Idén novemberben Pro Cultura Urbis-díjban részesült Rozgonyi-Kulcsár Viktória kulturális menedzser, a Jurányi Ház és a FÜGE Produkció vezetője. Vele beszélgettünk a független színházi szcénához vezető útjáról, mérföldkövekről, szakmai kihívásokról, valamint arról, mit jelent számára a jó színház.
KULTer.hu: Először is szeretnék gratulálni a frissen elnyert Pro Cultura Urbis-díjhoz. Milyen érzések, gondolatok kavarogtak benned, amikor megtudtad, hogy idén a díjazottak között vagy Palotai Zsolt magyar underground dj, valamint Papp Gábor Zsigmond Balázs Béla-díjas filmrendező mellett?
Hú, hát nagyon meglepett. Az irodában ülő kollégák a tanúk, hogy többször is felolvastam a levelet, aztán meghatódtam, ami rám azért nem jellemző. Utána hetekig nem történt semmi, így szinte biztosra vettem, hogy tévedés, és a csend mögött a tanakodás van, hogy ezt hogyan hozzák helyre. De nem így lett, és ez óriási megtiszteltetés!
KULTer.hu: Kulturális menedzserként milyen út vezetett a Jurányi Ház és a FÜGE Produkció vezetéséig?
Meglepően egyenes volt az út. Eléggé céltudatos ember vagyok, és már az egyetemi évek alatt tudtam, hogy egyszer szeretnék egy kulturális komplexumot, ahol minden szinten folyik a csapból a kortárs művészet. Erre készülve tudatosan gyűjtöttem be a tudást és az okleveleket a különböző egyetemeken, képzéseken. Először a baráti körömre, majd a körülöttem kialakult szakmai közösségre támaszkodva alapítottam meg az akkor még KULTURMIX névre hallgató egyesületet, ebből lett aztán 2010-ben a FÜGE (Függetlenül Egymással) produkciós- és ernyőszervezet. Ekkorra már a főállásom mellett 4-5 színházi társulattal dolgoztam, és
egyre inkább kialakult bennem a független előadóművészet iránti elkötelezettség és az ebben való hitem.
Ez lett a FÜGE alapja, majd ezt az együttműködést sikerült tető alá hozni a Jurányi Házban, egy több mint száz éves, akkor már évek óta üresen álló, 6.700 négyzetméteres iskolaépület kulturális újrahasznosításával.
KULTer.hu: Vannak-e meghatározó állomások, melyek mind-mind erre a pályára tereltek?
Szerencsés alkat vagyok, mert
minden állomást úgy éltem meg, hogy onnan tudást, tapasztalatot hozzak el és azt később kamatoztatni tudjam.
Vidéki önkormányzati tisztségem alatt tanultam meg a hivatali kommunikációt, egy nemzetközi rendezvényszervező cégnél az időbeosztást, a helyszíni lebonyolítást, a maximalizmust, a hostesskedések alatt az emberekkel való bánásmódot, a tűrőképességem teljes körű tágítását. Aztán a Színházi Intézetben már végre szakmázhattam, kiállításokat, eseményeket szervezhettem, mindeközben a menedzsmenti és stratégiai gondolkodás is itt indult el bennem. A független színházi területeket is ekkor ismertem meg, eleinte lelkes nézőként, majd önkéntesként, végül produkciós menedzserként segítettem a munkájukat.
KULTer.hu: Szakmailag milyen kihívásokkal kerültél szembe, melyekből később erőt és lendületet merítettél?
Talán az első komoly mérföldkő az életemben szakmailag az volt, amikor a Jurányit megnyitottuk, és hirtelen egy addig még szinte baráti, 5 fős kis szervezet hirtelen 20 fősre duzzadt, és a felelősség úgy nyomta a struktúrát, hogy én hirtelen egy piramis csúcsán találtam magam. Mindenki tőlem várta a gyors és jó döntéseket.
Én alapvetően a jó csapatmunkában hiszek, nem vagyok egy klasszikus vezetőalkat,
így ezzel azért meg kellett birkóznom. A Jurányi Ház egy óriási szakmai kihívás önmagában, ezt életre hívni, szakmán belül jó helyre pozícionálni, egy adott minőséget garantálni és azt minden körülmények között megtartani, valamint lehetőség szerint fejleszteni, ez nagy felelősség és egyben napi kihívás. A stábban 25 ember dolgozik, az épületben állandó jelleggel működik 62 szervezet, emellett még jár az intézménybe napi szinten több száz alkotó és civil ember: próbára, jógára, előadásra, könyvbemutatóra, rajziskolába. Havi ötven színházi előadást szervezünk, jelenleg négy játszóhelyen, évente több mint 40.000 nézőnek, szóval meghatározó kulturális gyár lettünk az elmúlt tíz évben.
KULTer.hu: A Forbes 2023-as listáján a kulturális élet legbefolyásosabb nőinek tízes listáján szerepelsz. Miközben hatalmas megtiszteltetés, amellett biztosan felelősség is. Van esetleg jótanácsod a pályakezdő kollégáknak vagy a jövő kulturális menedzsereinek?
Aki ismer, tudja, hogy lételemem a tehetséggondozás, és ez nem csak PR-szöveg.
Mindig nagyon komolyan veszem, ha valaki szakdolgozatban kér segítséget vagy próbatermet keres egy első munkához, esetleg bemutatkozási lehetőséget, akár csak tanácsot kér vagy partnerségre törekszik. Igyekszem minden ilyen helyzetbe beleállni, mert tudom, hogy annak idején nekem is sokat adott, ha valaki rám szánt fél órát vagy komolyan vette a terveimet. Azt látom, hogy erre nagy szükség is van, mert ezt a munkát valahogy úgy érdemes csinálni, ha mindig friss vagy és nyitott. Mivel a körülmények sehogy sem ideálisak és minden nap egy challenge day, annyira nem is csábító pálya ez a mai fiataloknak. Közben meg szükségünk van az utánpótlásra, bízva abban, hogy független előadóművészet mindig is lesz, mert szerencsére az alkotói vágy úgy nő, mint a dudva, rosszabb körülmények és adottságok között is túlél, és nehezen lehet kiirtani.
Amúgy meg az a fontos, hogy ez nem munka, hanem hivatás. Nem egyéni ambíciókról szól, hanem egy szolgálatról.
Arról, hogy hiszel ebben a szakmában, területben, és tenni akarsz azért, hogy az ebben működő alkotóknak, műhelyeknek jobb legyen. Így az alázat, a terhelhetőség és a következetesség a legfontosabb, hogy minden körülmények között egyértelműen egy értéket, normát képviselj. Na, ez most a legnehezebb.
KULTer.hu: A Jurányi megkerülhetetlen játszóhelye, műhelye a budapesti független színházi szcénának, illetve nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is példaértékű munkát végeztek. Jómagam is rendszeres látogatója vagyok előadásaitoknak. Mit jelent számodra a színház? Milyen számodra a jó színház?
A jó színház számomra az, ami mai. Tartalmában vagy formájában vagy mindkettőben releváns. Ami egy utazásra hív, egy kalandra, úgy, hogy nem hagy kizökkenni, nem hagyja, hogy közben a másnapi teendőimen gondolkodjak. Amúgy meg mindegy, hogy tánc, próza vagy cirkusz. És az is, hogy humoros, szembesítő vagy éppen megrázó, a lényeg, hogy hatást váltson ki és mindezt magas minőségben tegye.
KULTer.hu: Hogyan tudsz kikapcsolódni, mi tölt fel a szabadidődben?
A mozgás az, ami igazán feltölt.
Vallom, bár közhelynek tűnhet, hogy ép testben ép lélek, sőt szellem is.
A Jurányiban szerencsére minden van, így hetente többször is kikapcsolódhatok és karban tarthatom a testem, hol Szabó Réka (Tünet Együttes) bodyart óráján, hol Stefanovics Angéla (színművész) jóga óráján. De egy habos-mézes latte a Kacagás Bisztróban is segít az egyensúlyban.
A fotókat Gulyás Dóra készítette.
