Megtörtént események alapján készült első nagyjátékfilmje, melynek központi kérdése a pedagógusi munka szabadsága körül bonyolódik. Moldovai Katalin és alkotótársai a realista, visszafogott színészi játékot elemelt, enyhén stilizált képi világgal házasítják. Erről az ötletről, a film aktualitásáról és a hosszadalmas szereplőválogatásról is beszélgettünk.
KULTer.hu: Az Ahogy eddig című rövidfilmednél és az Elfogy a levegőnél már a témaválasztásban is tetten érhető a társadalmi érzékenység. Hogyan találtál rá Adela Stan történetére, és mi az, ami megfogott benne?
Adelával ez az egész még 2017-ben történt, én pedig 2018-ban olvastam az esetről egy újságcikket az akkori Transindexen, ami nagyon szépen levezette az ügy körülményeit.
Az eset abszurditása fogott meg, és az, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet a 21. század Romániájában.
KULTer.hu: Mennyiben tértetek el a valós történettől?
Készítettünk interjúkat Adelával, amiket én lefordítottam magyarra, az írótársammal, Palóczi Zitával ezekből kezdtünk dolgozni. Nagyon sokat inspirálódtunk a valós eseményekből, és sok konkrét elemet meg is tartottunk, viszont több ponton eltértünk tőlük.

Például az apa vagy Viktor karaktere felépített figurák, a tanárnő pedig a valóságban sosem találkozott az apával, és a fiúval sem volt olyan szakmai kapcsolata, amilyen a filmben. Márk figurája, aki kiáll a tanárnő mellett, szintén fiktív alak. A valóságban Adela végül önszántából hagyta ott az oktatást, a filmben ez is másképp van. Utóbbit azért tartottuk fontosnak, mert
dramaturgiailag mindig jót tesz egy könyvnek, ha a sztorit elviszed a falig.
KULTer.hu: A saját, iskolával kapcsolatos gyermekkori tapasztalataid mennyiben formálták a filmet?
Sok mindent hoztam otthonról. Nagyon más közeg volt a ‘90-es évek Romániája, amikor én voltam általános iskolás, és ezek az élményeim a filmbe is valahogy beépültek, nem tudtam teljesen elvonatkoztatni a saját tapasztalataimtól.
KULTer.hu: Egy korábbi interjúban említettétek, hogy könnyebb volt erdélyi iskolát találni az engedélyeztetés szempontjából. Emiatt forgattatok végül ott, vagy kezdettől fogva egy határon túli, kétnyelvű közegben gondolkodtatok, ahonnan te is jössz?
Nagyon szerettem volna erdélyi színészekkel dolgozni, így először azon kezdtünk gondolkodni, hogy idehozzuk-e őket vagy inkább mi menjünk oda. Végül valahogy logikusabbnak tűnt az, hogy mi megyünk. De más szempontok is Erdély mellett szóltak. Úgy éreztem, hogy ott megvannak azok a külső helyszínek, amiket használni szeretnék. Ezeknek van egy sajátos hangulata, amit talán Magyarországon nem tudnék megtalálni. De persze ebben az is benne van, hogy
Romániát sokkal jobban ismerem, mint Magyarországot, jobban tudtam, hogy mit hol találunk meg
és milyen hangulatot adnak vissza az egyes helyszínek. Így otthonosabban mozogtam ott.

KULTer.hu: A film adottságként kezeli a határon túli helyszínt. Voltak olyan változatok, amiben erősebben megjelentek a nyelvi ellentétek, akár a magyarok és románok együttélése?
Sokat beszélgettünk arról, hogy ezt a kérdést mennyire vigyük bele a filmbe, de végül arra jutottunk, hogy túlságosan megterhelnénk vele a történetet. Szűkítenünk kellett, ez a film nem biztos, hogy elbírt volna még egy ilyen réteget is. Végül is arra törekedtünk, hogy egy kelet-európai helyszínt ábrázoljunk, ami bárhol lehetne a kontinens ezen részén. Fontos volt, hogy ne helyspecifikusan gondolkodjunk erről a történetről.
KULTer.hu: A gyergyói iskolában forgattatok, és a film nagyban épít az épület natúr, matt, pasztellszínű tereire, amikre rá is erősítenek a jelmezek és a fényelés. Miért ezt az iskolát választottátok?
Volt egy előzetes koncepciónk, amiben összeraktuk a film vizuális világát, a színeket már ott tudatosan kerestük. Én főleg a zöldre voltam rákattanva, ami a kórházi jelenetben jelenik meg erősebben. A gyergyói suli adta magát, mert színben is pont olyan volt, mint amit előzetesen elképzeltünk. Mindenképp egy századeleji épületet szerettem volna, amiben benne van a múlt lenyomata, ahol érzed a történelem súlyát.
KULTer.hu: A film alapvetően realista, de kicsit elemelt, stilizált. Voltak referencia-filmjeitek akár az írás, akár a képi világ kidolgozása során?
Volt pár referenciánk, például Mungiu Érettségi című filmjét a térhasználata miatt néztük meg Táborosi András operatőrrel. Andrissal korán
megbeszéltük, hogy a vizualitás legyen elemelt, viszont a színészi játéknál a realizmusra törekedtünk, és arra voltunk kíváncsiak,
hogy a kettő ötvözetéből mi jön létre.

KULTer.hu: A filmet egy „csukjátok be a szemeteket”–gyakorlat foglalja keretbe, aminél még kísérleti filmes elemekkel is eljátszotok. Honnan jött ez az ötlet?
Több román és magyar újságcikket is elolvastam akkoriban az üggyel kapcsolatban, az egyikben egy tanárnő említette, hogy ő játssza ezt a játékot a diákjaival. Úgy éreztem, ez egy jó felvezetése lehet ennek a filmnek, kapcsolódik a szimbolizmushoz, a képzelet szabadságához, hogy mibe mit látunk bele. És végül azért is lett ez keret, mert szerintem nagyon érdekes, hogy ugyanaz a dolog mennyire átértelmeződhet rövid idő alatt.
KULTer.hu: Remek a casting, különösen a tanárok karakterei emlékezetesek, többek között Krasznahorkai Ágnes, Szász Anna, Skovrán Tünde, Tordai Tekla és Dimény Áron.
Egymáshoz viszonyítva is castingoltuk őket. Muhi Zsófi volt a casting director, aki nagyon jól ismeri a határon túli színészeket. Magyarországon is csináltunk szereplőválogatást, Erdélyben pedig elmentünk nagyjából az összes színházba, hosszú folyamat volt. Úgy képzeld el, hogy
az összes Magyarországon lévő színházból minden színészről megnéztünk egy videót. Tényleg mindenkiről.
És nagyjából ugyanezt játszottuk el a határon túli színházakkal is. Aztán szűkítettük a kört, hogy kik azok, akiket személyesen is meg akarunk nézni.

KULTer.hu: A diákokkal is ugyanezeket a köröket futottátok?
Igen, ugyanaz volt a metódus, csak az ő esetükben az első- és másodéves színészhallgatókra koncentráltunk, mindegyik színi egyetemen megnéztük őket határon innen és túl. Nagyon átfogó castingja volt a filmnek, hónapokig kerestük a szereplőket.
KULTer.hu: Krasznahorkai Ágnes hogyan került a képbe?
Többen is esélyesek voltak a szerepre, az első választásom egy román anyanyelvű színésznő volt, aki tudott valamennyire magyarul is, csak nagyon akcentussal beszélte, így őt utószinkronizálni kellett volna, az pedig szerintem elvett volna valamit a filmből.
Ági azért tökéletes erre a szerepre, mert hihetetlenül természetesen tud megnyilvánulni a kamera előtt.
Neki elsősorban színházi tapasztalata van, de kőszínházban például sosem játszott, ami nekünk ezúttal nagy előny volt.

KULTer.hu: Nem merült fel, hogy amatőrökkel forgatjátok le a filmet?
Kezdettől fogva színészekben gondolkodtam. Nehéz lett volna színészi tapasztalat nélküli szereplőkkel ezt megcsinálni. A statiszták között viszont sok civil van, csak azok a hivatásos színészek, akiknek van szövegük is.
KULTer.hu: A színészvezetésen és a többi szereplő jelenlétén is érződik a természetesség, visszafogottság. A színházi színészeknél viszont sokszor előfordulhat, hogy túl nagy gesztusokkal dolgoznak a kamera előtt. Okozott ez nehézséget a forgatás során?
A színészeink többsége soha nem játszott még filmben, szóval persze, volt, amikor meg kellett kérnem őket, hogy visszafogottabban játsszanak. Nagyon fogékonyak és együttműködők voltak, értették, mit szeretnék. A határon túli színészeinket szerintem sokkal többször kellene filmben játszatni, hihetetlen tehetségek és autentikus karakterek vannak köztük.
Nálunk az autenticitás kifejezetten fontos volt, a tanárok és a szülők kiválasztásánál is erre törekedtünk.
KULTer.hu: Palóczi Zita forgatókönyvíróval, Soltész Orsolya vágóval és Táborosi András operatőrrel is többször dolgoztál már együtt. Evidens volt, hogy velük szeretnél dolgozni az első nagyjátékfilmeden is?
Mindannyiukat az egyetemi évekből ismerem. Andris például mindig megkérdezi, hogy én hogy képzelem el az adott jelenetet, én elmondom, amire gondolok, és ő általában javasol alternatívákat, aztán a kettőből áll össze valami. Zitával is hasonló a munkamódszerünk. Leírtam valamit, elküldtem neki, ő pedig kibővítette. Ráadásul Zita zseniális dialógíró, mindig helyrerakta az én szedett-vedett párbeszéd-foszlányaimat, nagyon szépen rendszerbe tudta építeni azt, amit elképzeltem. Zitában megvan az a típusú érzékenység, amivel nagyon érezte és értette ezt a történetet, és fantasztikus jelenetekkel bővítette ki a forgatókönyvet. Nem volt kérdés, hogy velük szeretnék dolgozni, a biztonságérzet szempontjából is fontos, illetve könnyebb együtt rezonálni azokkal, akiket már jól ismerek.

KULTer.hu: Az NFI elsőfilmeseket támogató Inkubátor programjának keretében készült a film. Az Inkubátorral kapcsolatban voltak furcsa történések az elmúlt időszakban, már elfogadott terveket kaszáltak el, az idei pitchfórumon pedig többen is nemtetszésüknek adtak hangot. Neked mit adott ez a program?
Mi 2019-ben nyertük meg a támogatást a forgatókönyv-fejlesztésre, aztán 2020-ban a világjárvány miatt már online pitcheltük a tervet, hogy gyártási támogatást kapjunk.
Nekem nagyon sokat adott az Inkubátor program, rengeteget tanultam belőle.
Óriási lehetőség volt, hogy megnézhettük, ekkora költségvetéssel mit lehet kihozni egy nagyjátékfilmből. Nagyon sajnálom, hogy az a három alkotó, akiknek az utolsó pillanatban elkaszálták a tervét, nem készítheti el a filmjét ebben a programban, iszonyú fájdalmas, amikor rengeteg munkát beleteszel a tervedbe, beleéled magad, aztán indoklás nélkül elutasítanak.
KULTer.hu: Sok kompromisszumot kellett kötnötök a költségvetésből adódóan?
Nálunk egy inkubátoros filmhez képest például sok színész van, és külföldi forgatásunk volt, ezt ki kellett sakkozni, Kovács Béla Attila producer érdeme, hogy megoldotta. Kompromisszum leginkább abban volt, hogy leszűkítsük néhány helyszínre a történetet. Az iskola ezzel kapcsolatban is szerencsés választás, a helyszínek nagy része adott volt, nem kellett sokat költözni.

KULTer.hu: Hogy érzed, a tanártüntetések fényében, amik a pedagógusok módszertani mozgásteréről is szólnak, egyre aktuálisabbá válik a film?
Ilyen szempontból igen, egyre aktuálisabb. Remélem, hogy ez a film elindíthat valamiféle párbeszédet.
Konstruktívabban kellene beszélgetnünk arról, mi a szerepe egy pedagógusnak.
KULTer.hu: Nemcsak az első, hanem a második nagyjátékfilm elkészítése is izgalmas kérdés. Neked van már terved a következő filmre?
Igen, vannak terveim, az egyik épp most esett kútba jogi akadályok miatt, így egy másikkal fogok tovább menni. Annyit elárulhatok, hogy ez is Romániában fog játszódni. Valamiért oda húz a szívem.
A fotókat a szerző készítette.