A címben jelzett dilemmára keresi a választ Fajgerné Dudás Andrea új kiállítása, a Concordia discors, azaz a dolgok különneműségének kiegyenlítődéséből létrejövő összhang, egy Horatiustól kölcsönzött kifejezés.
A művész Deák Erika Galériában látható új alkotásain is egy hasonló egyensúlyi állapot elérésére törekszik, az ellentmondások kiegyenlítésére. De
vajon lehetséges-e harmóniába hozni a különböző női szerepeket (anya, feleség, háziasszony, alkotó művész),
illetve milyen mértékben függetleníthetjük magunkat a társadalom testkép- és szépségelvárásaitól, illetve vállalhatjuk-e saját testünket?
Belépve a kiállítótérbe három festmény fogad.
A kiállítás címét adó Concordia discors egy Frida Kahlo önarckép parafrázisa,
ahol a hajkoszorút bal oldalon egy szív, jobbon egy agy helyettesíti. Ész és szív kettősége jelenik itt meg, de a némaságra intő száj elé tett kéz és a háttérben a kaszabolásra kész nyitott ollók nem a tökéletes harmónia, hanem a diszharmónia érzetét keltik a nézőben, választásaink lehetetlenségét, döntéskényszereink dilemmáit fejezik ki. Ezt az érzetet erősítik a szemben lévő falon A női (anyai) együttérzés hiánya és az Exhaution, my old friend. Come and hug me című képek. Az elsőn egy szépen megterített asztalnál egy kimanikűrözött női kéz trancsíroz fel késsel és villával egy szívet, mert miközben kényesen
büszkék vagyunk civilizáltságunkra, kulturáltságunkra, aközben képesek vagyunk a legbarbárabb módon megsebezni másokat,
akár szavainkkal, akár tetteinkkel. A másik festményen egy húsdarálón ledarált agy hullik alá üres papírcsíkokká. A cetlik értelmezhetők a mindennapi rutin tennivalók felsorolásaként, de a címből kiindulva (Kimerültség, régi barátom. Ölelj meg) sokkal inkább a hétköznapok rutinjában kiüresedett, megfásult létállapot tükreként tűnnek fel.
Fajgerné Dudás Andrea szívesen hivatkozik munkáiban korábban élt vagy kortárs női alkotók műveire, illetve gyakran festi önmagát, leginkább aktként. Már az első teremben megjelent a Frida Kahlóra való utalás,
a nagyteremben pedig négy kép is kiemelten a francia művész, Orlan munkáira reflektál.
A Dilemma Orlan könyvek közé szorított aktjának parafrázisa, de itt a feminista irodalomból (A bundátlan Vénusz, Simone Beauvoir: A második nem, Marina Abramović, Frida Kahlo, Baskircsev Mária naplója) válogatott könyvtorony inkább a művészt önmaga vállalásában megerősítő szellemi támasz, mint gátló erő.
A Kitörés triptichonja is Orlan munkáit idézi. A Kitörés II.-ben egy antik képkeretből bújik elő a művész, amely a hagyományos, konzervatív női szerepeken való túllépést jelképezi. A Kitörés I.-ben az aranyozott képkeretet monokróm ultramarin háttér váltja fel. A szín egyszerre utal a művész 2022-es Godot galériabeli A háziasszony katalizátora című kiállítására és Yves Kleinre. Tavalyi tárlatán a drágasága miatt a reneszánszban
Szűz Mária ruhájára alkalmazott ultramarint Fajgerné az alantasnak tartott házimunka megjelenítéséhez használta,
így hívva fel a figyelmet a meg nem becsült, „láthatatlan” női munka fontosságára. Yves Klein 1960-ban keverte ki az ultramarin alapú, magáról elnevezett Nemzetközi Klein kéket, amely később védjegyévé vált, többek közt női testnyomatokat is készített ezzel a színnel.
A Kitörés III. Orlan kalodába zárt önarcképének újragondolása, de itt a művészt nyitott feminista könyvek veszik körül. Mint a Librariusnak adott interjújában említi, ezzel a gesztussal egykori mestere, Drozdik Orsolya képbank elméletét idézte meg, miszerint
a képek belénk ivódnak, elraktározódnak tudatunk mélyén, hogy mint egy bankból elő tudjuk venni őket.
Az Orlan parafrázisok mellett a nagyterem fő műve Suzanne Valadon, a Renoir és Degas modelljéből lett festő Kék szobájának (1923) átirata. Valadon itt klasszikus vénuszi pózban ábrázolja magát, de zöld-fehér csíkos pizsamanadrágban, rózsaszín trikóban cigarettázva, független nőként, művészként, szakítva a hagyományos múzsaszereppel. Fajgerné Dudás Andrea képén a nőalak ecsetet tart a szájában.
Már nem a cigaretta fejezi ki a férfiakkal való egyenlőséget, hanem a szellemi autonómiát, az alkotói egyenrangúságot jelképező ecset.
Két könyv is megjelenik a képen, az egyiken Andi Gáldi Vinkó fotóművész honlapjáról vett idézet szerepel (ez az idézet olvasható a Kitörés III. című képen is: Sorry, i gave birth, i disappeared, but now i’m back), a másik A bundátlan Vénusz címlapja, amely a testkép, a szépség és a testszőrzet összefüggéseit, változásait vizsgálja történelmi, társadalmi kontextusban.
Ez a könyv azért is kap kiemelt szerepet, mert a művész a társadalmi elvárásokkal szembemenve nemcsak azt vállalja bátran, hogy megmutatja túlsúlyos testét ruha nélkül, de a Kitörés I. és II.
aktjain a szőrtelen test kultuszát hirdető korunkban provokatív módon hónaljszőrzettel ábrázolja magát.
A Valadon-kép virágos hátterével szemben itt a háttérből száguldó lovasok körvonalai bukkannak elő, a gondolat, a képzelet szabadságát sugallva. Míg az ágyterítőn újra megjelennek a sebezhetőséget, a megsebzést szimbolizáló nyitott ollók, mint a Concordia discors vagy az Exhaution, my old friend. Com and hug me hátterein.
Fajgerné Dudás Andrea tudatosan vállaltan feminista alkotó.
De a Feminizmus című művén a feminista művészeti albumok (The Art of Feminism, Great Women Artists, Feministische Avantgarde) mellett heverő Feminizmus – félelem és a kettétört Önazonosság CD-in érezni leginkább a különböző női szerepek közötti meghasonlást, az egyensúly megtalálásának nehézségeit, visszautalva a kiállítás három nyitóképének ész és szív, érzelem és értelem örök dilemmáira.
A Concordia discors című kiállítás Fajgerné Dudás Andrea azon alkotói életszakaszát tükrözi, amikor több, sokszor
egymásnak ellentmondó női szerepét ütköztetve próbálja megtalálni közöttük a harmóniát, az egyensúlyt.
Olyan kérdéseket, dilemmákat felvetve, amelyekkel a legtöbbünk, és nemcsak a nők, a mindennapokban folyamatosan szembesülni kényszerülünk.
Fajgerné Dudás Andrea Concordia discors című kiállítása a budapesti Deák Erika Galériában tekinthető meg 2024. feburár 2-ig.
A borítófotót Gyuricza Mátyás készítette.
