A hangszerboltok általában széles kollekciót tartanak fenn mindenféle stílusú és formájú elektromos gitárból, de egy idő után mégis adódhat olyan helyzet, hogy a nagy gyártók katalógusában mégsem találjuk azt a hangszert, amire valóban vágyunk. Pont ebben az esetben tudnak segíteni hazai mestereink, hiszen náluk a hangszer minden apró részletét testre szabhatjuk. Váradi Péter hangszerkészítővel, a Peter Crow Design márka megalkotójával beszélgettünk pestszentlőrinci műhelyében.
KULTer.hu: Mióta készítesz hangszereket? Hogy jutottál el addig, hogy hivatásodként a hangszerkészítést válaszd? Önállóan sajátítottad el a fogásokat vagy tanultál valahol, valakinél?
Az első hangszereimet 2007-ben készítettem, és 2014 óta vagyok főállásban hangszerkészítő. Főiskola mellett kezdtem el hangszerkészítést tanulni, a mérnök informatikus diplomamunkámat is hangszerkészítés-gyártásból írtam, ahol kapóra jöttek a CAD/CAM programozásban és a CNC-megmunkálásban szerzett ismereteim.
A legtöbben azok közül, akik manapság hangszerkészítéssel foglalkoznak, a régi mesterektől tanultak,
kezdetben én is kerestem egy mestert, akitől ellestem az apró fortélyokat. Nemessányi László volt az első hangszerkészítő mesterem, a gitárkészítést pedig Prehoda Zsolttól tanultam. Sokan stratoval vagy telecasterrel kezdik a pályájukat, de az én első gitárom egy Paul Reed Smith (PRS) copy volt, egy nagyon egyszerű modell, amit próbáltam a kezdetleges szerszámaimmal megmunkálni. Természetesen tele volt mindenféle olyan gyermekbetegséggel, amin ma már csak mosolygok, de az egész folyamat magával ragadott, és azóta sem eresztett.
KULTer.hu: Mennyi ideig tartott az első gitárod megépítése, és meddig tart most? Mennyire lehet mindezt gépesíteni?
Egy évig tartott, nagyon lassan ment a főiskola mellett, elsősorban a szabadidő és a megfelelő szerszámok hiányában. Ehhez képest most már egy-másfél hónap alatt elkészül egy hangszer. Ha minél profibban szeretnéd ezt az egészet csinálni, akkor
minden mozdulathoz, feladathoz elengedhetetlen egy célgép, amivel pontosan, precízen tudsz dolgozni.
A marásokhoz, csiszoláshoz és a bundozáshoz is van egy külön gépem például. Ha a bundokat nem a présemmel próbálnám beszorítani a fogólapba, hanem kalapáccsal ütném be, akkor hullámos lenne a felülete, a prés viszont egyenletesen nyomja be a bundot a helyére.
KULTer.hu: Ha körbenézünk a Facebook-oldaladon és a weboldaladon, akkor azonnal megakad a szemünk a különleges Katana, fej nélküli modelleken. Mi inspirált arra, hogy ilyen gitárokat készíts? Milyen kihívások vannak ezeknek a modelleknek az elkészítésében? Népszerűbbek ezek a modellek, vagy inkább a klasszikus formákat keresik a megrendelők?
Szerettem volna egy olyan modellt, ami egyszerű és könnyű, tehát ergonómiai szempontok is vezéreltek. Egy ilyen Katana könnyebb és mobilisabb, mint egy 3-4 kg-os Les Paul, amitől leszakad a hátad és a vállad, ha huzamosabb ideig cipeled vagy játszol rajta. De emellett az is fontos volt, hogy bármit meg tudj vele oldani zeneileg, hogy az ergonómia ne menjen a hangzás rovására.
Mindenki, aki játszott rajtuk, azt vette észre, hogy sokkal jobban rezonálnak, mint más hangszerek,
erre talán az a magyarázat, hogy mindkét végükön le vannak satuzva, nincs fej, ahová még ki tudna menni a rezonancia. Van egy visszacsatolási kör, folyamatosan rezeg a hangszer. Az ergonómia kialakításán sokat kellett agyalnom. Van a Katana-modellben egy Strandberg utánérzet, a test itt is ki van könnyítve, de nagyobb blokkokat nem marok ki a testből, mert a fának a szálait átvágva a rezonancia csökken.
A nyakat viszont teljesen más koncepcióval készítettem, az én nyakaim aszimmetrikus profillal készülnek, ahogyan a tenyér is aszimmetrikus.
Nem a sztenderdeket követem, hanem a megrendelő személyére szabom a hangszernek ezt a részét is. Nincs két egyforma nyak emiatt, mindegyik kézhez készül. Így még az is benne van a dologban, hogy ha kézbe vennél egy valaki másnak készített hangszert, akkor nem biztos, hogy neked is kényelmes lenne az érzet. A modell népszerűsége nagyon változó, mindenkinek fura elsőre, néhányan tartanak is tőle, de aki játszott rajtuk, az pozitívan nyilatkozott. Stílus és ízlés kérdése a dolog, szerintem nemcsak modern metálban, hanem akár még jazzben is megállják a helyüket egy megfelelő hangszedővel. Csinálok sima, standard felépítésű gitárokat is, mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelőt.
KULTer.hu: Az elektromos gitároknál sok helyen látunk kőrist, mahagónit, hársot, juhart stb. alapanyagként. Mit gondolsz az ázsiai tömeggyártásban készült egzotikusabb faanyagok használatáról, mint a nyatoh, paduk, bubinga, okume stb. Sőt, mit gondolsz az olyan fát teljesen helyettesítő kompozitokról, mint a richlite vagy az arium (az Aristides Guitars használ ilyet például)? El tudnád képzelni ezek használatát? Vajon a megrendelők nyitottak lennének rá?
Ezeknek az anyagoknak a nagy részére nem úgy kell gondolni, hogy a hagyományos faanyagok silányabb minőségű változatai lennének. Persze vannak olyanok is, mint az afrikai hárs, ami valóban silányabb minőségű anyag. Én is szoktam használni ezeket a fákat, ha kérik, de pénztárcafüggő is, hogy ki engedheti meg magának őket. Ettől függetlenül például padukot nem rakunk bele minden hangszerbe, mert egyrészt nagyon éles, csilingelős lesz tőle a hangszer, másrészt elég nehéz faanyag, így leginkább nyakakban tudom elképzelni vékony csíkokban vagy vékony top-anyagként. Ezt az anyagot egyébként már régebb óta használják a hangszerészek, például akusztikus gitárok káváját és hátát is szokták ebből csinálni, nagyon szép telt hangzást ad.
A fát helyettesítő anyagokról nincs jó véleményem, lehet, hogy „hi-fi” hangot adnak ezek a megoldások, de nincs bennük melegség,
nagyon steril az egész. Pont a lényegét veszíti el a hangszer ezáltal, egy mahagóni vagy juhar test melegségét nem adja vissza a kompozitból készült fogólap vagy test.
KULTer.hu: Mit gondolsz, a koreai, indonéz, kínai tömeggyártás korában milyen létjogosultsága van a kézműves/custom hangszereknek? Miben mások ezek a hangszerek, mint a „Made in Indonesia” feliratúak?
A tömeggyártásban az a cél, hogy mindegyik hangszer lehetőleg ugyanolyan legyen, nálam pedig minden hangszer más, a használójához igazodik. Igazából itt kapcsolatban vagy a hangszerkészítővel, látod az arcát, odafigyel rád, amikor megrendeled, kérdez és tanácsokat ad.
Az a hangszer csak neked készül, te választod ki a faanyagokat, a hangszedő típusát, a nyak is a kezedhez lesz alakítva.
A gyártás során is kapcsolatban maradunk, és láthatod, hogy milyen folyamatokon keresztül készül el a hangszer, hogy néz ki az egyes lépések után. Emiatt némi türelmet is igényel a dolog, hiszen itt nem arról van szó, hogy bemész a boltba és leveszed a polcról a gitárt, jó pár hétbe telik, amíg valóban játszhatsz rajta. Tudom, hogy egy ilyen gitár nem egy kis dolog, nem mindenki engedheti meg magának. Az én közönségem, a kézzel készített, egyedi hangszerek közönsége az a profi zenész, aki nem találja meg azt a hangszert, amivel még jobban ki tudná fejezni magát. Csináltat inkább egy hangszert, hiszen az sokkal közelebb fog állni ahhoz, amit ő képvisel.
KULTer.hu: Mennyire fenntartható iparág ez szerinted? (Bár ez az etikai kérdés nem is annyira a te hangszerkészítői praxisodban merülhet fel, hanem sokkal inkább a tömeggyártás esetében.) Lehetett hallani nem túl régen, hogy a valódi rózsafa már korlátozottan elérhető gitár-fogólapok számára, így helyettesíteni kell valamilyen más anyaggal. A Strandberg cég például próbálja ezeket a fenntarthatósági kérdéseket is figyelembe venni, amikor Indonéziában gyártat, lángolt juhart már nem használnak a nyakban, mert könnyen törik a megmunkálás során, próbálják a sokszor hulladéknak tekintett darabokat is megmenteni az emiatt kedvezőbb árú RESQ:D modellekben.
A faanyagot régebben a mestereimtől próbáltam kérni, illetve meglátogattam azokat a helyeket, ahonnan ők szerzik be az alapanyagokat. Most már más a helyzet, külföldről rendelem a faanyagok 70%-át, a többit pedig minőségi anyagot árusító fatelepekről veszem.
A hangszerkészítésben az a jó, ha minél öregebbek a faanyagok, így amit most használunk, azt már kivágták 20 vagy akár 30 éve.
A legjobb anyagok azért száradnak ilyen sokáig, mert levegőn száradnak, tehát nem gyorsított ipari szárítással. Természetes folyamaton mennek keresztül, így ennek nincs akkora ökológiai lábnyoma, mint az ipari szárításnak. Ami talán valóban károsabb a környezetre, az a nitrólakkozás és a fényezés, még a szűrők használata ellenére is. Vannak vizes alapú lakkozások, de azt tapasztaltam, hogy minőségi munkát nehéz velük végezni, mert máshogy terülnek és száradnak, nem lehet őket rendesen polírozni sem. A kulcs itt talán az, hogy én nem ezres nagyságrendben csinálok hangszereket, és oda is figyelek a faanyagra.
KULTer.hu: Mit gondolsz a social media jelenlétről ebben a szakmában? Továbbra is a hazai és külföldi offline kiállítások (pl. Guitar Summit, Bass & Guitar Show) hozzák meg a hírnevet és a megrendelőket? Vagy szükséges a konstans Facebook / Instagram / YouTube / TikTok jelenlét és az online márkaépítés?
Az emberekhez könnyebben el lehet jutni Instagramon vagy Facebookon, viszont ahhoz, hogy a szakma megismerjen téged, akár itthon, akár külföldön, ahhoz viszont fontos a személyes megjelenés. Mivel látod mások gitárkínálatát is, ezért könnyebben be tudod magad pozícionálni, hogy milyen helyet foglalsz el a hangszerkészítők listáján, például megmunkálásban vagy árban. Kapcsolatépítés szempontjából is jók ezek a rendezvények, vagy tapasztalatcserére. Régebben talán zárkózottabb volt ez a szakma, de ma már nem nagyon van mit titkolni, a legtöbben hasonló alapanyagokat és technológiákat használunk, még az is lehet, hogy ugyanonnan szerezzük be őket. Talán a nehézséget az jelenti az offline kiállításokon való megjelenésben, hogy rendelkeznem kell egy kollekcióval, amit bemutathatok, a Németországban tartott Guitar Summitra így készítettem öt gitárt, amit nem konkrét személyeknek készítettem, hanem a saját preferenciáimat követtem, így nehezebb őket a show után eladni.
Az viszont a felhasználónak fontos, hogy az Instagramon, YouTube-on ki játszik a hangszereden.
Ha odaadod a hangszeredet egy külföldi youtubernek, fizetsz érte jó sok pénzt, akkor ennek piacszerzési értéke van. Ekkor eljut olyanokhoz is a híre a hangszernek, akikhez nem jutnál el, ha kimennél Németországba egy kiállításra, hiszen csak egy bizonyos közönséget vonzanak ezek a rendezvények is. Így úgy látom, hogy mindkét területnek megvan a helye, fontos a személyes és az online jelenlét is.
KULTer.hu: Alapvetően megrendelésre gyártasz, igazodva mások ízléséhez. Vannak mégis olyan általad készített hangszerek, melyek különösen emlékezetesek vagy kedvesek a számodra?
Ha magamnak készítenék hangszert, akkor valószínűleg újra a PRS formát követném. De valamilyen szinten minden másnak készített hangszer is hozzám nő. Van, amin szívesebben dolgozok, és persze vannak olyanok is, amin elég keserves a munka. A megrendelővel való együttműködés is befolyásolja általában a folyamatot. Pár hónapja készült el Benkő Zsolt gitárja, azon különösen szívesen dolgoztam.
Fotók: Váradi Péter és a Peter Crow Design Facebook-oldala.
