Már 34. alkalommal rendezték meg Szegeden a THEALTER nemzetközi színházi fesztivált. Idén 2024. július 27. és augusztus 2. között különböző független produkciókat láthattunk, amelyek hatása nehezen hasonlítható más kulturális élményekhez. Beszámolónkban hat előadást tekintünk át a fesztiváról.
Szegeden minden nyáron olyan kulturális kincs a THEALTER, amelyre érdemes mindenkinek ellátogatnia, hogy kiszakadjon a szürke hétköznapokból. Több mint harminc független színházi előadást láthattunk a fesztiválon, és én csak ennek a töredékéről tudósíthattam, de így is meghatározó élményként tekintek vissza erre az időszakra.
Több különleges kezdeményezés is helyet kapott a fesztivál kínálatában.
Az egyik ilyen a budapesti Katona József Színház Sorstalanság című tantermi előadása. Kertész Imre népszerű története bizonyára sokak számára ismerős lehet, azonban a Szegedi Nemzeti Színház balett-termében újszerű élményben volt része a közönségnek. A darabra monodrámaként tekinthetünk, annak ellenére, hogy a középpontban Jakab Balázs és Gloviczki Bernát állnak, akik közösen elevenítették meg a főhőst. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például az egyikük narrálja az eseményeket, miközben a másik színész életre kelti a hallottakat.
Az előadást egy feldolgozó foglalkozás követte, ahol a közönség megoszthatta egymással a gondolatait. Az alkotók elmondták, hogy ezek a foglalkozások mindig nagyon népszerűek, és sokszor értékes hozzászólásokkal gazdagodnak. Ez most is így volt a balett-teremben. A nézők kiválaszthatták a térben otthagyott kellékek közül, melyiket tartották a kedvencüknek, és miért. Ezt színesítette, hogy Jakab Balázs és Gloviczki Bernát is részt vettek a foglalkozáson, akiktől kötetlenül lehetett kérdezni. Megtudtuk, hogy
előadás közben szeretik figyelni a közönség reakciót, és sokszor ez alapján alakítják az adott pillanatot.
A Hétpróbás Társulat is a Szegedi Nemzeti Színház balett-termében várta a közönséget. A társulat két tagja, Lestyán Attila és Szabó Veronika mindent teljesen egyedül csináltak az előadás során, legyen az a rendezés, a világítás vagy éppen a hangosítás. A Dühöngő című produkció már az első percekben zavarba hozhatta a hagyományos színházhoz szokott nézőt. A belépéskor a darab két alkotója megkérte a nézőket, hogy alkossanak egy kört a teremben. Olyan érzés volt, mintha egy rituálé közepébe kerültünk volna. Kis bevezető után két kakaós csiga került elő, melyek a színészek utasítására elindultak körbe, és mindenki tépett belőlük egy darabot, majd továbbadta a mellette állónak. A kicsit szürreális kezdést egy kisebb táncba áthajló átmozgató gyakorlat fokozta, ahol balra-jobbra kellett lépegetnie a mit sem sejtő nézőnek.
Ezután helyet foglalt a közönség és a balett-terem közepén elhelyezett asztal körüli performanszok vették át a szerepet. A két színész olyan témakörökről beszélgetett, mint például a család, a színház vagy éppen a szex. Mindez számos közéleti utalással volt dúsítva, amelyeket a közönség derülve fogadott. Az előadás címéhez hűen a dühöngésnek is helyet adtak.
A színészek váratlanul elővettek egy poroltót és porcelántárgyakat kezdtek el széttörni vele.
Néhány törés után átadták a lehetőséget a közönség bátrabb tagjainak, akik örömmel vették át a feladatot. Egy darabig csak megfigyelőként vettem részt ezen a közösségi performanszon, majd amikor egy porcelán békegalambot helyeztek ki, akkor úgy gondoltam megmentem azt a tárgyat, és törés helyett elhoztam magammal. A közönség tapssal és őszinte bólogatással jutalmazta a tettemet, hogy szimbolikusan megmentettem a békét. Lestyán Attila és Szabó Veronika az előadás után sem hagyta unatkozni a nézőket. Csöpi és Öcsi újságírókat eljátszva kérdezték a közönséget, hogy mit gondoltak a produkcióról.
Nagy várakozás előzte meg a KV Társulat Nem beszélve arról, hogy… című előadását, amelyet Reisz Gábor rendezett. A darabban,
középpontba kerül az alkotói függetlenség, a művészi személyesség és a szabad alkotás nehézségei is.
Akik ismerik Reisz Gábor filmes munkásságát, sok utalást felfedezhettek az előadás során. A párhuzamos szálon futó történet egy független filmes rendezőnőről szól, akit Száger Zsuzsanna alakított. A rendezőnőt megihleti néhány futólag elkapott mondat egy Laura nevű nőről. Laura drámai döntésével kitört addigi életéből és eltűnt, személyisége és tettei iránti kutatás során a rendezőnő a valóságot és a fikciót próbálja összefésülni.
A minimalista stílusú darabban végigkövethetjük a filmkészítés kihívásait, miközben a valóság fikcióvá válik. Ötletesen megemlítik a Nemzeti Filmintézetet és a támogatási rendszer visszásságait, amivel Reisz Gábor is éveken keresztül küzdött. Az előadás során a szereplők végig egyszínű fekete ruhát viseltek, a díszletet pedig mindössze néhány szék jelentette, melyek valamikor egy villamost szimbolizáltak, máskor pedig forgatási kellékként funkcionáltak. A Nem beszélve arról, hogy… egy olyan színházi élmény volt, ahol
Reisznek ismételten sikerült a valóság és a fikció határainak elmosása, az ilyen művészi finomságok teszik emlékezetessé a rendezését.
Hódi Virág Noémi szövege alapján készült a Bonci – anatómia szigorlat szünet nélkül című előadás. A produkció néhány fiatal orvostanhallgatóról szól, akik ellopnak az egyetemről egy halottat, hogy otthon gyakorolják a boncolási műveleteket. A mindössze 70 perces előadás elején a nézők kaptak egy orvosi beutalót, amin az állt, hogy mindenkinek színházlátogatás a tünete. Először azt hittem, itt is valamennyire interaktív lesz a performansz, és lesz majd valamilyen szerepe a beutalónak, de nem így történt, a papírt leginkább legyezőként volt érdemes használni az amúgy is meleg, kevés levegővel rendelkező teremben.
Az orvostanhallgatók gyakorlását egy kívülálló zavarja meg, és a legtöbb konfliktus is hozzá kapcsolódik. A komoly téma ellenére vicces és szórakoztató előadást láthattunk. Folyamatosan jelen volt egy feszült légkör a hullalopás kapcsán felmerülő dilemmák miatt. Hódi Virág Noémi darabja végig megtartotta a nézők figyelmét, és a néhol explicit jeleneteket tartalmazó produkció jól beleillet az idei THEALTER változatos programjába.
A szegedi Homo Ludens Project idén sem hiányozhatott a műsorkínálatból.
A Pygmalion kosara című közösségi performansszal várták a nézőket a ZUG Színház és Művészeti Tetthelyre. Az előadás témája a panaszkodás, amely Pygmalion professzor szerint megszüntethető. A professzor csak a hangjával töltötte meg a termet, és mindenkit tájékoztatott arról, hogyan is fog működni a panaszkezelés. A belépéskor kaptunk egy kémcsövet, amelybe bizonyos időközönként valamilyen fehér folyadékot öntöttek az alkotók, akik a professzor kutatóinak voltak beöltözve.
A ZUG sötét termében mindössze a vetítők fénye jelentette a fényforrást. Ezek viszont sokszor nagyon zavaróan hatottak, mivel mindenkit elvakítottak. A közönség aktív tagja lehetett a darabnak, például elmesélhették, hogy a héten mi miatt panaszkodtak, valamint azt is megoszthatták, mi az első szó, ami a panaszkodással kapcsolatban eszükbe jut. Néhol vontatottnak éreztem a Pygmalion kosarát, főként az utolsó feladatnál, amikor mindenki egyesével felvonult és tapsot kapott.
A fesztivál utolsó napján a Kisszínházba is eljutott egy előadás.
A FÜGE Produkció MILF című darabja egy zenés one-woman show-val várta az érdeklődőket, amely egyben a fesztivál záróelőadása is volt. A színészek, Pető Kata és Rohonyi Barnabás egy negyvenes nő és egy huszonéves férfi kapcsolatát mutatták be, mindezt sok zenével előadva. Olyan témákat jártak körül, mint például a nemi szerepek, a nők öregedése, az egyedülálló szülőség vagy éppen a nagyobb korkülönbség a párkapcsolatokban. Mindezt stand-up elemekkel vegyítették, néhol még a közönségnek is kiszóltak.
A könnyednek ható téma végig szórakoztató hatást keltett, bár sokan obszcénnak találhatták a nyelvezetét. Szerintem pont ez a darab erőssége, vicces volt látni a szexualitással megtöltött nyelvbotlásokat, valamint megtudhattuk, milyen lehet a modern korban vonzó értelmiségi nőnek lenni.
A MILF remek lezárása ennek a hét napnak,
amit a THEALTER-en töltöttem, és bár nem láttam az összes produkciót, de a töredékéről is elmondhatom, hogy idén is emlékezetesre sikerült a független színházi előadások fesztiválja.
34. THEALTER fesztivál, Szeged, 2024. július 27. – augusztus 2.
Borítófotó: Dühöngő (forrás: thealterphoto2024)
