Tizedik alkalommal rendezik meg a BIDF-et, Magyarország egyik legfontosabb dokumentumfilmes seregszemléjét. A január 27. és február 4. között Budapesten és számos nagyvárosban megrendezendő filmfesztivál kínálatából hat alkotást ajánlunk olvasóink figyelmébe.
Apám börtöne (La prisión de mi padre)
Iván Andres Simonovis Pertíñez filmjének középpontjában saját édesapja, Iván Simonovis áll, aki Venezuela egyik ismert főrendőre volt, majd Hugo Chávez uralma idején koholt vádak alapján börtönbe került. 2002. április 11-én hatalmas kormányellenes tüntetés volt Caracasban, és ismeretlenek lőni kezdték a tömeget. Tizenkilencen meghaltak, a bűnbak a rendőrség lett, a rendezvény biztosításáért felelős három magasrangú rendőrt pedig harminc év fegyházra ítélték. Simonovis, akit sokan politikai fogolynak tartottak, ebből 15 évet le is ült, majd házi őrizetbe került.
Ekkor tér haza Európából a fia, majd kamerát ragad.
Az újra teljes család képei váltakozva jelennek meg a régi házi és rendőrségi videókkal, melyeket az édesapa készített.
A rendező, miközben felidézi gyermekkorát, tisztázni igyekszik viszonyát apjával, de a film végére sem kerülünk sokkal közelebb hozzájuk. Úgy tűnik, hogy a sok korabeli felvétel idő- és helykitöltő szereppel bír. Hiába a sikeres szökéssel végződő házi őrizet, Simonovis nem képes fenntartani a nézői figyelmet, az izgalmas politikai és magánéleti szálak ellenére filmje felejthető élményt nyújt.
Vetítések:
- február 1., 18:00, Mammut II.
- február 3., 15:00, Mammut II.
Ellopott országom (This Stolen Country of Mine)
Míg Venezuelából a diktatórikus vezetés és a gazdasági csőd miatt milliók menekültek el az elmúlt években, Ecuador (a közelmúlt alvilági leszámolásaitól eltekintve) a nyugalom apró szigete volt Dél-Amerikában. Marc Wiese dokumentumfilmje azonban rádöbbent minket arra, miért fogalmaz úgy Fernando, a tényfeltáró újságíró, hogy országát újra gyarmatosították. Két szálon fut az Ellopott országom: mindkettő a hatalommal szembeni bátor kiállásról, a nem veszélytelen szembeszegülésről szól.
Paúl Jarrín az őslakosok ellenállási mozgalmát vezeti, akik a fegyveres harctól sem riadnak vissza,
ha arról van szó, hogy a kínai érdekeltségű bánya szennyezi az ivóvizüket és tönkreteszi szülőföldjüket. Paúl ezer szállal kötődik a természethez, a film nyitányában és zárlatában az ő rituális beavatási szertartását látjuk, ahogy a Földanyához imádkozik ügyük megsegítése céljából.
Fernando Villavicencio sokkal racionálisabb alkat, a neki kiszivárogtatott kormányzati dokumentumok felgöngyölítésével bizonyította, hogy a hatalmas kínai kölcsön nemcsak Ecuador eladósodásával járt, hanem több ezer olyan szerződéssel is, melyeken keresztül
az ország erőforrásainak tetemes része, a bányászat, az olajipar, az infrastruktúra kínai kézbe került.
Emiatt évekig bujkálnia kellett, veszélyben volt az élete, de végül az ecuadori bíróság az általa nyilvánosságra hozott információk alapján nyolc év börtönre ítélte Rafael Correa volt elnököt korrupció vádjával. Bár ez már nem szerepel a filmben, Villavicencio elindult a tavalyi elnökválasztáson, de 2023 augusztusában egy merénylő megölte, miután a drogkartellek halálosan megfenyegették.
Vetítések:
- február 1., 16:30, Mammut II.
- február 2., 20:00, Mammut II.
Tökéletes bizalom (Total Trust)
Kína világpolitikai ambíciói után érdemes a belpolitikáját is megvizsgálnunk. Zhang Jialing már a négy évvel ezelőtti BIDF-en bemutatott One Child Nation című filmjében is foglalkozott az állami propagandával, mely lassan egy évtizede a kétgyermekes modellt sulykolja a fejekbe. A Tökéletes bizalom egyéni sorsokon keresztül mutatja be Kína orwelli totális kontrollját állampolgárai felett.
Emberi jogi aktivistákat, jogvédő ügyvédeket tartóztatnak le, börtönöznek be hosszú évekre,
miközben családjuk nem látogathatja őket. Egy újságírónő, aki a kormánynak nem tetsző témáról írt, célponttá válik, folyamatos zaklatásnak van kitéve.
Kína a legmodernebb technikával (arcfelismerő rendszerek, okosvárosok, big data-elemzések, hamarosan 500 millió utcai kamera) és a bőven rendelkezésre álló humán erőforrás (4,5 millió hálózati tiszt) segítségével szinte mindenkiről mindent tud. Így aki a kényelmes élet reményében nem dugja homokba a fejét vagy nem él öncenzúrával, sokkal hamarabb a hatóságok látókörébe kerül, akik nem restek változatos eszközökkel megkeseríteni a „renitensek” életét. A társadalmi kreditpontok rendszerében az önkéntes munka, mint például a hálózati tiszti feladatok (ami sokszor a kijelölt személyek napi ellenőrzése és a róluk való jelentés) pluszpontokat hoz, amikért ingyen lehet vásárolni a kijelölt állami boltokban. Ám az állami kérvények beadása vagy a tüntetés komoly mínuszokkal jár.
Adott pontszám alatt pedig nem lehet repülőre, gyorsvasútra ülni, a gyerekeid pedig nem juthatnak be a felsőoktatásba.
Ebben a ravaszul kigondolt elnyomó rendszerben mégis vannak olyanok, akik kiállnak a maguk és mások igazáért. Az ő sorsuk a börtön, a kivándorlás vagy a további, reménytelennek tűnő harc.
Vetítések:
- február 1., 19:00, Mammut II.
- február 3., 20:00, Mammut II.
Amíg még nézhetjük (While We Watched)
2009-ben BRIC néven egy új geopolitikai tömb alakult, az akkor gyorsan növekvő gazdaságú Brazília, Oroszország, India és Kína részvételével. Az azóta kibővült csoportosulás alapító országai fölött kivétel nélkül kisebb vagy nagyobb viharfelhők gyülekeznek. India népességben már lehagyta Kínát, ám gazdaságilag és az egypártrendszeren alapuló diktatórikus berendezkedés kialakításában még komoly „elmaradásokkal” küzd északi szomszédjához képest. Indiát lassan tíz éve Narendra Modi és hindu nacionalista pártja vezeti, idén jár le az elnök második ötéves mandátuma. Az indiai média nagy része a kormány propagandáját terjeszti, a narratíva egyszerű:
aki bírálja a hatalmat, az anti-nacionalista, Pakisztán bérence, hazaáruló.
És ezek az emberek könnyen a felbőszített tömeg áldozataivá válhatnak. Ravish Kumar az NDTV munkatársa, országszerte ismert tévés, aki műsorában előszeretettel ostorozza a gyűlöletet szító propagandamédiát.
Az ő csatornája, bár kevés a munkatársa, hitelesen és tényszerűen akar tájékoztatni a jóval népszerűbb kiabálós vitaműsorokkal szemben, amik harsányan manipulálják nézőiket. A halálos fenyegetéseket kapó Kumar aggódik kislányáért, sok kollégája felmond a feszült és rosszul fizetett munka miatt. Ám (a film valamelyest heroizálja őt) kitart, az egyre inkább ellehetetlenített csatornán újabb és újabb adásokkal igyekszik felnyitni polgártársai szemét.
A pozitív lezárás az újságírókat lassan felemésztő szélmalomharc fontosságát húzza alá.
Muszáj Herkulesekre pedig nem csak Indiában van szükség.
Vetítések:
- január 27., 19:00, Mammut I.
- január 28., 17:30, Mammut II.
- január 29., 20:00, Mammut II.
Arcok visszapillantóban (Skad dokad)
A BRIC országok közül a legnagyobb gondokkal Oroszország néz szembe. Ukrajna 2022-es megtámadása óta számos szankció sújtja, gazdasága hosszú távon nagyon komoly visszaesésre számíthat, politikailag pedig elszigetelődött a világ meghatározó országaitól. A lengyel
Maciek Hamela a konfliktus eszkalálódása után egy furgonba vágta magát, és elindult Kelet-Ukrajnába, hogy embereket mentsen ki
a frontvonalból. Váltott operatőreit az anyósülésre ültette, filmjének tetemes részében a furgon belsejében utazókat látjuk, nagyjából ugyanazt, amit a sofőr-rendező a visszapillantóból.
Pofonegyszerű az alaphelyzet, amolyan háborús Elviszlek magammal.
És működik: az utasok a hosszú zötykölődés alatt megnyílnak, válaszolnak a sofőr kérdéseire, mesélni kezdenek. Ezeken a véletlenszerűen megismert sorsokon keresztül (nem csak a szájak, de az arcok, a tekintetek is nagyon beszédesek) a néző is könnyen be tud vonódni, átérzi a háború barbár kegyetlenségét. Megérti, hogy mit jelent óvodástól az aggastyánig az, ha bombázzák, rakétázzák az otthonod, amit egyik percről a másikra el kell hagynod. Tapintható a felnőtteken a bizonytalanság, félelem, elkeseredettség, a gyerekek arcán pedig az a koravén szomorúság, amit senki nem szeretne látni.
A rendező nem tolakszik az előtérbe, megmarad hűvös problémamegoldónak, aki kérdez, majd türelmesen végighallgat.
Nézőként nekünk sincs más dolgunk, érdemes és ajánlatos beszállnunk erre a 84 percre Maciek furgonjába.
Vetítések:
- január 30., 19:45, Mammut II.
- január 31., 18:00, Mammut II.
Négy nővér (Les filles d’Olfa)
Az Arcok visszapillantóban Oscar-shortlistes volt 14 másik dokumentumfilmmel együtt, a Négy nővér viszont bekerült az öt jelölt közé, melyek közül az Akadémia márciusban választja ki a végső győztest. Ha végül Kaouther Ben Hania filmje kapná az arany szobrot, nagyon jó helyre kerülne az elismerés, mert
a Négy nővér a szerkesztés és a feszültségadagolás magasiskolája.
Olfa egy kemény és határozott nő, aki egyedül nevelte négy lányát Tunéziában. A két nagyobbat elvesztette, a filmben őket két színésznő helyettesíti, de Olfa szerepében is megjelenik egy középkorú színésznő, akit gyakran maga Olfa instruál. A szinte végig egyetlen zárt térben játszódó film folyamatosan reflektál saját megalkotottságára, miközben az anyának és két kisebb lányának az események újrajátszása terápiás jelentőséggel is bír.
A lányok szépek, fiatalok, vidámak, a forgatás során fokozatosan derül ki a néző számára, milyen traumákat hordoznak. Nem úgy viselkednek, mint akikkel kicsi koruk óta rosszabbnál rosszabb dolgok történtek, nem öltik magukra az áldozat szerepét.
Olfa személyisége is több meglepetést tartogat, míg a két nagylányról csak a film zárlatában derül ki, hogy miért is hiányoznak a családból.
A játékos, oldott hangulat (amiben a szereplői feltétlen bizalmát elnyerő rendezőnőnek és az alázatos színészeknek is komoly érdemük van) és a feltáruló egyre sötétebb emlékek ellentéte olyan kreatív energiákat szabadít fel, melyek nagy eséllyel napokig dolgoznak majd a nézőkben.
Vetítések:
- január 30., 16:00, Mammut II.
- február 1., 11:00, Mammut II.
- február 2., 13:00, Mammut II.
- február 3., 17:00, Mammut II.
- február 4., 18:30, Mammut II.
10. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, Mammut I-II., Budapest, 2024. január 27 – február 4.
