Géza
Az Olt partján
javában kaszál.
Zsebében házkulcs,
övén kaszakő.
Felszólítják,
fejezze be, amit csinál,
álljon be a sorba,
nincsen igazolása.
A házkulccsal
és a kaszakővel
menetben halad
a faluból kifele.
Este a városi
gyűjtőközpontban
áll, reggel
vagonba terelik.
Először lát halottat,
megszokja a hullaszagot.
Beteg, levelet ír.
Búcsúzni tanul.
Édes kedves feleségem
Regina és Márika
és Margitka és anyám aszon.
Az jo Isten segéljen
Beneteket és engem
se hadjon el.
Könyeben érzem magam
hogy értesíthetlek az én
fájdalmaimról.
Tehát én reám ne várj Regina,
arakérelek hogy viseld gondját
Margitkának hogy amig te élsz
adig legalább árvaságot
ne érezen nagyot.
tudom rosszul fog esni
de nem tutam meg álni
hogy meg ne írjam a sorsomat,
mert erősen fájtok mindanyian.
Isten veletek
soha többet csokolok.
Fogásnyomok
A párttagok kitüntetései a szegek között,
tata hallgat, mama hallgat, hamar jött
a nyugdíj, egy-kettőre eltelt az élet.
A fatolvajok büszkén felhúzzák házaik,
éjjel is éberek, akár az őrangyalok,
óvják a család jövőjét.
Volt secusok nosztalgiáznak pár pohár
után, milyen szépen hangzik az avatatlan
fül számára egy vallatás módszertana.
A minap egy gondosan megtakarított
Ceaușescu-portrét találtam, és amikor
ki akartam hajítani, rám szóltak,
azt nem szabad, a hivatal tulajdona.
Borító: Unsplash
