Örökhúszas
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán,
mint bejutni abba a lépcsőházba,
ahová aznap visz az akta.
Hány csengőt kellett csak tavaly
hiába nyomva tartanom, kisfiam?
Mindegyikből a Für Elise recseg.
Az Alíz már nem lakik itt,
mondja a közös képviselő a garázssoron,
mintha tudnom kéne, kicsoda az Alíz.
De láthatásra jöttem, most végre nem hajtok,
mindened meglegyen, tessék, Melba kocka,
és megtanítalak ma flipperezni, kisfiam.
Lihegek, lihegek, persze, hogy lihegek,
mert igazi mutatvány a megcérnázott érmét
jó pillanatban rántani vissza a résből.
Ilyen ez a teherbebaszott élet, kisfiam.
Szórd be az aprót, te mocskos állat,
vagy árverezz össze magadnak sajátot.
Állítsd az albérlet sarkába, hogy látsszon,
de írasd a kölykeid anyjának nevére,
mert ha el is megy érte az előző tulaj,
idegen nőt ő sem üt meg soha, kisfiam.
Dörzsöld, dörzsölt, dörzsöld a széléhez,
segíts rá derékkal, térddel, ha elakad.
Ugyanaz a húszas kopik körbe-körbe.
Fej vagy írás, mindegy, kisfiam, mert
ennek az érmének most nincs rossz oldala.
Míg megvannak a golyóid, nem veszíthetsz.
Akkor a legjobb, ha feléd lejt a gép.
Bár minden gép feléd lejt, ez sansz és rizikó.
És settenkedik az ezredforduló, trance szól,
jön a krisztusi kor, jön az álmatlan éjszaka, kisfiam.
De a huszadik században én már nem baszok
rá. Most veszünk telket Lentiben, kisfiam,
mert arrafelé épül majd a tengerparti sztráda.
Évszámok, rendszámok. A pontszámom
új rekord. De itt nem nyerünk zsetont –
csak a bónuszskulót ünnepli recsegve,
lehalkíthatatlanul a gép egyetlen riffje.
És csak egyszer, csak egyszer merjen
átkopogni a szomszédból a vén fasz –
esküszöm, hogy többet nem szarik, kisfiam.
Borító: Unsplash
