Babérlevél
Becsúszott a gyerek.
Phoibosz Apollón
kelletlenül visszament
az izzógyárba dolgozni,
a nyolc óra után még
maszekolt, jóformán
enni és aludni
járt haza. Szép Daphné
főzött, mosott rá,
ellátta a háztartást,
ahogy bokrosodó
hasától tudta.
Idővel elunták
egymást. Az isten
hólyagos keze már
nem tudott játszani,
feleséget simogatni.
Daphné változása is
véglegesnek bizonyult:
striák, depresszió,
hajhullás, fogvesztés.
Apollón tegezt ragadt,
továbbállt, sorsára
hagyta nimfáját
a nyáladzó, tejszagú,
szarszagú félistennel.
Nem műalkotás
a megterített asztal,
a frissen vágott fű,
az átvirrasztott éjjel.
Gondolj anyádra:
saját babérkoszorúját
levelenként főzte el.
Priaposz megesik
Álmában akarta
meglepni tűzőrző
Hesztiát Priaposz
merev isten.
Ébren találta.
Szemük találkozott,
belobbant a zsarátnok.
Jókora piszkafájára
támaszkodott, felállt
a szűz, Priaposz
leült, megadóan
kisimította kötényét.
Szájához emelte,
előbb csak maszatolt,
de az istennő szigorú
parancsára végül
magába fogadta
a meleg vacsorát.
Győztes Hesztia,
csobogjanak büszkén
horganyzott ereid.
Minden radiátor
neked épült oltár:
testmelegedből adj
nekünk otthonnyit,
vértüzelésű mellünket
süsse a rostély.
Borító: Unsplash