Scarlett Johansson és Channing Tatum új filmje modernizált screwball comedy-t és két elsővonalas hollywoodi sztár könnyed egymásba gabalyodását igéri, végül azonban sokkal inkább azt mutatja be, hogy a történelem nem más, mint a legnépszerűbb narratívák összessége. Greg Berlanti egészen bátran nyúl ezekhez a témákhoz, de végül azért berántja azt a bizonyos féket. Enyhén spoileres kritika.
Minden nemzetnek megvannak a maga alapmítoszai, nagyelbeszélései, amelyek választ tudnak adni arra a kérdésre, hogy kik is ők, mi által határozzák meg magukat, mik azok a közös pontok, amikhez a nehéz helyzetekben vissza lehet nyúlni.
Az amerikai történelemben kétségtelenül ilyen pillanat a holdra szállás.
A vietnámi trauma kellős közepén, a hidegháborús versengés legkiélezettebb éveiben százmilliók figyelhették a tévé előtt, amint Neil Armstrong a híres mondatok kíséretében kitűzi az amerikai zászlót a Holdra. Sosem gondoltam volna, hogy annak megértéséhez, hogy ez a jelenség miért ilyen jelentős az amerikaiak számára, a Vigyél a Holdra című film megtekintése fog közelebb vinni; mégis ez történt. Ezzel együtt a mozi közel sem hibátlan.
A ‘60-as évek végén a NASA népszerűsége nem volt az egekben. A sikertelen próbálkozások és az égbe szökő költségek nyomán egyre többen kérdőjelezték meg, hogy valóban szüksége van-e az űrprogramra az Egyesült Államoknak. Moe Burkus (Woody Harrelson) érzékeli ezt a problémát, ezért megbízza a marketinges szakma aktuális üdvöskéjét, Kelly Jonest (Scarlett Johansson), hogy szedje rendbe a NASA kommunikációját és megítélését. Kelly munkához is lát, de nem mindig a klasszikus és legfőképp a tisztességes eszközökhöz nyúl, és ezen az sem változtat, hogy beleszeret a tesztelési igazgatóba, Cole Davisbe (Channing Tatum).
Sőt, könnyen lehet, hogy a kommunikációs csapat magát a holdra szállást is meghamisítja majd.
A Vigyél a Holdra sok tekintetben klasszikus, kortárs környezetben mégis újdonságként ható film. Berlanti mozija a screwball comedy-k hagyományait idézi fel: két főszereplője egy férfi és egy nő, akik gyökeresen mást gondolnak a világról, mégis rá vannak kényszerítve a közös munkára. A nő már-már túlontúl kompetens, a történet során mégis közelednek a felek, miközben dominál a jellemkomikum. A Vigyél a Holdra leggyakrabban abból csinál viccet, hogy Cole túlzottan komolyan vesz mindent, míg Kelly bárki hasába lyukat beszél. Végül mégis az vezethet csupán sikerhez, ha együtt tudnak dolgozni, egyesítik képességeiket. A filmben végig érezhető egyfajta anakronizmus, a lecsengő műfaj iránti hódolat mellett például klasszikus képváltó eljárásokat is elcsípthetünk.
Ezzel együtt a Vigyél a Holdra műfaji komponense gyakran megbicsaklik,
nem épül megfelelően a két főszereplő kapcsolata, túl hamar szeretnek egymásba, majd annak ellenére sem kérdőjeleződik meg igazán a viszony, hogy rengeteg titokra és határátlépésre derül fény.
Ha viszont a film tartalmi részével foglalkozunk, rögtön sokkal pozitívabb a kép. Berlanti közel sem szerzői rendező (a Kszi, Simon, illetve néhány televíziós sorozat tartozik az ismertebb munkái közé), épp ezért nagyon sok kiszámítható megoldással él, de a hangsúlyok végig megfelelőek. A mozi valódi főszereplője Kelly, aki lehetne egy klasszikus amerikai hős, ő a női Don Draper, a marketingzseni, aki mindenkit a leggyengébb pontjánál fog meg: ha kell, a csáberejét használja, más esetekben pedig terhesnek tetteti magát. Kelly egy ponton közli Cole-lal, hogy bár piti csalásokkal kezdte karrierjét,
idővel rájött, hogy a marketing tulajdonképpen nem más, mint mindennek a legális változata.
Ha a holdra szállás kapcsán azt emeltük ki, hogy az esemény nagyon fontos alapja az amerikai sikermítosznak, ugyanezt elmondhatjuk a marketingről is. Persze nem mindent megrengető állítás, hogy a marketing jelentős része hazugság, ugyanakkor műfaji filmek ritkán kérdőjeleznek meg ilyen „alapigazságokat”.
De a Vigyél a Holdra azzal kapcsolatban is erős állításokat fogalmaz meg, hogy a történelem közel sem az, amit középiskolában megtanítanak nekünk az egyértelmű állításokat megfogalamzó tankönyvek.
A múlt sokkal inkább versengő narratívák összessége,
amit a hatalmat gyakorlók minden korszakban úgy fordítanak a saját javukra, ahogy csak akarják. A filmben a politikai elitet képviselő Moe talán az első, aki felismeri, hogy a holdra szállás egy akkora projekt, olyan erős reprezentációs bázis, hogy mindenképpen meg kell valósítaniuk, akkor is, ha egyébként a technikai felkészültség nem megfelelő. A lényeg, hogy legyen meg a felvétel, utána a történelem többi részét majd hozzáírják az arra érdemesek.
Ugyanakkor itt kell kitérnünk arra is, hogy bár a Vigyél a Holdra korrekt szintig merül el a társadalomkritikában, a legfontosabb ponton azonban megijed saját magától.
Berlanti ugyanis csak úgy mer beszélni a holdra szállással kapcsolatos kérdésekről, hogy jelzi, valójában csak játszik.
Ám érvényes szatírát nem lehet úgy készíteni, hogy közben elnézést kérünk minden állításunkért. Ráadásul a végső gyávasággal a mozi a korábbi állításait is idézőjelbe teszi, és nagyjából olyan blöffé silányítja, mint amiket Kelly alkalmaz az ügyfelek meggyőzésére. Ráadásul tisztán szakmai szempontból a film ritmusa sem működik. A több mint két órás játékidő egyáltalán nem indokolt, legalább három ponton lezárulhatna a történet, aztán eljutunk a létező legkockázatkerülőbb végkifejletig.
Ugyanakkor ha az üzenetek inkonzisztenciájától eltekintünk, és két jelenleg jól futó sztár nyári kalandjaként nézzük ezt a filmet, nem fogunk csalódni. Channing Tatum szépfiúságát levetve egy ideje mindent szinte autisztikusan komolyan vevő figurákkal építi a karrierjét, míg
Scarlett Johansson elképesztő lendülettel veszi fel korábbi korok stílusait, meglepően passzolt hozzá Kelly karaktere.
Woody Harrelson ehhez hasonló biztonsági alakítást minden bizonnyal szituációtól függetlenül tud hozni, de a film legszórakoztatóbb mellékszereplője a pót-Kubrickot alakító Jim Rash, aki isteni ripacskodást vezet elő.
A Vigyél a Holdra sokkal többet hozott ki az alapötleből, mint előzetesen vártuk, mégis jóval kevesebb lett annál, mint ami lehetett volna.
Greg Berlanti kompetens rendező, ugyanakkor ahhoz nem elég bátor, hogy végigvigye rendszerkritikáját.
Ezzel együtt a nyári felhozatalban ez a film a jobbak közé tartozott.
Vigyél a Holdra (Fly Me to the Moon), 2024. Rendezte: Greg Berlanti. Írta: Keenan Flynn és Bill Kirstein ötlete alapján Rose Gilroy. Szereplők: Scarlett Johansson, Channing Tatum, Woody Harrelson, Ray Romano, Jim Rash, Anna Garcia. Forgalmazza: InterCom.
A Vigyél a Holdra a Magyar Filmadatbázison.
