Milyen lenne egy nő, aki a társadalmi normák ismerete nélkül, tiszta lappal kezdhetne új életet? Mint Frankenstein bájos és buja szörnye. A Szegény párák szórakoztató utazás egy szürreális, de hívogató mesevilágba sok humorral és bizarrsággal.
Jórgosz Lánthimosz filmről filmre populárisabb alkotóvá válik. A görög születésű, Nagy-Britanniában élő rendező kegyetlen, nyomasztó filmjeivel vívta ki hírnevét, ám
ahogyan egyre nagyobb sztárokkal dolgozik, és emiatt egyre több nézőhöz jutnak el a művei, úgy lesznek egyre befogadhatóbbak is.
Messze vagyunk még attól, hogy Lánthimoszt közönségfilmesnek nevezzük, de a Szegény párák a váratlan melegségével, felszabadult humorával egy újabb lépés a népszerűség felé.
Lánthimosz legtöbb filmje a vágyaknak való kitettségről szól, amit az olyan művek, mint a Kutyafog, A homár vagy A kedvenc gyengeségnek, gyarlóságnak, ugyanakkor természetes emberi vonásnak ábrázol. A Szegény párák elmozdulását jól jelzi, hogy ez is
a vágyak feltérképezéséről és az azoknak való engedelmeskedésről szól, ám mindez pozitív felhangot kap.
Az új film olyan, mintha a Kutyafog alaphelyzete optimista világképpel párosulna: a világ felfedezése itt üdvös dolog, a szedett-vedett családban mindenki megtalálja a helyét, és egy kivételével senki nem igazán negatív vagy taszító karakter. A vágyak megélése itt sem zökkenőmentes, ugyanakkor a szereplők önmagukon és egymáson történő kísérletezése nem árt senkinek. Legfeljebb csak egy kicsit.
Az Alasdair Gray (magyarul nem megjelent) regényén alapuló Szegény párák egyfajta viktoriánus nevelődésregény, ám mivel az 1990-es években született,
a horrorisztikus alaphelyzetet anakronisztikus feminista és társadalomtudatos irányokba viszi.
A Frankenstein doktort és teremtményét egyszemélyben megidéző Godwin Baxter (akit csak Godnak, istennek becéznek – Willem Dafoe) visszahoz az életbe egy öngyilkos várandós nőt úgy, hogy a magzat agyát a nő testébe ülteti. Így születik meg Bella Baxter (Emma Stone), aki tehát egy felnőtt nő testében elő baba, majd gyors fejlődése után kislány, tinédzser és végül felnőtt nő agyát hordozza. God kísérlete nemcsak a feltámasztásra, hanem Bella viselkedésének feltérképezésére is irányul: Bella agya eleinte a testét sem képes tökéletesen irányítani, a lány megejtően naiv, ugyanakkor gyakran megbotránkoztató dolgokat tesz, mindent kimond, amit gondol, nincs benne szégyenérzet, a szexuális étvágya pedig határtalan. A Szegény párák állítása, hogy
Bella azért ilyen, mert ezeknek a természetes ösztönöknek az elfojtása társadalmi konstrukció.
Ha pedig valaki béklyók nélkül nő fel, ilyen felszabadult lesz.
A Szegény párák feminista olvasatban azzal játszik el, hogy mi lett volna, ha a 19. századi nők nem engedelmes, a férjüket kiszolgáló, a saját vágyaikat nem ismerő, így azokat megélni sem képes, örömtelen családanyák lettek volna. Könnyen aktualizálhatóan pedig
azt mutatja be, hogyan élhetnének a nők, ha nem a mostani társadalmi szerepükbe születnének bele,
nem másodrendű állampolgárnak nevelnék őket, hanem maguknak fedezhetnék fel, mit akarnak kezdeni önmagukkal és az életükkel. A God házában, elzártan nevelkedő Bella ugyanis mielőtt férjhez menne, elszökik egy élveteg, semmirekellő ügyvéddel (Mark Ruffalo). A kezdetben fekete-fehér képek kiszíneződnek: indulhat a kalandos utazás keresztül Európán. Bella a kicsapongó szexuális élet, a hányásig zabálás és a pénzszórás végleteibe sodródik – azaz kitapasztalja a saját teste feletti kontrollt, mélyrehatóan megismeri önmagát és a világot.
A Szegény párák Bella szabadsága és öntudatra ébredése, illetve gyermeki kíváncsisága révén görbe tükör a megcsontosodott társadalmi elvárások és tabuk felé is:
a viselkedése szokatlan, de vonzó is azok számára, akiknek keresztezi az útját.
A legtöbb férfi belebolondul, ami persze felveti a kérdést, hogy ez egy kiskorú értelmi szintjén lévő nő esetében pedofília vagy visszaélés-e – és sokat elárul arról is, hogy mire vágynak a férfiak. Van, aki képes ellenállni a vonzalomnak, más nem. A film állítása pedig végső soron az, hogy a zárt társadalom sem kevésbé fura, mint Bella, így lehet, hogy meglepő dolgokat művel, de mégsem veti meg őt emiatt a külvilág.
A kedvenc után ismét Tony McNamarával közösen írt film elgondolkodtató, egyben súlyos mellékgondolata Bella halála és újjászületése. A nő ugyanis nem véletlenül dobta el magától az életét (a cselekmény utolsó részében megismerjük azokat a körülményeket, amelyek helyett a halált választotta). Az újjászületése után azonban maga lesz az életszeretet – God kéretlen beavatkozásával ugyanis esélyt kap egy olyan életre, amit már érdemes és élvezetes élni. Ez a gondolat összekapcsolva a több formában megjelenő Frankenstein-motívummal
bonyolult képet fest arról, hogy mit jelent az élet és a halál biológiai, lelki és filozófiai szinten.
A torz testű Godról kiderül, hogy apja kísérleteinek következtében vált ilyenné, ő pedig szintén az általunk ismert élet határait feszegeti különös (állati és emberi) teremtményeivel. Apa és gyermek, alkotó és teremtmény viszonyrendszere azt a kérdést bolygatja meg, hogy mi az ember? Ehhez képest mit tartunk emberfelettinek és emberalattinak? Mi határozza meg, hogy milyen emberek vagyunk?
A súlyos kérdéseknek köszönhetően a Szegény párák is pszichodráma, mint Lánthimosz korábbi filmjei – vagy inkább pszichodramedy. A film alapján
Lánthimosznak mégiscsak van szíve, amely megkönyörül a hősein, és az élet misztériumát, egyben nagyszerűségét értéknek tekinti.
A Szegény párák olykor visszataszító, de nem túl durva. Ami korábban undorító volt, az itt legfeljebb bizarr. Bellához hasonlóan a néző is egy kíváncsi megfigyelő pozíciójába kerül, innen nézve pedig a film gátlástalan és provokatív látványosság. Szabad és polgárpukkasztó – de egyben meleg hangulatú és pozitív végkicsengésű mese. Emma Stone elképesztő alakítást nyújt, nagyrészt a fizikai színjátszás eszközeivel, hiszen karaktere nemcsak szellemi, hanem testi fejlődésen is keresztülmegy:
felnőtt, emberi testben teljes egyedfejlődést mutat be bő két óra alatt.
De a Marvel-filmekben tengődő Mark Ruffalót is korai volt még temetni, önfeledt játékával felnő Stone mellé.
A szürrealista díszleteknek, steampunk kellékeknek és rendhagyó operatőri megoldásoknak (Robbie Ryan A kedvenc után ismét a halszemoptikához nyúl) köszönhetően
a Szegény párák fantasztikusan egyedinek érződik,
ami szokatlan kincs nemcsak az ötlettelen mainstream hollywoodi filmek, hanem a realizmus uralta szerzői művek között is. Az eredmény nem kis részben magyar szakembereknek is köszönhető, ugyanis a filmet nagyrészt itthoni stúdiókban forgatták. A Szegény párák szabadságát és eszességét Arany Oroszlánnal jutalmazták Velencében – kérdés, hogy a világ mennyire lesz nyitott a vadságára, milyen messzire juthat ez a torzságában is szép történet.
Szegény párák (Poor Things), 2023. Rendezte: Jórgosz Lánthimosz. Írta: Tony McNamara. Szereplők: Emma Stone, Willem Dafoe, Mark Ruffalo, Jerrod Carmichael, Ramy Youssef, Christopher Abbott, Kathryn Hunter. Forgalmazó: Fórum Hungary
A Szegény párák a Magyar Filmadatbázison.
