Magammagam
Huszonharmadik napja ugyanazt csinálom. Nem megyek ki az utcára, mert az ott kint egyre félelmetesebb, a lakás viszont pont ötvenkilenc lépéssel körbejárható. Akkor is, ha a bejárati ajtótól indulok, és akkor is, ha az ablaktól. Valamiért a wc felől hatvan, talán a két félfordulat miatt. Felkelek, leszámolom a lépéseket, hogy biztosan megvannak-e, reggelizem tojást. Ma lágyan, mert tegnap tükör volt, holnap rántotta lesz, aztán ugyanez a sor előlről. Lecsapom a tetejét egy késsel, és a pirítós csíkokra szeletelt darabkáival kimártogatom. Erre csak akkor van lehetőségem, ha nem mérem el az időt, mert egy kis késlekedés, tizenöt másodperc veszteség az ablakrameredésben, esetleg még tíz a konyharuha-kereséssel, és a sárgája állaga éppen átlépi a tunkolhatóság határát. Ez ma szerencsére nem így van. Megeszem a reggelit, kávézva simogatom a macskát, vagyis azt már csak a kezem teszi, én ott maradtam a tojás lágyságának közepén, belefolytak a torkomba a gondolataim. A macska kiugrik az ölemből, amikor egy rigó repül az ablaknak, lábán lerázza a feszültséget, amit az ijedtség okozott, máris mosakszik a szőnyeg szélén. A rigó él, csak megszédült, de ahogy kinyitom az ablakot beömlik a város forgalma, úgyhogy visszacsavarom a kupakot a világra. Megfürdöm mindig, hogy elválasszam a nappalt az éjszakától. Este is és reggel is, pedig nincs tulajdonképpeni higiéniás indoka. Folyik a víz az arcomra, de ma valahogy hosszas próbálkozás után se tudtam beállítani a megfelelő hőmérsékletet. Inkább a hűs és a langyos között mozog. Kinyitom a szemem a zuhatag alatt, és meglepődöm, hogy mindent látok. Furcsa, hogy eleve soha nem próbáltam meg ezt korábban. De most, hogy így nézelődöm, a fülembe is kerülhetett víz, mert hangok viszont nem maradnak, legfeljebb zúgón, messziről. Persze túl sok hang nem szokott lenni a lakásban. Néha macskamozgások, és hetente kétszer liftajtó. De lépések sose, csak kinyílik, becsukódik, mintha valaki eltévesztette volna a szintet. Most viszont a víz is szilárdabban csapódik az arcomba, hirtelen polipként érkezik rám, ahogy felnézek. Meglátom a zuhanyrózsa kis gumivégű lyukaiban. Ötvenkilenc szemmel meredek magamra. Vagyis nézek lefelé erre az idegenre, aki áll a lefolyó mellett. De mit keres a fürdőszobámban egy idegen. Remélem nem veszi észre, hogy idetapadtam. Átfolyok rajtam. Bárcsak lenne a pillanaton fogás, mint tegnap a körömágyból kiálló bőrcafaton. Letéphető felesleg. Röviddel azután, hogy fölékeveredtem, nem tudok megálljt parancsolni, és kiesem ezen a szitán, szanaszét gurulok, pedig minden erőmmel próbálom egyben tartani magam. Gumiszerű a felszínünk, ahogy felveszi az idegen alakját. Csak nehogy hozzám érjen, mert magára ken a Gulliver-kezével. Egy szálka lándzsaként áll ki a körme alól, piszkálgat, rettentően fáj. Hánynom kell hirtelen. Vérszag. Felordít az idegen. Nincs végem, nincs végem. Most már biztos, hogy egyedül nem tudom megállítani ezt a zuhanást. Ha megint felnéz, lehet, hogy a szájába esem. Bekaphatóvá váltam, igen, ez most már biztos, nyúlós tojássárgája utak körbe. Vasízű a levegő, ahogy bevon a tegnapi leheletbe. Szita-szita péntek, hátha visszafele számolva eltűnik belőlem. Vizelet mellé hullok felfele, keze a csaphoz közelít. Elzár. Elzárom. Keresztbefeszülök a rózsa egyik lyukán, vízkőszagú pillanat. Most még felpöccinthetem újra annak a kólának a nyitóját, amiből napok óta kiment a szénsav. Felbüfög a lefolyó, rozsda és penész nyúlik a hangszálaim köré. Az idegen kilép a gőzös fürdőből, kávét főz, tojást készít. A papucsom egy kicsit nedves még a pántja alatti textil részen. Nincs ideje megszáradni két fürdés között. Mindegy, erről nem tudok leszokni. Ledobom a ruhám a székre, és bemászom a zuhanyfülkébe. Kicsit akad az ajtaja. Csíp valami a kezemen. Gyorsan leszámolom mezítláb a lépést, de másodszor is hatvankettő lesz. Ezt még itt lenyelem. Mintha elkezdtem volna összemenni. Az idegenem rajtam áll, összegyűlik a lyukak körül valami zsíros maradék. Huszonharmadik napja ugyanazt csinálja. Ma elálltam, nem lát. Nem látom. A mozdulatlan test súlya érzetre nagyobb. Mint távozáskor a szusz.
Borító: Unsplash
