Folyamatos jövő
Eszembe jutott gigantikus kávéfőződ,
pontosan tíz perccel azelőtt,
hogy két év után rámírtál:
Gratulálok, egyszer majd kávézzunk,
ha van kedved.
A mihamarabb találkozzunk, a visszahívlak,
és a majd beszélünk dimenziójában futunk össze:
hegyekben pihenünk,
tengerparton koktélozunk,
Prágában, Szarajevóban, Thaiföldön sörözünk.
Megisszuk az összes kávét,
megvalósítjuk az összes utazást,
megszüljük az összes gyereket,
amit megígértünk egymásnak vagy akárkinek.
Zene nincs, csak telefoncsöngés.
Vezetékesek sikítanak gyerekkorunkból,
3310-esek sípolnak kamaszéveinkből,
iPhone-ok rezegnek a régmúltból.
Felveszünk, visszahívunk, csacsogunk.
Azokkal, akik meg akartak szabadulni tőlünk,
akiket eltávolítottunk kontaktlistánkból.
Betiltjuk a radírt, a delete-et,
de leginkább a backspace-t.
Ezer van mindannyiunkból.
Pulzusunk a viszontlátás örömétől és zavarától
80 és 140 között ingadozik.
Bolyongunk, soha le nem merülő telefonokkal,
repülőgéptársaságok örökbérletével,
kifogyhatatlan kávéautomaták között
az ígéretek földjén.
Borító: Unsplash
