A nyolcadik alkalommal megrendezett Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál 9 nagyjáték-, 6 dokumentum-, számos rövidfilmmel, versenyen kívül indított alkotásokkal és kísérőprogramokkal várta az érdeklődőket a szegedi Belvárosi Moziban. Az évről évre erősödő fesztiválon idén is izgalmas alkotásokat láthattunk, és a hozzájuk kapcsolódó beszélgetéseket is érdemes volt meghallgatni.
A szegedi Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál immár hagyományosan a kortárs operatőri munka legkiemelkedőbb alkotásait hozza el a közönség számára. A fesztivál célja, hogy bemutassa a filmművészet képi világának alkotóit és tisztelegjen a legendás Zsigmond Vilmos életműve előtt, de emellett nemcsak az operatőri munkát díjazza a zsűri, hanem az alkotások egészét is. A megnyitót követően Szilágyi Zsófia Január 2. című filmjének vetítésével vette kezdetét az idei filmmustra a fesztivál Oscar-díjas névadójáról elnevezett moziteremben.
O Culto
Az idei versenyprogramban kifejezetten tetszettek a rövidfilmek. Németh Viktor O Culto című 17 perces dokumentumfilmje különösen elvarázsolt a maga képi világával. A magyar, portugál és belga koprodukcióban készült alkotás mély kérdéseket vet fel az emberiség spirituális lényegének elvesztéséről a tudás iránti vágy fényében. Egyfajta vizuális meditáció is, amely az ismeretek keresése és a spirituális kapcsolódás szükséglete közötti törékeny egyensúlyra világít rá. A rendező az Azori-szigetek Romeiros-zarándoklatának bemutatásával von párhuzamot a természet nyers ereje és a bensőséges vallási rituálék között, arra ösztönözve a nézőt, hogy elgondolkodjon a spiritualitás jelentésén és a hit időtálló erején.
Az O Culto Németh Viktor diplomafilmjeként készült el, és Szegeden tartották a világpremierjét.
Látványos operatőri munkával ábrázolja a vulkáni tájakat, valamint a törzsi közösség vallási rituáléit, de inkább csak képileg hagyott bennem mély nyomot. A vetítés utáni beszélgetésen a rendező elmondása szerint fél évet töltött az Azori-szigeteken, ahol különösen foglalkoztatta a hit, a vallás és a természet közötti mély kapcsolat. Ez vezette el egy vallásos zarándokcsoporthoz, akik egy hétig gyalogoltak a vulkanikus sziget körül. Ezt az élményt próbálta meg átültetni a film nyelvére. Az alkotásban látott meditációs hetet dialógusok nélkül követhetjük végig, mindössze metakommunikációt használnak a törzs tagjai, akiknek ez a hét maga volt a felfrissülés.
Szerda
A Szerda című rövidfilm megrázó történetet mesél el egy zsidó anyáról és kisfiáról, akik egy ártatlan pillanatot élnek meg a Duna-parton, amikor a nő segít a fiának pisilni. Az idillinek tűnő jelenet azonban hamar átfordul tragédiába, amikor fasiszta katonák célpontjává válnak. Aszalós Botond rendezése erős érzelmi töltettel bír. Virág Péter operatőr elárulta, hogy az öt és fél perces kisfilm forgatása mindössze egy napig tartott, viszont a digitális utómunka másfél évet vett igénybe, hogy a korabeli városképet hitelesen visszaadják.
Gyors és nyomasztó élményként hatott a Szerda, főleg a legvége, amikor visszakerülünk a jelenbe,
és láthatjuk a Duna-parton a cipőket ábrázoló emlékszobrokat. Ezt a pillantot teszi groteszkké az, hogy itt már turisták járnak mindenfelé, akik vidáman nézelődnek és fotókat készítenek, miközben mi, nézők pár másodperccel előtte egy tragédiát követhettünk végig.
Éhség
Kapás Tibor Albert 13 perces rövidfilmje egy harmincas pár, Tenger és Aida történetét követi végig, akik egy félresikerült nyaralás után feszülten érkeznek haza. A veszekedős hangulat közepette a rádióban felcsendülő zene Tengernek eszébe juttat egy fiatalkori csínyt, amikor a barátjával zsemlét loptak egy kis pékségből. Aida úgy dönt, hogy ahhoz, hogy Tenger visszataláljon a gyökereihez, meg kell ismételniük a lopást. A film Murakami Haruki A második támadás egy pékség ellen című novellája alapján készült, és
különleges módon kapcsolja össze a múlt emlékeit a jelen problémáival.
Az Éhség kezdetben humorosnak ígérkezik, de végül túl groteszk lezárást kap. A zsemlelopás alapötlete érdekes, és a párhuzam, amit a főszereplő gyermekkori csínytevése, majd pedig a felnőttkori, fegyveres rablása között húz a rendező, kétségkívül izgalmas. Mégis, bár a gyermeki ártatlanság és a felnőttkori bűntudat közötti ellentét jól kirajzolódik, a sztori végső kibontakozása mégsem hagy a nézőben mélyebb nyomot.
Radikális
A 10 perces magyar rövidfilm két barát, Ilonka és Jancsi történetét mutatja be, akik vegánként coming outolnak, és egy szent küldetéshez csatlakoznak. A Kriza Áron rendezésében készült alkotás humoros módon meséli el, miként próbálják egy kicsit megváltoztatni a világot. Pokorni Ábel operatőri munkája hozzájárul a lendületes és szórakoztató sztori vizuális megjelenítéséhez, amely reflektál a mai társadalom fenntarthatóság iránti törekvéseire.
A Radikális leginkább egy szatirikus rövidfilm, amely a vegán életmódot állítja a középpontba.
Iróniával ábrázolja hogyan követelőzik a két főszereplő, Ilonka és Jancsi, hogy mindenki más is kövesse az ő elveiket. A történet könnyedén, mégis hatásosan reflektál arra a jelenségre, amikor valaki a saját életmódját próbálja másokra erőltetni, mindezt önkritikával átszőve.
Sárkánykor
A Sárkánykor című rövidfilm Farkas Marcell rendezésében egy különleges, sötét hangulatú történetet mesél el. A cselekmény középpontjában Firma és Neró állnak, akik egy parkolóház tetején vérszerződést kötnek annak bizonyítására, hogy szerelmük valódi. Azonban ez a döntés nemcsak a saját kapcsolatukat, hanem az egész világot is veszélybe sodorja.
A film feszültséggel teli hangulata és a drámai cselekmény kérdéseket vet fel a valóság és a szerelem határairól.
A sztori kissé nehezen érthető és elrugaszkodott volt számomra. A férfi talán egy szörnyetegként jelenik meg, akit a nő próbál kordában tartani, de a cselekmény követése nem könnyű. A rövidfilm 30 perces játékideje a fesztivál többi alkotásához képest kifejezetten hosszúnak tűnt, elnyújtotta a történetet, és nehézzé tette a fókusz megtartását. Ugyanakkor a vizuális megjelenítés kiemelkedő volt, főként a gyors kameramozgásoknak köszönhetően, valamint a parkolóház tetején felvett jelenetek is látványosak voltak, amiért Csillag Marcell operatőri munkáját illeti a dicséret.
Filo hua hum
Az idei fesztiválon leginkább a rövidfilmeket éreztem erősnek, de néhány nagyjátékfilm is hatással volt rám. Ilyen volt például a Filo Hua Hum című argentin dráma, melynek világpremierjét a fesztiválon tartották.
Az alkotás egy feszültséggel teli történetet tár elénk Rodrigo és Oscar meneküléséről Patagónia irányába.
Rodrigo egy gyilkossági ügybe keveredett, és most nyom nélkül el kell tűnnie, míg Oscar, a falklandi háború veteránja, kétségbeesetten próbálja megmenteni fiát. Miközben a két férfi igyekszik a sok éve megromlott kapcsolatát helyrehozni, régi sebeik és befejezetlen történeteik is felszínre kerülnek. A vetítésen a rendező Ernesto Rowe is részt vett.
A legtöbb információ számomra a vetítés utáni beszélgetésből derült ki. A rendező elmondta, hogy a sztori személyes jelentőséggel bír számára. Szerinte road movie-ként is felfogható a film, amiben nemcsak Patagónia varázslatos tájai elevenednek meg, de az Argentínában és Chilében élő indián közösségeknek is emléket állít. A cím is ezekre az indián törzsekre utal. A rendező személyes tapasztalatai is visszaköszönnek a kommunikáció hiányának ábrázolásában, ami Oscar és Rodrigo kapcsolatát jellemzi. Nahuel Varela operatőri munkájának köszönhetően a drámai pillanatok mellett vizuálisan is meghatározó lett az alkotás, a lassabb jelenetek közben megéri a tájat is jobban megfigyelni azokon a vidékeken, ahol a főszereplők átutaznak.
Különösen erős a befejezés, ahol a leginkább megjelenik a spiritualitás témaköre.
Bár a két főszereplő kapcsolata végig hullámzó marad, hol egymásra találnak, máskor pedig eltávolodnak, de a záró képsorok elgondolkodtatják a nézőt, mert akaratlanul is a lélekvándorlás vagy az újjászületés fog a fejünkben járni.
A boldogság ügynöke
A fesztivál utolsó versenynapján vetített A boldogság ügynöke Bhután különleges világába kalauzolja a nézőket, ahol a boldogságot nemcsak érzésként, hanem mérhető értékként is kezelik. Arun Bhattarai és Zurbó Dorottya rendezőpáros Amber Gurung boldogságügynök mindennapjait követi, aki a Himalája apró királyságában,
Bhutánban házról házra jár, hogy egy kérdőív segítségével felmérje a helyiek boldogságszintjét.
Amber munkája révén bepillantást nyerhetünk a bhutáni társadalom mélyebb rétegeibe: mi teszi őket boldoggá, és vajon valóban mérhető-e ez az érzés? A film nemcsak a társadalmi kutatás rejtelmeibe, hanem Amber személyes életébe is betekintést nyújt, akinek legnagyobb álma, hogy megtalálja a szerelmet.
A boldogság ügynöke az egyik legsokszínűbb és vizuálisan leggazdagabb alkotás volt a fesztiválon, amely elvarázsolja a nézőt Bhután lélegzetelállító tájaival. A varázslatos hegyek, folyók és erdők képeit látva az ember azonnal kedvet kap az utazáshoz ebbe a különleges országba. A vetítés utáni beszélgetésen az alkotópáros elmondta, hogy Bhutánban
az oxfordi kutatók által kidolgozott, rendkívül összetett boldogságindex szinte nemzeti filozófiává vált,
bár sokan félreértik annak valódi jelentését.
Sok háttérinfót megtudtunk még a beszélgetésből. Nézőként rácsodálkozunk azokra a szép tájakra, ahol sokszor kihívást jelentett a helyszíni forgatás. A stáb számára a nehéz terepviszonyok és az állandó monszunesők komoly akadályokat jelentettek. Gyakran kerültek abszurd helyzetekbe, mint amikor 12 óra alatt csak két kilométert tudtak megtenni a hegyek között. A dokumentumfilm igazi road movie-vá vált, tele elképesztő kalandokkal és életre szóló élményekkel.
8. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál, Szeged, 2024. október 8-12.
