Rövid úton
Már megint mozi, természetfilm a Balatonról, rajtunk kívül senki sincs a Puskinban. Mély hangú narrátor beszél, közben egy busát mutatnak. A Balaton anyagforgalmára ebben az időben az eutrof, illetve hipertrof viszonyok a jellemzőek. A szakértők egyetértenek abban, hogy akkora számú busa telepítésére a halászati ipar nem vállalkozhat, ami az eutrofizáció folyamatait megállíthatná, vagy azt egyáltalán érdemben befolyásolhatná. Ránézek, mosolygok, jó trükk, hogy ilyen unalmas filmre hoz, lehet közben mással foglalkozni. Ő meredten nézi a vásznat, azt suttogja, hogy ez durva baszdmeg. Beveszek egy harmadik rágót, mocorogni kezdek. Tizenkét éves korom óta citromos Orbitot kapok be, ha csókolózni szeretnék. Eddig működött. Úgy látszik, most győz a busa.
A film után biciklivel legurulunk a Duna-partra, ő a sajátjával, én bubival. Az övé láthatóan drága darab, ilyenen szoktak ülni az ötvenes apukák a Kolosyn, búvárruhában. Meddig kaptál kimenőt, kérdezte egyik múltkor, ötig, válaszolta büszkén a másik, majd elstartoltak felfelé a lejtőn. Gyakorlatilag egyhelyben haladtak. Áron viszont gyorsan suhan előttem, ritkán néz hátra, nem beszélgetünk. A parton séta közben elmerengek, másfél méterről beleköpöm a három rágót az egyik kukába. Ez neki tetszik, felnevet. Megcsókol, de előtte a fülembe súgja, hogy nem ígér semmit.
Egy héttel később keres újra, addig minden nap fél óránként néztem rá a telefonomra, hátha csak nem hallottam az új üzenetet. Munkahelyi meetingeken nevettem, ha vicceset mondtak, de csak annyira, amennyire elvárt volt, a havi riport közben pedig sokat merengtem. Esténként Cindy Crawford tornavideóira guggoltam, aztán méregettem magam a tükörben, hogy lufi lett-e az aszaltszilva-fenekem. Egyik este azt hittem, hogy Áron írt, de csak a nővérem továbbított az államigazgatási e-mail címéről egy mémet, az e-mail tárgya hihi, aláírása alatt ott a családbarát munkahely logó. Ezzel egyidejűleg egy barátnőm is küldött üzenetet, tokom kivan, írta, majd törölte. Másnap felkelek, csoszogok a kotyogóshoz, jön egy üzenet, épp krumpligombócot sütök, írja Áron. Elküldöm a nővéremtől kapott mémet, majd elindulok hajat mosni, fütyülve. Hihi, ebből ma randi lesz.
*
Első külföldi utazásunkra készülök, kenem a májkrémes zsemléket, szalvéta, zacskó, paprika. Én nagyon szeretném, ha működne a dolog kettőnk között, ő meg nagyon szereti a csípőm vonalát. Végighúzza rajta az ujját, majd úgy tesz a kezével, mintha fényképezne, és azt mondja, hogy ezt meg kellene festeni.
Elegem van a melegből, mondta, utazzunk el Dániába a hétvégén. Én kifejezetten szeretem a hőséget, és kifejezetten szeretem a nyarakat Óbudán, hupikék törpikék fagyi, lassan cigiző nénik a padon, szép vádlijú biciklis futárok. Persze, Dánia érdekes, válaszoltam neki, Koppenhága, IKEA, Mads Mikkelsen, áthúzott o betű. Te hülye, az IKEA svéd, válaszolta, én meg bármikor lecseréllek Mads Mikkelsenre, kontráztam rá, vita lezárva. Azért rákerestem a neten, hogy tényleg svéd-e az IKEA, nem lehet, hogy az ÄPPLARYD kanapé se dán.
A reptéren Áron még vesz lazacos croissant-t és kávét, milyen magyar vagy te, mondom neki, és előveszem a májkrémes szendvicset. Terrorveszély miatt szigorúbb átvizsgálás, mindketten fennakadunk, én az öngyújtókkal, Áron egy orrszőrnyíróval. Fém, úgy néz ki, mint egy töltény. Otthagyjuk, mehetünk tovább.
A pilóta leszállás előtt bemondja, hogy vihar van alattunk, kicsit várna még a leszállással, de legfeljebb húsz percet, mert csak húsz percnyi üzemanyagunk van. Negyven perccel később egy nő pánikrohamot kap, én pánikrohamot kapok, Áron közben filmet néz. Mosolyog, időnként együttérzően rám pillant. Végül egy másik reptérre szállunk le, de minden rendben, majd pár órán belül át fognak minket szállítani az eredetileg tervbe vett reptérre. Egy úr mögöttem ujjong, amúgy is ide akart utazni, csak nem volt szabad hely az ide tartó járatra. Mindenki maradjon a helyén, mondja a stewardess, please sit down sir.
A reptéren órákig várakozunk a buszra, közben Áron megkér, hogy vigyázzak a cuccaira, ő pedig alszik egyet a földön a csokiautomata mellett. A padon várakozom addig, egy nő mellettem azt mondja, hogy itt nyugaton tényleg sok a bevándorló, közben Áronra mutat. Ő a barátom, válaszolom a hölgynek, csak a Csillaghegyi strandon home office-ol, azért ilyen barna. Mikor Áron felkel, mellém ül, nyúl a kezemben lévő szendvics után. Nem adok belőle, mondom neki, és a kezére csapok mosolyogva.
Borító: Unsplash