Moszkva Téglagyár
Mielőtt eltűnik, vegyük utoljára szemügyre,
végső soron mi is és
mikor is tűnik el éppen
Az első betelepülő elárulta,
a közepén áll egy készülődő világnak,
amely ebből a pontból négy égtáj felé medence alakban
terjeszkedik éppen
Az első asszony kitalálta,
ha a portyázó szellemállatokat maga mellé szoktatja,
szabálytalanul,
mégis elnevezheti őket
Az országból a himnusz volt meg legelőbb,
abból alkották a rendeket és a társadalmi szabályokat,
az első állam délnyugaton jött létre,
két perccel azután, hogy el tudták nevezni
A legidősebb őslakos vette észre először,
mivel anyatejjel és kutyákkal táplálkozott,
hogy elindult a korcsosodás
„JELENTÉS
A medencekürtből indul a visszafejlődés,
de nincs már mit tenni,
a betelepülők elfáradnak a tűztől,
nem érdekli őket más,
csak a pusztítás szókészlete.”
Inkognitó
A bálnák partra vetődnek magzatviseleti
habitusuktól függetlenül anyway*
* A bálnák nehezen adaptálódnak az új gravitációhoz, mely alatt az
emberélet pusztító nyomatékát érti a szakirodalom.
A tengerbe
visszaengedett bálnát műanyagevéshez segíti a szabadsága.
Az ecetfák virágai valójában beporzási algoritmusok,
mégis szirommá, bibévé, termővé kicsinyítjük,
ahogy mindent, amin élősködünk.
Minden bizonyíték ellenünk szól, a nyugvó vulkánok lábánál öreg és
lúgos a kert, hamvas és tetemekkel teli,
ott tudtommal szeretik a bálnát, sokkal jobban szeretik annál,
hogy visszaadják a víznek,
de elég mára a tudományból,
nehogy még a végén
a mocsárban
nekem itt
megsérüljetek.
KABAI LÓRÁNT* 1977-2022
az érintetlenség nevezte el a tisztást az elhasználtság a /
kurváimat szürke vászonra festem őket az elhajlás is és a /
zuhanás is szürke szürke szürke ezen az utolsó képen /
az utolsó tölgyfa közelebbről én vagyok /
feltűnhetnek a hányás ejtette sebek a fakérgen de /
nem kérdezek olyat amire jobb ha /
nem tudom a választ* /
kisbetűvel írom nevem a semmi takarás vonalakkal miközben /
kezem alá másznak a pókok a senki más pókjai /
a sötétben ti még pont befértek apró barátaim vagy a /
magánjellegű vagy a társadalmi /
elvárások helyére /
két részből áll a világom egyik széle /
én vagyok másikon a magam körül /
megtűrtek magánya hol jobb jó kérdés mert /
jól soha nem vagyok /
kocsma van nincs otthon és mégis /
egyre csak szomjazom /
pedig valahol most szép a nyár is és /
eső és eső és jég és eső vészjós dallamok /
de nem itt* /
nem láttál mégis dolgozom hogy /
jelentsem meghaladtam az égbe szorult istent mert /
amit tilos /
elrontani /
vele ellentétben /
én /
soha /
nem /
is /
basztam /
el /
.
Borító: Unsplash
