A hazai gyerek- és ifjúsági irodalomban 2023 összességében inkább a visszatekintés és az évfordulók, semmint az új, formabontó megjelenések éve volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének ezúttal is olyan alkotások, amelyek érdemesek mind az olvasók, mind a szakma figyelmére.
A Petőfi bicentenáriumot a gyerek- és ifjúsági irodalom sem hagyta reflexió nélkül: rajongói kézikönyvtől kezdve (Miklya Luzsányi Mónika: Petőfi, a sztár, Móra) kalandregényen keresztül (Berg Judit: Szélvésztől kergetve, Pagony) egészen kommentekkel (és nem kommentárokkal!) ellátott versválogatásig (Lovász Andrea–Lackfi János vál.: Így él Petőfi!. Petőfi Sándor válogatott versei Lackfi János kommentjeivel, Cerkabella) számos módon igyekeztek a szerzők és a kiadók közel hozni a nagy költő alakját a fiatalokhoz. A másik fontos állomás a kufliverzum születésének tizedik évfordulója volt, amelyet szimbolikus fordulópontnak is tekinthetünk. Dániel András immár húsz kötetből álló Kuflik-sorozata ugyanis a kortárs magyar gyerekirodalom egyik mérvadó és eredeti alkotása. Ráadásul nemcsak az olvasói, hanem a szakmai érdeklődés is töretlen a kötetek iránt, ahogyan azt a Tempevölgy szervezésében megvalósuló ünnepi Kufli-konferencia is mutatja.
Mindeközben fontos figyelnünk az új szerzőkre is, akik hasonlóan eredeti hanggal és látásmóddal lépnek be a gyerek- és ifjúsági irodalmi térbe.
Jelen lista épp ezért – amennyire teheti – mellőzi a könyvespolcokon már jól megérdemelt helyükre került címeket, és olyan alkotókat és műalkotásokat is megkísérel felsorakoztatni, akik több reflektorfényt érdemelnének.
Ahogy minden válogatás, ez a lista is törekszik a változatosságra (amennyire a korpusz és a személyes ízlés engedi).
Kiemelt cél volt továbbá a magyar szerzők művei mellett az idegen nyelvű, fordításban megjelent könyvek feltérképezése,
elismerve a műfordítók kimagasló és áldozatos, ám kevés figyelmet kapó munkáját, illetve a kiadók törekvését az új távlatok, újfajta (gyerek)irodalmak és vizuális világok megnyitására. Természetesen nem kerülhet minden figyelemre méltó 2023-as megjelenés a listára, így mindenkit arra bíztatnék, hogy ne sajnálja az időt és energiát arra, hogy saját maga is felfedezzen könyveket.
+1. Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár. Orosz varázsmesék, szerk. Hermann Zoltán, ford. Kornél Emília, Molnár Angelika (Magvető)
Ugyan második, javított kiadásról van szó, a kötet eredeti megjelenése (2006) óta elég idő telt el ahhoz, hogy újra felhívjuk a figyelmet a kiváló 19. századi író, irodalomtörténész és néprajzkutató, Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev orosz varázsmeséinek magyar nyelvű, válogatott kiadására. Annál is inkább, mert a Hermann Zoltán szerkesztői, illetve Kornél Emília és Molnár Angelika fordítói munkáját dicsérő mesekönyv
mind a mesék rajongói, mind a kutatók számára gazdag és tanulságos olvasmány lehet:
míg a 19. századi orosz folklór gyakran megdöbbentő (sőt mai szemmel már-már brutális) történeteit olvasva/hallgatva egy tőlünk időben és térben is távoli kultúrára csodálkozhatunk rá, egyúttal a Vlagyimir Jakovlevics Propp híres mesetipológiájának alapját adó korpuszt tarthatjuk kezünkben. A könyv a végén található szómagyarázat és a mesék letisztult, egyszerű nyelvezete miatt akár családi mesekönyvnek is kiváló, a tartalomjegyzékben felültetett sorszámoknak köszönhetően pedig Propp tipológiájának példatáraként, kézikönyvként is remekül használható.
10. Rojik Tamás: Holdezüst és éjsötét (Pagony)
Rojik Tamás sok magyar gyerek (és felnőtt) régi félelmét ragadta meg, amikor legújabb ifjúsági könyvének főgonoszává a kisgömböcöt és a vasorrú bábát tette meg. A történet kamasz főhőse, Jancsi – aki Ilona, a tündérhercegnő és János, egy budafoki üzletember gyermeke, amolyan magyar népmesei Percy Jackson –, miután rájön nem mindennapi származására, az égigérő paszulyt megmászva édesanyja nyomába ered a tündérvilágba. Eközben Vasorrú a lányát, Sárát bízza meg, hogy tartsa fel Jancsit, miközben ő átveszi az uralmat a lenti világ felett – kezdve a budai vállalkozókkal.
Rojik Tamás regénye egészen zavarba ejtő módon vegyíti a magyar népmesék elemeit a kortárs kamaszregények bevett formuláival,
és olyan szövegvilágot kever ki belőlük, ami meghökkentő mivolta ellenére (vagy épp annak köszönhetően) egészen megragadja az olvasó figyelmét.
9. Alács Anna: Képeslap El Idilióból (Csimota)
Alács Anna neve sokak számára még ismeretlen lehet, hiszen egy nemrég feltűnt alkotóról van szó. Illusztrátorként Vibók Ildi Zrínyi Ilona – Vagyis amit az igazi hősökről feltétlenül tudni kell című 2021-es könyvének rajzaival debütált, 2023-ban pedig Képeslap El Idilióból címmel megjelent első szerzői kötete is a Csimota Gyerekkönyvkiadónál. A képeskönyv néhány soros szöveggel ellátott akrilképein Gallo, a kakas útját követjük végig, aki barátja,
egy sárga kismadár unszolására otthagyja szürke, monoton tojásgyári életét, és a napfényes El Idilióba utazik szerencsét próbálni.
Alács gazdag színekkel és tónusokkal, szépen megmunkált textúrákkal dolgozik – legyen szó a szürke gyárfalakról, Gallo nem mindennapi taréjkoronájának hullámzásáról vagy egy „egyszerű” sárga háttérről –, változatos térkezelése pedig hol hatalmasra nyitja, hol pedig egészen apróra szűkíti az olvasói nézőpontot, miközben természeti tájak, épületek, valamint ember- és állatfigurák sokaságát vonultatja fel. A mindössze 63 oldalas képeskönyvben pedig nemcsak egy igazán fontos elindulás, utazás és megérkezés történetét követhetjük végig, hanem azon is elgondolkodhatunk, mi vajon kivel osztanánk meg saját El Idiliónkat.
8. Boldizsár Ildikó: Az igazi vándorút, Szegedi Katalin illusztrációival (Magvető)
Boldizsár Ildikó neve mára összefonódott a mesekutatással és meseterápiával, azonban Az igazi vándorút című mesekönyve apropóján fontosnak érzem, hogy szerzőként is újra elismerjük munkásságát. A világ legszomorúbb boszorkányának háromszáz évét bemutató mesekönyvtrilógia záró kötetében
a boldogságban eltöltött évek után Amália körül kezdenek eltünedezni a dolgok,
és velük együtt a Fekete Világkerülő Ember is köddé válik (sőt, a boszorkány kedvenc pöttyös bögréjéből is csak a füle marad). De hol lehet megtalálni valamit, ami nyom nélkül elveszett, és egyáltalán hogyan gyűjt az ember (vagy éppen sárkány) erőt a kereséshez, ha letaglózza a hiány – bárminek a hiánya legyen is az?
Boldizsár mesekönyvei kapcsán elsőként – érhető módon – jellemzően tartalmukról esik szó, azonban meséit nemcsak a kiemelkedő szerzői tudatosság és fantázia, hanem magas színvonalú és egységes nyelvi megformáltságuk is figyelemre méltóvá teszik. Az Amália-trilógia egymásba hurkolódó, meglehetősen szövevényes történetszálainak biztos kezű vezetése (ráadásul úgy, hogy a különálló kötetek, illetve azok egyes fejezetei önmagukban is érthetők és teljesek tudnak lenni) valódi meseszövési mestermunkának mondható. Szegedi Katalin illusztrációi pedig, ahogy mindig, magukba foglalnak minden hangulati elemet és érzést a szövegből, és tovább mélyítik azokat.
7. Kiss Ottó: Ég Bolt. Versek ég alatt, föld felett, Paulovkin Boglárka illusztrációival (Móra)
„Kiskoromban volt itt egy ablak, / amin át lehetett látni / a végtelenbe. / Pont itt, / ahol most ez a fal áll.” Kiss Ottó legújabb, a több mint húsz éve megjelent, és a szerző hatvanadik születésnapja alkalmából új kiadást kapó Csillagszedő Márió „ikerkönyvének” szánt verseskötete a felnövéssel kísérel meg számot vetni – pontosabban egyetlen, ám így is eléggé komplikált felnövéssel.
A címnélküli, úgynevezett svéd típusú gyerekversek ezúttal is gyerekperspektívából szólalnak meg,
a Csillagszedő Márió óvodás kislány elbeszélője helyett azonban egy tizenkét éves fiú gondolataiba és hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést. A versek láncolatából felépülő narratívában a kamaszszerelem és a mindennapok apró (ám nem jelentéktelen) megfigyelései mellett az elbeszélő kisfiú betegsége és ezáltal a testhez, a végességhez és az istenhez fűződő viszony kérdései is nagy hangsúlyt kapnak ebben a rövid, ám igen sűrű kötetben.
A kis és nagy felismeréseket, a felnőtt szemmel gyakran gyerekesnek, humorosnak vélt semmiségeket és emberi létünk nagy kérdéseit Kiss Ottó a tőle megszokott eleganciával helyezi egymás mellé, Paulovkin Boglárka illusztrációi pedig értően és kreatívan mesélik tovább képekkel Kiss Ottó verseit. A letisztult, egyszerű és világos költői nyelven megszólaló, frappáns kijelentések pedig, bár olykor banálisnak hatnak, épp e pőreség által képesek rámutatni dolgokra, amiket valahol mélyen mind igaznak érzünk: „Az igazi értelem a szeretet. Ha mégsem, / akkor nincs értelme a világegyetemnek.”
6. Annet Schaap: Emília és a tenger fia, ford. Rádai Andrea (Pagony)
Egy hatalmas vihar napján a világítótorony őrének lánya, Emília (becenevén Lámpácska) elfelejt gyufát venni, így a világítótorony tüze nem lobban fel, egy gazdag kereskedő hajói pedig zátonyra futnak a parton. Miután apja a vizsgálóbizottság szeme láttára megüti a kislányt, Lámpácska a félelmetes Fekete Házba kerül, azonban visszavágyódik iszákos, mégis „a maga módján” szerető édesapjához. Az édesanya halála után maradó gyász, az otthontalanság és a felnőttek felelőtlenségének (vagy épp túlbuzgóságának) való kitettség azonban lehetővé teszi, hogy Emília megértse a Fekete Ház szokatlan lakóit és rettegett szörnyét – aki nem is annyira szörny, mint amennyire kisfiú.
A Pagony kiadó vállalása, hogy elhozta a magyar közönségnek Annet Schaap holland Év Gyerekkönyve Díjas könyvét, a mai magyar gyerekkönyvpiacon bátor és igen fontos döntés, Rádai Andrea fordítása pedig szép és letisztult nyelven ragadja meg az eredeti szöveg líraiságát és sajátos atmoszféráját.
Társadalomból kivetett, magukra hagyott alakok története az Emília és a tenger fia,
amelynek borús és gyakran félelemmel teli hangulatát csak néha töri meg egy-egy meghitt pillanat. Azonban, ahogyan arra Lámpácska megtanít minket, ezekért a pillanatokért és a saját, önmagunkhoz méltó életért érdemes küzdeni.
5. Robin Stevens: Első osztályú gyilkosság (Úrilányok nem gyilkolnak 3.), ford. Ruff Orsolya (Manó Könyvek)
Robin Stevens 2014-ben induló, nagysikerű Úrilányok nem gyilkolnak (Murder Most Unladylike) című ifjúsági krimisorozatának magyar megjelenésére egészen 2022-ig kellett várniuk az olvasóknak. Az első kötet (Hová tűnt Miss Bell?) után azonban 2023-ban mindjárt két újabb rész, az Egy kis arzént a teába? és az Első osztályú gyilkosság is napvilágot látott a Manó Könyvek gondozásában. Mindkettő joggal szerepelhetne a listán, ám utóbbi talán jobban megvilágítja, miben egyedi a széria a most futó számtalan ifjúsági krimisorozathoz képest.
A Deepdean Leányiskola két tizenhárom éves diáklánya, Daisy Wells és Hazel Wong titkos nyomozóirodája ezúttal mintha Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című – az 1935-ben játszódó cselekmény előtt egy évvel megjelenő, a regényben is feltűnő – krimijébe csöppenne.
Érdekes gyanúsítottakból ezúttal sincs hiány:
rejtélyes illuzionista, krimiíró, médium, orosz grófnő és fogyókúrás tablettákat gyártó vállalkozó is utazik a legendás vonaton, ráadásul ezúttal egy nyomozói ambíciókkal bíró fiú is a Wells&Wong nyomozóiroda segítségére lesz. Az igazság felderítéséhez azonban meg kell szabadulni Mr. Wong szigorú tekintetétől, ki kell cselezni a felnőtteket, akik szerint a gyerekeknek nincs dolguk a bűntényekkel.
Az eseményekbe Hazel nyomozási krónikáján keresztül kapunk betekintést.
A lányok tudatosan másolják Arthur Conan Doyle Sherlock–Watson párosát,
Hazel elbeszélése azonban személyesebb, és a korabeli lányolvasók körében népszerű naplóregények sajátosságaival keveredik. A lány „watsonsága” azért is beszédes, mert míg Daisy az angol kisasszonyok mintapéldája, Hazel Kínából, Anglia iránt rajongó édesapja unszolására került az országba. A kínai kamaszlány szemével a ’30-as évek Európája azonban kevésbé lenyűgöző: a vonaton az őt és apját érő rasszizmus, az orosz grófnő kifakadásai a szovjet megszállásról, valamint az egyik utas rejtett, hamis születési anyakönyvi kivonatai (gyakran visszatérő szó a „Katolisch”) Hazel számára – apja rajongó beszámolóival ellentétben – félelmetes képet festenek a Nyugatról. Ez az eredeti nézőpont pedig az olvasót is arra készteti, hogy más szemmel tekintsen látszólag jól ismert dolgokra – például a krimire magára is.
4. Balássy Fanni: Bocs, hogy élek, Korbuly Ági illusztrációival (Tilos az Á! Könyvek)
Két fiatal alkotó, Balássy Fanni és Korbuly Ági illusztrátor közös kötete kép és szöveg összjátékának egészen lenyűgöző példatárát vonultatja fel. A cím nélküli bejegyzésekben, szatirikus, gyakran frappáns gondolattöredékekben megszólaló lázadó, fiatal felnőtt elbeszélő (többek között) a Z-generáció „örökségével”, a folyamatos bocsánatkérés kényszerével, a magyar elsőgenerációs bölcsész értelmiség alacsony anyagi és társadalmi megbecsülésével, a nőiséghez fűződő elvárásokkal és szinte minden, a „mai fiatalokat” skatulyákba záró társadalmi nyomással próbál meg leszámolni. A kísérlet azonban – ahogyan annak lennie kell – nem jár győzelemmel:
az elbeszélő olykor sikeresen mond oda a világnak, máskor túl nagyot mond, megint máskor lázadása nevetséges.
Az ambivalens viszony a hagyományhoz a szöveg szintjén is megjelenik: számos vendégszöveget, például nagy nemzeti műveink (Szózat, Nemzeti dal, Himnusz) mellett a Biblia sorait is gyakran ironikusan idézi meg.
A kötetben épülő narratíva ívét nem annyira a szöveg, mint inkább az illusztrációk teremtik meg és osztják különálló egységekre. Ez mindössze a második könyv, amely Korbuly Ági rajzaival jelent meg, azonban már most kimagasló ötletességről és impozáns alkotói eszköztárról tesz tanúságot.
Míg a szöveg az elbeszélő gondolatait jeleníti meg, addig a rajzok ezzel párhuzamosan, külső szemszögből láttatják őt és mindennapjait.
A szöveg csapongó hangulatát követő, csupán a vörös és a szürke árnyalatait használó, dinamikus vonalrajzok hol a komikum, hol a tragikum minőségét emelik ki, új, szimbolikus történetsíkot teremtenek, vagy éppen a képregények narrációs technikáit alkalmazzák. Ahogyan az egyén személyes problémáiról a világméretű tragédiák, a háború felé irányul a fókusz, egyre fogynak a szavak, és előtérbe kerülnek a képek. A könyv utolsó lapjain eluralkodó baljós, fekete rajzokból a reményhez (vagyis annak vágyához) vezet az út, a kép és szöveg összjátéka pedig igazán felemelővé teszi a műalkotást.
3. Dér Adrienn: Kalandorjeti Fémkeleten. Időzavar, Horváth Ildi illusztrációival (Koinónia Kiadó)
Dér Adriennt a szélesebb közönség az Év Gyerekkönyve díjas Egy jeti lakik a pincénkben című könyvéről ismerheti. Legújabb regényében – A kaszabmanó, illetve a Hősteki és az eltűnt holdtehén című könyvekből ismerős – Soma, a lila kalandorjeti rejtésszé válásának történetét követhetjük végig, aki az idilli Kartolíriából Metalitba, Fémkelet fővárosába utazik.
A metropoliszban azonban sorra történnek a szokatlan dolgok: az órák összevissza járnak, majd Soma egy lényrablás szemtanúja lesz.
A városi főrejtész, Tatumbó, reteszegere, Komposzt és a zöldfülű detektív, Soma együtt ered a rejtély nyomába, melynek tétje nem más, mint az idő maga.
Dér kivételes nyelvi igényességgel, következetességgel és fantáziával alkotja meg szövegvilágát, Metalit csikorgó fémvárosát és félig-fém lakóit (egészen a szófacsaró nyelvi leleményektől az épületek és terek aprólékos, érzékletes leírásáig), miközben biztos kézzel vezeti a nyomozás és a városi metróhálózat feletti uralomért folyó harc szövevényes szálait. A regény emellett nemcsak olyan jelenkori társadalmi problémákra nyit ajtót, mint például a rohanás, a kizökkent időérzet, az élő munkaerő gépekre cserélése vagy a cégérdekek dominanciája az egyéni sorsok felett, hanem a múlt azon részére is, amelyből ez a jelen következik. Ennek a folytonosságnak a megtestesítője pedig egy Lewis Carroll Alice-könyveiből kölcsönvett karakter, akinek sorsa rámutat, hogy – bár az órák visszaállítása sikeresen lezajlik –, lehetetlen uralmunk alá hajtani az időt, ám fontos figyelni arra, hogy az se uralkodjon felettünk.
2. Ingeborg Arvola: Buffy Berg tehetséges. Önéletrajz, Metzing Eszter illusztrációival, ford. Patat Bence (Cerkabella)
Buffy Berg egy szegény lány a gazdag Norvégiában – olyan szegény, hogy párolt kelbimbót kell vinnie uzsonnára, nem mehet születésnapi partikba, mert nincs pénze ajándékra, és mások kinőtt ruháit kell hordania.
Szegénysége nem zavarja túlságosan, egészen addig, míg ki nem derül, hogy épp a világ egyik legdrágább sportjában, síelésben tehetséges.
Buffy azonban nem adja fel, megpróbálja összeszedni a sítáborhoz szükséges pénzt (még ha el is kell érte adnia a mosógépet és veszélybe sodornia saját magát), érzéseit és eredményeit pedig iskolai feladatként írandó önéletrajzában dokumentálja, ami sokkal inkább tekinthető naplónak.
Az életvidám, talpraesett, szerető (noha csonka) családdal és barátokkal körülvett lány sorai mögött azonban, legyenek akármilyen bolondosak és derűlátóak is, társadalmi különbségektől terhelt viszonyok sora és egy család talán tipikus, mégis szomorú története rajzolódik ki: a gyönyörű szép, kedves, ám naiv, felelőtlen és butuska Lillie Berg, az őt két kisgyerekkel magára hagyó, fekete bőrdzsekis, simlis Jimmy Jeeves és Buffy sakkzseni öccse, Bobby Berg története – amely egyben a kötetben sokat emlegetett norvég szociáldemokrácia működésének látlelete is.
Buffy Berg történetének különlegessége maga Buffy Berg:
a saját nehéz helyzetét öniróniával, humorral, nagyszájú hősködéssel elfedő, senkit sem hibáztató, ám helyzetével nem megelégedő kamaszlány. A norvég Kulturális Minisztérium 2019-es gyerekirodalmi díját elnyert regényt Patat Bence bravúros és sokoldalú magyar fordításban tolmácsolja a hazai olvasóknak, Metzing Eszter illusztrációi pedig remekül fogták meg Buffy és a szöveg nem mindennapi karakterét.
1. Petra Soukupová: Hová tűnt Hópihe?, Tereza Ščerbová illusztrációival, ford. J. Hahn Zsuzsanna (Csirimojó)
A kis hercegből mind megtanultuk, hogy felelősek vagyunk azért, amit megszelídítettünk. De vajon ki a felelős valamiért, ami nem engedi, hogy megszelídítsék? Martina mindig saját kutyára vágyott, azonban Hópihe, hiába tanítja, nem fogad szót neki – elkóborol, véresen jön haza, és rámorog a lány kistestvéreire. Martina szülei nyomására kénytelen hát egy barátja, Franta családjához vinni a kutyát, azonban amikor egy nap az út mellett holtan talál rá a hóban, saját felelősségének érzi, hogy kiderítse, hogyan halt meg. Barátaival folytatott közös nyomozása a falu lakóinak titkai és sorstörténetei felé vezetnek, és a kamaszok hamar rájönnek, hogy a felnőttek gyakran maguk is valaminek az áldozatai.
A cseh Petra Soukupová regénye érzékenyen mutatja be a kamaszlány-elbeszélő összetett viszonyát vad kutyájához és annak halálához,
és remek arányérzékkel követi hol folyton a kistestvéreivel foglalkozó édesanyja figyelmére áhítozó kisgyermeki, hol a barátaira ok nélkül megsértődő kamaszos, hol pedig az igazságért küzdő, felelősségteljes, „felnőttes” érzéseinek hullámzását. J. Hahn Zsuzsanna ráadásul mindezt egységes, következetes, olvasmányos (kamasz)nyelven tolmácsolja a magyar olvasóközönségnek. Tereza Ščerbová kékben és sárgában játszó, néhol csupán egy-egy karakter körvonalait megragadó, máskor egész oldalakat kitöltő, erőteljes illusztrációi pedig épp olyan ridegek, szépek és élettel teliek, mint ez a különleges történet.
A borítófotót Pauló-Varga Ákos szerkesztette.
