Csonka Veronika Biotic Mechanism című önálló kiállításán jártunk az am projects Galériában, és a műalkotások létrehozásának történetéről, módszeréről, koncepciójáról kérdeztük az alkotót.
Merev acélsodronyok és forrasztócsipeszek közé feszített irizáló hártyák, kiszerkesztett négyzethálók keretrendszerébe kényszerített gradiens, fluid alakzatok. A kiállítótérben megjelenő mikroorganizmusokat grandiózus méretekben, kimerevítve vehetjük szemügyre – laborkísérlet, megfigyelési folyamat. Az érzékeny, 3D tollal épített, acél klamnikkal rögzített könnyed, organikus installációk a tér minden egyes szegletét birtokba veszik, a lepkeszerű, kiterített formák sziluettjei falra vetett árnyékként folytatódnak, a befogadót hipnotikus állapotba juttatják.
KULTer.hu: 2019-ben diplomáztál a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő tanszékén, előtte pedig textil szakon végeztél, tehát a kétdimenziós alkotási metódus után egy háromdimenziós műfaj következett. Milyen lépések vezettek el a médiumváltásig?
Már a textilképzés alatt sem a textiles szakma lehetőségeivel foglalkoztam, hanem
a különböző anyagok megismerése és felfedezése érdekelt,
valamint ezek változatos technológiai eljárásokkal történő formálása, alakítása, így valójában soha nem történt médiumváltás. Egészen a kezdetektől jellemző rám a széleskörű anyaghasználat: kísérleteztem már fémmel, betonnal, szilikonnal, sőt a diplomamunkám egy részét élelmiszer-tartósítószerekből készítettem. Most éppen ECO műanyaggal, színes ceruzával, festékkel és néhány kiegészítő szoftverrel dolgozom.

KULTer.hu: Hogyan mutatkozik meg a textil és a festészet a szobraidban, illetve a színes ceruzával készült munkáidban?
Ezeket egy egészként kezelem, nem tudnám szétválasztani külön területekre, hogy melyik komponens pontosan honnan eredeztethető. Inkább azt látom az elmúlt évek távlatából – ahogyan a munkáimat visszamenőleg szemlélem –, hogy
médiumtól, szakmától függetlenül az alkotói hozzáállás érzékelhető koherensen.
Tizenhárom évesen kezdtem a tanulás és kísérletezés folyamatát (intézményes keretek között), most harminckettő vagyok – ez a sok különböző tényező mostanra így elegyedett.
KULTer.hu: Hogyan kísérletezted ki az aktuális – 3D tollal épített, festett, lakkozott – technikát? Milyen technológiai, léptékbeli előzményei voltak a Biotic Mechanism kiállításon bemutatott műveknek?
Maga a tanulás folyamata, az új technikák elsajátítása a szenvedélyem – így csatolnám ide a jelenlegi kiállításom anyagának technológiai hátterét. Mivel megannyi különböző típusú anyaggal dolgoztam már, úgy éreztem, szívesen visszakanyarodnék valamelyik klasszikus alkotási metódushoz. Végül az egyik legősibb művészeti technikát, a ceruzarajzot választottam. Később, a kutatómunka során elkezdtem körüljárni, hogy a 21. században a rajznak hány (innovatív) formája látott napvilágot: digitális, 3D virtuális és manuális rajz, no meg persze megjelent a VR műfaja is, tehát az ábrázolás a technológia fejlődésével ma már igen széles skálán mozog. Az alkotási folyamatban az említett technikákat és ezek kombinációját alkalmazom (némi csavarral), például
az egyik sorozatomban egy már létező 3D rendert vetek papírra színes ceruzával.
Általában a forma határozza meg, melyik munkához végül melyik eljárást választom.

KULTer.hu: A végső forma kialakítása generatív-háromdimenziós előtervezést, kiszerkesztést igényel vagy szabad asszociációs folyamat vezet el a végeredményhez?
Mindent digitálisan készítek elő, de az alakzatok nem egy generatív folyamat által születnek, a formát én magam rajzolom meg.
Emellett előfordult már, hogy 3D rendert dolgoztam át manuálisan.
KULTer.hu: Honnan eredeztethető az új sorozat pasztelles színválasztása, az élénk tónusok alkalmazása?
A Biotic Mechanism sorozat coloritját a lila szín határozza meg. A mesterséges (például növény) „nevelő-rendszerekben” gyakran művi fényforrással pótolják a természetes fényt, amelyek életben tartják a növényeket. Mivel ez a világítás rendszerint kobaltibolya színben játszik, ezért erre a specifikus árnyalatra esett a választásom.
KULTer.hu: Az alkotói folyamatra rákészülő kutatómunka során volt már lehetőséged bepillantást nyerni a férjed orvostudományi tevékenységébe? Vagy fordítva: volt esetleg olyan specifikus munkafolyamat, ami alkotásra ösztönzött, inspirált?
Nyolc évvel ezelőtt rendszeresen forgattam az orvosis tankönyveit (például A patológia alapjait vagy a Szövettant), eleinte ezekből az olvasmányokból inspirálódtam, aztán idővel más irányt vett az érdeklődésem. Jelenleg nem az ember belső felépítésével foglalkozom, viszont amikor a kutatómunka során tudományos szövegeket tanulmányozok, sokszor segít nekem az értelmezésükben.
KULTer.hu: Hogyan csatlakoztak be a műszaki lapok és a forrasztócsipeszes rögzítés? Mit jelölnek, milyen elemekre mutatnak rá a kiszerkesztett műszaki ábrák?
A kutatómunka helyszínei gyakran laborok és avatatlan szemnek ipari helynek tűnő közegek.
Az említett munkaterületeknek – ahogy bármely más munkahelynek is – megvannak a formai és funkcionális jellegzetességei (például a sterilitás, gépek, védőfelszerelések, infografikák, mérnöki konstrukciók, robotok, rendszerek), amelyeket előszeretettel emelek át a munkáimba. Így kerülnek a táblaképekre a geometrizáló, mérnöki racionalitást sugárzó gépeket, rendszereket ábrázoló részletek, valamint ezt a szimbolikát követve jelennek meg a fém elemek, állványok, huzalok és csipeszek az installációimban, objektjeimben.

KULTer.hu: Konkrét mikroorganizmusok képeit alkalmazod vagy egy összegzett, stilizált sziluettként jelennek meg?
A munkáim motívumrendszerét létező organikus elemek leképezéséből állítom össze. Eleinte, talán a 2022-es munkáknál született néhány olyan rajz és objekt, amelyek konkrétan lekövették egy növény vagy mikroszkópos felvétel formáját és megjelenését. Koncepciómat tekintve nem célom, hogy konkrét legyek, mivel a munkáimon nem maga az organikus elem játssza a főszerepet, hanem a kontextusával egyben értelmezendő.
Lényegében mesterséges keretek közé szorítom az életet.
KULTer.hu: Tehát itt jóval többről van szó, mint egy „puszta” természettudományi vizsgálati folyamatról és a tanultak műalkotásba való integrálásáról?
2017 óta az embert és az ember környezetének viszonyrendszerét vizsgálom. Ennek rengeteg aspektusa van, de én az elmúlt húsz év technológiai innovációinak létrejöttére és annak okaira fókuszálok. Ezeken a témákon hatványozottan tükröződik, hogy hol tart aktuálisan az emberiség, melyek azok az égető problémák, amelyekre éppen keresik, vagy adott esetben már meg is találták a potenciális megoldásokat. Azon kívül, hogy természetesen a tudomány és a technológia világa már önmagában lenyűgöző, számomra jó lehetőség arra, hogy a magam szintjén próbáljam megérteni a világ működését. Ezek a helyzetek az én mindennapjaimra, sőt jövőmre is aktívan hatással vannak már most is, bármennyire is távolinak tűnnek.
Csonka Veronika Biotic Mechanism című kiállítása a budapesti am projects Galériában tekinthető meg 2024. május 17-ig.
A borítófotót Varga Szabolcs Lajos készítette.