hívhatjuk anyagnak, lehet shakti, anya vagy éppen yin. Magának a dualitás feminin részének a tiszta, zabolázatlan, intellektuson túli megjelenése szólt a csatornaként szolgáló nők teljes összhangján keresztül. Ez a nő.
Lélegeztem, hol nyitott, hol hunyt szemmel, egyszerre csodálva ezt a kollektív entitást, és egyszerre hozva magamban a leganyagibb formába. Oda, ahol helye van az itt és mostban, a piedesztálról, az évek alatt magam fölé helyezett és elérhetetlenségig tisztelt istennőből egyenrangú minőséggé. Miközben óvatos szégyent is éreztem: hogyha ez a nő, akkor a férfi tiszta megnyilvánulási formájának is minimum hasonló minőséget kell képviselnie az életemben. Eszembe jutottak gyengébb napjaim, amikor az egészséges lazításon túlesve erőtlenség, az akaraterő hiánya, és stabil, erdővé növekvő fák helyett valami lagymatag, „elhagyom magam” állapot uralkodik el rajtam. Ezzel áll szemben a nő, az a nő, ami itt és most megmutatja magát. Ezáltal valóságom szerves része, hiszen tapasztalom.
És ezt a nőt csak a vele egy minőségben létezni képes férfi tapasztalhatja.
A transz itt már teljes, improvizatív zenei elemek váltják egymást, utazás a föld, a nap és hold minőségében, a lét ilyen formában szimbolikus háromszögét végigjárva, én pedig hol gyönyörködve a színpadkép látványában, hol hunyt szemek mögött. Gyógyítás zajlott, papnőkön keresztül gyógyult mindenki, aki hétfő este a Mi-Nőség projekt szeánszát választotta. Férfiak és nők boldogságára, egyaránt.
Mi-Nőség, Három Holló, Budapest, 2023. október 30.
Fotók: Bakay Richárd
