Moldovai Katalin első nagyjátékfilmje a kelet-európai valóságba írt sorstragédia, a Holt költők társasága találkozása a román új hullámmal, amely ismét bizonyítja a Megáll az idő örök igazságát: még mindig nem érdemes ugrálni.
„Látta egyáltalán valaki ezt a filmet?” – teszi fel a kérdést Ana (Krasznahorkai Ágnes), amikor már sokadik alkalommal hallgatja ki a tanfelügyelőség a Teljes napfogyatkozás című Agnieszka Holland-alkotás ajánlása miatt. Moldovai Katalin első rendezése szerint nem is az az igazi tragédia, hogy egy homoszexuális szerelmet bemutató filmből botrány lesz, hanem hogy igazából még csak nem is a mozi miatt zajlik az egész kálvária.
Teljesen mindegy, hogy mi van abban a filmben, bármit közéleti síkra tudunk terelni.
Nem kell, hogy a vitáinknak valós alapja legyen, elég ha kellő határozottsággal lehet oldalt választani a témában.
Az Elfogy a levegő alapszituációja több szempontból is remek: a már említett Ana modern felfogású magyartanárnő, aki egy magyar tannyelvű erdélyi gimnáziumban dolgozik. Ő a diákok egyik kedvence, mert nem fél kilépni a tanmenet biztosította keretek közül, szabad gondolkodásra sarkallva tanulóit. Nem sokkal később azonban épp emiatt kerül bajba: a 11. osztályosok francia szimbolizmussal kapcsolatos óráján
szóba hozza a Teljes napfogyatkozás című filmet,
ami Paul Verlaine és Arthur Rimbaud sok szempontból botrányosnak tekinthető kapcsolatát mutatja be. Ana félig viccesen arra is utal, hogy kötelező megnézni a filmet (ennek később lesz jelentősége), de ennél is nagyobb gond, hogy Viktor (Sándor Soma) édesapja, a konzervatív értékeket valló Ákos (Bölönyi Zsolt) meglátja, ahogy fia nézi a szóban forgó alkotást, másnap pedig
írásban kéri a tanárnő eltávolítását, mert szerinte a mű olyan értékeket közvetít, amivel nem találkozhatnak a fiatalok.
És mivel Ákos jelentős kapcsolati hálóval rendelkezik, panaszát nem lehet lesöpörni az asztalról.
Nem véletlen, hogy a kortárs európai film (ismét) egyre nagyobb figyelmet fordít az iskolára mint a társadalmi beavatás intézményére. Az oktatás majdnem minden fontos szociális helyzetet modellez, alá- és mellérendelt viszonyok tekintetében egyaránt. Ráadásul
a tanári kar hatalmi harcai, a diákok közötti konfliktusok és oldalváltások nagyon szépen jelennek meg Moldovai rendezésében.
Annyira feszült politikai klímában, mint ami Kelet-Európára manapság jellemző (a maga módján még termékeny tévedésnek is tekinthető, hogy a film külföldi kritikusai közül néhányan reflexszerűen Magyarországra helyezték a cselekményt), az oktatás még inkább a társadalmi viták középpontjába kerül.
Mit, hogyan, milyen módszerekkel tanítsunk?
Ezekre a kérdésekre minden oldalnak megvannak a maga válaszai, mert pontosan tudják, hogy ebben a korban lehet elkezdeni igazán az emberek szocializációját. Bármilyen jelentéktelennek is tűnik, egyáltalán nem mindegy, mi van a középiskolai irodalom- vagy történelemkönyvben.
Az Elfogy a levegő aktualitását még tovább növeli, hogy az alkotók számára az inspirációt valós események szolgáltatták, az LMBTQ témájú művek szerepe, megítélése pedig egyébként is elképesztően kurrens téma. Gondolhatja-e azt egy szülő, hogy a gyerekének 17 évesen még nem szabad találkoznia a témával? Mit nyom el, mitől fél, aki így tesz? Moldovai nagyon okosan építi a konfliktust, az aggódó apát sem rajzolja karikatúrává, és olyan apró finomságokkal árnyalja tovább a helyzetet, mint az előbb említett félmondat.
Az egyik diák ugyanis megkérdezi, hogy kötelező-e megnézni a filmet, mire Ana humorosan hozzáfűzi, hogy „persze, karikázd be pirossal”.
Már jönnek is az újabb kérdések. Egy diák félreértheti tanárát? Minden kijelentés esetén mérlegelnünk kell a szándékot? Egyáltalán, változtatna valamin, ha kötelező lenne megnézni a művet? Fantasztikus az a jelenet is, amikor Ana elmegy Viktor apjához, hogy tisztázza az ügyet. A két karakter a kép előterében beszélget teljesen reménytelenül, a fiú sziluettje pedig csak a háttérben, az ablakon keresztül látszódik (a háttér többször is fontos szerepet kap, ez akár neorealista ihletésként is értelmezhető), ezzel is aláhúzva, hogy a vita nem róla szól, ő csak az ürügy.
A rendező azonban sokkal pesszimistább annál, mint hogy a kisebbségi reprezentációk populista jobboldali kritikájában lássa a problémát. A helyzet ennél összetettebb: ahogy a román új hullám vagy az abból erősen táplálkozó Magyarázat mindenre esetében, itt sem fogalmazható meg konkrétan a probléma. Nincs kiváltó ok, nincs ellenfél, egy attitűddel, egy világlátással, egy kultúrával, egy korszellemmel kell küzdeni. Talán külön nem is kell hangsúlyozni, hogy mennyire reménytelen ez a küzdelem.
Nem lehet győzni, pontosabban lehet, de az a rendszerből való teljes kiiratkozással lesz egyenlő.
Pedig Anának lenne lehetősége visszakozni. Enyhébb büntetésben részesülne, és ha elfogadná, hetek múlva valószínűleg senki sem beszélne az ügyről. Ám itt nyernek értelmet azok az elsőre funkciótlannak tűnő jelenetek, amelyekben a főszereplő magánéletét látjuk. Egy olyan nő, aki ennyiféle módon hagyja elnyomni magát (uralkodik felette anyja és párja is), nem engedheti meg, hogy azon az egy területen is elsöpörjék, ahol ő van otthon, ahol ő kompetens.
Krasznahorkai Ágnes egyszerre lágy és határozott alakítása hatalmas erénye a filmnek,
máig ritkán látni ilyen szépen, konzekvensen megírt és eljátszott női karaktert.
Fontos szerephez jutnak rajta kívül a tanári kar tagjai is, élükön az igazgatóval (Skovrán Tünde a főszereplőhöz mérhető alakítása), aki az emberarcú hatalom reprezentánsa a történetben: látszólag Ana mellett áll, ám lehet, hogy mégis fontosabbak számára az iskola 150 éves évfordulójához kapcsolódó fejlesztések. Itt már
helyenként érezhetően modellszerűvé válik a cselekmény.
Belép a képbe például Márk (Dimény Áron), Ana szociológiai érdeklődésű kollégája, aki az egyetlen valódi támasza lesz, sőt nyilvánosan is kiáll mellette.
Az Elfogy a levegő legnagyobb problémája azonban nem ez, sőt még csak nem is az olyan apróbb esztétikai hibák, mint a helyenként túlhasznált zene vagy a példabeszéd-hatású dialógusok. A játékidő utolsó harmadában legalább három ponton érzi azt a néző, hogy itt lehetne vége a történetnek, ám végül erre csaknem kerül sor, így
hiába szimbolikus, ahová Ana szála kifut, a film ritmusa megsínyli ezt a fajta döntésképtelenséget.
Ráadásul a legfontosabb diákkaraktert, Viktort nagyon felelőtlenül kezeli a film. A rendező belenget egy igen tragikus fordulatot, de annak semmilyen módon nem ágyaz meg és utóhatásaival sem foglalkozik érdemben. Moldovai Katalin első rendezése helyenként elvéti az arányokat, de összképét tekintve mégis egy biztos kezű, jó ízléssel elkészített mozi, újabb lépés a hazai film társadalmi tudatosodása felé.
Elfogy a levegő, 2023. Rendezte: Moldovai Katalin. Írta: Palóczi Zita, Moldovai Katalin. Szereplők: Krasznahorkai Ágnes, Skovrán Tünde, Sándor Soma, Dimény Áron, Bölönyi Zsolt, Lőrincz Ágnes. Forgalmazó: Mozinet.
Az Elfogy a levegő a Magyar Filmadatbázison.
