A dél-afrikai rap-rave formáció, azaz Yolandi Visser, Ninja és DJ Hi-Tek, az utóbbi években inkább botrányaikkal keltettek feltűnést, azokból viszont bőven jutott. A Reanimated névre keresztelt európai turné így egyfajta rehabilitációs kísérletként is értelmezhető. A Barba Negrában tartott koncert alapján úgy tűnik, a Die Antwoordnak sikerülhet az újrakezdés.
2022-ben az akkor már világhírű zenekar egykori videósa, Ben Crossman súlyos vádakkal állt elő. Ő beszélt először arról, hogy Yolandi (Anri du Toit) és Ninja (Waddy Jones) szolgaként bántak örökbefogadott fiukkal, Gabriel „Tokkie” du Preezzel. Du Preez 9 éves korában, a johannesburgi nyomornegyedből került a házaspárhoz, többek között szerepelt az I Fink U Freeky híresen elborult klipjében is.
Crossman nyilatkozata után az akkor már a húszas éveiben járó, a nyomornegyedbe visszaköltözött du Preez is előállt, és részletesen beszámolt nevelőszülei lelketlenségéről és brutális bánásmódjáról, sátánista rituáléktól kezdve szexuális tartalmú megjegyzéseken át a felnőttekkel közös meztelen szaunázásig.
Yolandi és Ninja tagadták a vádakat,
és arról beszéltek, hogy Crossman egy sértett egykori munkatárs, aki bosszúhadjáratot indított ellenük, ennek a része mindaz, amiről du Preez is beszél. A Die Antwoord szerint Crossmant azért rúgták ki, mert rendszeresen be volt állva munka közben, és nem lehetett együtt dolgozni vele. A botrány azóta elcsendesedett, az egész lavinát elindító Crossman-interjú pedig elérhetetlenné vált, így csak sejthető, hogy peren kívüli megegyezés állhat a háttérben. De ezen túl is voltak ügyek, leginkább Ninja problémás viselkedése miatt cikkeztek a Die Antwoordról az utóbbi években. 2019-től kezdve férfiak és nők egyaránt beszámoltak arról, hogy a rapper szexuálisan zaklatta őket, egy másik alkalommal pedig a backstage-ben bántalmazott egy férfit, vélhetően homofób indítékkal.
A sorozatos botrányok hatására több fesztivál visszamondta a zenekar fellépéseit,
legutóbbi teljes értékű nagylemezüket, a 2020-ban megjelent és a korábbiaknál experimentálisabb House of Zefet pedig langyos fogadtatás övezte. Hogy mi az igazság a valóban súlyos vádakat illetően, azt talán már sosem tudjuk meg. A Die Antwoord egy időre el is tűnt, idén viszont egy új európai turné keretében próbálkoznak meg a visszatéréssel, ami a szintén 2024-re ígért új nagylemez előfutára is. Április 12-én a Barba Negrában adták hatodik magyarországi koncertjüket, ezúttal is telt ház előtt.
Időben érkeztem a 2022-ben Csepelre költöztetett helyszínre, hogy ne maradjak le LIL2HOOD bemelegítő szettjéről, aki a banda egyik producere is egyben.
A lemezlovas eklektikus válogatással igyekezett bepörgetni a korán érkezőket,
volt itt Benny Benassi Satisfactionjétől kezdve Rammsteinen, Nirvanán és System of a Downon át a kőkemény elektronikáig minden. LIL2HOOD pedig önfeledten twerkelt két keverés között, amit az egyre gyarapodó és önfeledten bólogató közönség hangos ujjongással jutalmazott. Bár még a fél ház sem volt bent, a pultok megközelítése már ekkor sem volt egyszerű művelet. Nagyjából negyedórát álltam sorba, és sajnos nem tudtam előre feltankolni a koncertre, mert a pultosoknak minden vásárolt italt, a palackos vizet és a dobozos sört is ki kellett tölteniük repohárba. Ezt állítólag azért csinálják, hogy a koncert alatt ne dobálják a nézők az üres palackokat. De mivel ezen az estén a repoharak ingyenesek voltak, így a koncert alatt palackok helyett a poharakat dobálták a hátrébb állók, cserébe folyamatosan tömött sorok álltak a pultnál a kiöntögetés miatt. Nem épp egy jól sikerült húzás a Barba Negra részéről.
LIL2HOOD kicsivel nyolc után vonult le a színpadról, jó szórakozást kívánva a koncerthez,
majd egy viszonylag hosszú altatás következett. Minimális kék fények világították meg a küzdőteret, és egy intrószerű, arthorrorokra hajazó zenei témát loopoltak, olyan érzést keltve, hogy bármelyik pillanatban megérkezhetnek az este főszereplői. Bár a hivatalos kezdés fél kilencre volt kiírva, a hosszú előjáték miatt már tíz perccel korábban elkezdtek türelmetlenkedni a körülöttem állók. „Fák jú Entwört” – skandálta mögöttem egy őszes szakállú rajongó, aki kicsivel azelőtt még az ecstasy szakszerű fogyasztásával kapcsolatos tippeket osztott meg a mellette álló barátjával.
Aztán 20:35-kor lehullt a hatalmas fekete lepel a színpadon, felgyúltak a fények, és elénk tárult a szokás szerint kreatív díszlet, mely ezúttal
egyszerre idézett trash sci-fikből ismerős bolygófelszínt, és a pokol egyik tetszőleges, éppen forrongó bugyrát.
A barnás árnyalatú, hatalmas alakok remek elrendezéssel magasodtak a színpadon, a középpontba pedig egy pitbullfejű lény került. A korábbi Budapest parkos koncertekhez képest ez a színpadkép minimalistább volt, mégis remekül működött, ráadásul csak a legvégén tűnt fel, hogy egyébként ezek mind felfújható cuccok voltak, a show után 10 perccel már le is eresztették őket. A félelmetes kutyafej előtt felállított DJ-pulthoz pattant fel DJ Hi-Tek a szokásos amorf démoni maszkjában, és már el is kezdte pörgetni az O Fortunát, természetesen egy kis rave veretéssel színesítve. Majd megérkezett a két főszereplő is, akik páros lábbal rúgták be az ajtót. Rögtön egy nagy slágerrel, a Fatty Boom Boommal indítottak, a közönség úgy skandálta a refrénnél az „ó-óóó-óóó-óóó”-t, mintha legalábbis a koncert felénél tartottunk volna.
A meglepően kommunikatív házaspárnak érezhetően volt kedve a bulihoz.
Yolandi az első dal után tőle szokatlan őszinteséggel beszélt arról, hogy mikor meghirdették a koncertet, nem gondolták volna, hogy bárki el fog jönni, és hosszan hálálkodott a budapesti közönségnek, amiért telt házas lett a buli. Ninja pedig arról magyarázott, hogy a Budapestre milyen jól rímel a „You da best”, és ez szerinte eszméletlenül menő. A setlist egyébként vállaltan best of-válogatásként működött, a 2016-os Mount Ninji and Da Nice Time Kid című album volt a legfrissebb, amiről dalokat játszottak, rögtön a második, a Daddy is ezen szerepelt, amit az egyik személyes kedvencem, a Banana Brain követett. A slágerfolyam az Ugly Boy-jal és a Rich Bitchcsel folytatódott, Yolandi át is öltözött, hogy egy arany színben játszó, csillogó ruhában énekelje az utóbbi dalt, amihez egy menő napszemüveget is felpattintott.
Úgy tűnik, ez a turné olyannyira a nosztalgiáról szól, hogy hosszú idő óta most kezdték el újra játszani a 2010-es első albumon megjelent Fish Paste-et, ami előtt Ninja rögtönzött afrikaans nyelvleckét is adott. Szavanként tanította meg a dal refrénjében elhangzó „jou ma se poes” (szabad fordításban: az anyád p*csája) pontos kiejtését. Az edukációs szándék akkor is érvényesült, amikor
a rapper gyors kvíz keretében kereste a választ arra, hogy melyik volt a legelső Die Antwoord-dal.
Az első sorokban tömörülő keménymag persze kórusban kiabálta a választ: Wat Pomp, a nyeremény pedig az volt, hogy ezt a dalt is eljátszották. A koncert ezt követően magabiztosan közeledett a tetőponthoz, előbb a Macska-jaj ikonikus mondatait idéző, a férfi-női szerepekkel foglalkozó Pitbull Terrier trap remixe ütött nagyot, ami után Hi-Tek még meg is pörgette kicsit a lemezeit egy jammelés erejéig. Aztán Ninja végig crowdsurfölte a Fat Faded Fuck Face-t, ami
valószínűleg jobban fokozta volna a hangulatot, ha a Barba Negra nagyszínpada mellett van legalább egy kivetítő is,
de azért így sem volt rossz. Majd a két legikonikusabb mű, a Baby’s on Fire és az I Fink U Freeky következett egymás után, Hi-Tek ütős beatjeivel összefűzve. A közönség ezen a ponton még úgy is megőrült, hogy Hi-Tek alapjai korábban is többször, de például az I Fink U Freeky-nél különösen halknak érződtek, pláne a jól hangosított, tisztán szóló mikrofonokhoz képest. A Happy Go Sucky Fucky kellemes levezetés volt a dupla őrület után, a visszataps előtt pedig újra mehetett az ugrálás a főleg instrumentális veretéssel kecsegtető Never Le Nkemise 2-re. A bő hetven perces műsor pedig, ahogyan az elmúlt két Budapest parkos koncert is, az Enter the Ninjával zárult, amit én kevésbé szeretek, nem is feltétlenül az a tipikus zárószám, mégis valamiért mindig jól működik, így történt ez most is.
Rutinból lehozott, mégis energiával teli, érezhető odafigyeléssel megkoreografált show-t hozott a Die Antwoord, nyoma sem volt a legutóbbi koncerten érezhető fásultságnak, és hiába volt rövidke a buli, mégis belefért sok minden. Volt Ninja a capella rap, DJ Hi-Tek kiállások, közönségszörf kétszer, és meglepően sok kommunikáció a rajongókkal. Sőt, Ninja még a 2012-es első magyarországi koncertjük emlékét is felidézte.
A kompaktság és a lecsiszoltság ellenére azért több dal is hiányzott a repertoárból.
Legfájóbban persze a Cookie Thumper!, de a Fok Julie Naaiers, a So What?, a Stoopid Rich, a díszletek miatt az Alien, vagy épp a 2022-ben kislemezként megjelent, kicsit tripesebb Age of Illusion is elfértek volna a setlisten. Ennek ellenére a Die Antwoord azt hozta, amit a Reanimated turnéval ígért: újult erővel, friss energiákkal, egyedi látvánnyal emlékeztették a magyar közönséget arra, miért váltak az elektronikus zenei színtér emblematikus alakjaivá. A koncerten látott összhang alapján pedig úgy tűnik, érdemes várni a tervek szerint idén érkező, UIT DE HEMEL GEVALLEN című új lemezt.
Die Antwoord: Reanimated turné, Barba Negra, Budapest, 2024. április 12.
Fotók: Mahunka Balázs
