2024 tavaszán az ír nagykövetség támogatásával Imreh András és Mesterházi Mónika két rövid versfordító szemináriumot tartott a Zoom felületén. A résztvevők ugyanazon szövegeket fordították, azután megvitatták az egyes megoldásokat, szót ejtve a kortárs ír költészet, az ír kultúra és a versfordítás általános kérdéseiről. Az alábbiakban Derek Mahon ír költő Kinsale című versének egyes fordításait közöljük.
Kinsale
Emlék az ismerős eső, amelyben ázunk –
csontig hat, mondod, mélysötét, de mától,
hol tornyot és lápot megszórt a zápor,
égszín palatetőnk napfényre gőzöl,
vitorlásunk az öblön csengve táncol,
mint a versenyló. Végre elmélázunk
fénylő ablakról, senkinek sem tilos jövőről.
Fordította: Dányi Dani
*
Az eső, amit eddig ismertünk, a múlté mára,
a csontig ható, a fekete, mondanád, a konok,
tornyon, lápvidéken ha nézelődsz, de amott
a napon égszínkék palatetők gőzölögnek,
csilingelnek, táncolnak az öbölben a hajók,
akár a versenylovak. S felragyognak végre, valahára
ablakai a senki számára sem tiltott jövőnek.
Fordította: Kulin Borbála
*
A múlté már az eső, amit eddig ismertünk –
Mélyre merülő, megvilágítatlan, szánt szándékkal
Csúcsot és mocsarakat pásztázó; ma azonban
Égszínkék paláink párállanak, az öbölben
Jachtjaink tündökölnek, táncolnak a napsugárban,
Mint versenylovak. Végre csak merengünk
Csillogó ablakon, senkitől sem eltiltott jövőben.
Fordította: Deák Anna
*
Múlté lett az eső, mit ismertünk,
süppedő, sötét, óvatos, mondanád,
bolyong ormokon s lápokon, de ládd,
az égszín pala ma gőzölög a napon,
az öbölben a jacht ring, táncikál,
akár egy versenyló. S mi fürkészhetjük
a fényes ablakú, senkinek sem tiltott jövőt.
Fordította: Klein Mari
*
Az eső, amit annak hívtunk, már a múlt –
mélyre menő, mocskos, bár megfontolt, ki tornyok
közt és lápvilágon járkál; de most
forrongnak a naptól az égkék palatetők,
az öbölben csengnek és illegnek a jachtok
mint a versenylovak. Végre fényre gyúlt
ablakoknál nézzük a nem tiltott jövőt.
Fordította: Hegymegi Flóra
*
Mit ismertünk, ma már a múlt esője –
mély és méla, megfontolt, mondanád,
mi beleng tornyot és lápot; de már
égkék pala párolog, ha időnk napos,
s mint lovat, öböl csenget-ringat vitorlát.
Ragyogó ablakokra most elsőre
gondolunk, jövőre, mi senkinek nem tilos.
Fordította: Kovács Ivett
*
A jól ismert esőnk múltba tűnik át –
mélyre vágó, sötét, ráérős, ahogy mondanád,
alatta füstölt sok torony és a láp,
de most napfényben párolog a kék palatető,
vitorlások táncolnak, mint paripák,
csilingel tőlük a kikötő. Míg nézzük, az ablakon át
nyílik és nem tilos senkinek már a jövő.
Fordította: Jánosa Eszter
Borító: Unsplash
