Gaál Kata kiállítása, A felhők felett mindig kék az ég a Várfok Galériában egy olyan női művész tárlata, aki úgy kérdez rá az egyetemes emberi lét problémáira, hogy közben megőrzi női identitását.
„A megjelenítésben általában tudatosan törekszem a vizuális jelek sokaságára, mert ezek számomra éppúgy a kérdésfelvetés boncolgatását és azok sokrétű értelmezhetőségét jelentik. Felvetéseimet mindig saját élmények vagy jelenségek személyes olvasatai indítják. Jelenleg leginkább a társadalmi és
nemi szerepek változásaival összefüggő előítéletek és sztereotípiák, nők helyzete felől, de a férfiakat is érintő vizsgálata foglalkoztat.
Érdekel, hogy mi az a társadalmi hatások által generált instabil tendencia, ami korunk identitásbeli és nemi szerepváltozásait meghatározza. Hiszek abban, hogy egy műalkotás létét az legitimálja, hogy tartalma mennyire releváns az adott korban.”
A fenti művészi hitvallás Gaál Kata, a Várfok Galériában megrendezett tárlatára is pontosan ráillik.
Kiállított munkáit személyes tapasztalatai mellett a művészt foglalkoztató aktuális, mindenkit érintő kérdések (anyaság, női és férfi szerepminták, környezetpusztulás) ihlették. Bár művészetére eddig is jellemző volt a társadalomkritikai hangvétel, a jelen alkotások egy sokkal személyesebb perspektívát is megnyitnak a közönség előtt.
A Generál együttes slágerét idéző A felhők felett mindig kék az ég cím inkább a kiállítás első szekcióját fedi le. Ezek a művek értelmezhetőek klasszikus tájképek, zsánerjelenetek, barokk freskók persziflázsaiként, de leginkább szubjektív művészi önportrékként. A fordított világú montázsképeken a decoupage technikával felvitt lepusztult ipari (Tükörkép; Tisztára mosni 2) vagy lakótelepi (A felhők felett mindig kék az ég; Keresők; Fejjel lefelé; Merengés) tájak fotói alatt a ’90-es évek technokultúráját idéző neonlila, rózsaszín, sárga égboltra rajzolta oda magát Gaál Kata, gyakorta meg is többszörözve saját alakját. A csak körvonalakkal felvázolt áttetsző figurák a barokk szentképek aprócska puttóit, angyalkáit vagy madonnáit (Felhőtlenül ciklus) hívják elő a nézőben.
Megfordult a világ rendje, felcserélődött a lent és fent fogalma, akárha Alice Tükörországának tótágasra állt világában lennénk.
Mintha az ember által okozott egyre totálisabb méreteket öltő környezetpusztítás elől a slágerbölcsességgé egyszerűsített közmondást ironikusan átértelmezve csak a fellegekben találhatnánk menedéket. Azt sugallva, bukott angyalok vagyunk, akik csak lassan kezdjük belátni, hogy egyre súlyosabb árat kell fizetnünk azért, amiért azt hisszük, korlátlanul uralkodhatunk a természeten, a környezetünkön.
Ugyanakkor a műveket felépítő, inspirációs forrásul szolgáló tárgyak és fotók különböző élethelyzetekből és időszakokból származó emlékdarabok, így ezek az önelemző, reflexív alkotások értelmezhetőek két párhuzamos világ, az emlékek dominálta, sokszor omladozó kép és az idilli természeti közeg szoros, ám ellentétekre épülő kapcsolataként.
Egyik nézőpontból a hétköznapi realitás síkján mozognak, míg másik nézőpontból a lélek belső tájain, álmok és félelmek talaján.
Így az alkotások ezen transzcendens jelentésréteg révén válhatnak a lét értelmét kereső, és annak megfogalmazására kísérletet tevő művekké, mint az Amigdala esetében.
A kiállítás másik szekciója inkább a fogyasztói társadalom a művész korosztályának, az Y-generációnak nőtagjaira gyakorolt hatását vizsgálja erős kritikai attitűddel. Miként befolyásolja az okoseszközök terjedése, a plázák kínálta fast fashion a nők értékrendjét, önmagukhoz, illetve az anyaság megéléséhez való viszonyukat. Külvárosi zsánerei (Spedative app; Fontossági sorrend 1-2; Idővel) a szemlélőben Spiró György színdarabjának, a Koccanásnak legújabb plázadivatba öltözött kismamáit hívhatják elő. Miközben unottan tologatják gyermeküket a forgalomban, egyetlen közös témájuk kedvenc dél-amerikai szappanoperájuk, annak szerelmi bonyodalmai, illetve a stílusikonnak tekintett színésznő külseje (kiszedett szemöldök, hatalmas műkörmök) kötik le minden figyelmüket.
Gaál Kata képeinek nőalakjai is hasonlóan korunk plázadivatjának megtestesítői.
A 2017-ben képgrafikusként végzett művész ezeken a képein is alkalmazza a montázs- és kollázstechnikát. A már korábban említett fotó decoupage-okon kívül a művészet és divat találkozásának átértelmezéseként a Cakó Kinga alapította Cakó divatmárka legújabb tavaszi-nyári kollekciójának anyagmaradékaiból applikál öltözeteket figuráira. Erős feszültséget teremtve azáltal, ahogy a minőségi tervező darabok hulladékait a plázák kínálta silány, gyors elavulást hirdető fast fashion divattá fokozza le. Gaál Kata ugyanis ezeket az anyagdarabkákat gombostűkkel tűzködi fel a képekre, azt sugallva, hogy ezek az „öltözetek” eldobhatóak, lecserélhetőek az épp aktuális trendeknek megfelelően, egyben ironikusan megidézi az egykor népszerű öltöztetős papírjátékot.
Az erős kritikai attitűd mellett Gaál Kata képei mégis a művész optimista szemléletét tükrözik. Egyrészt már a címválasztásban is ott érződik a jövőbe vetett hit és a változás reménye. Másrészt
a képi világának játékossága, ahogy a különböző technikákat, matériákat vegyíti, gyermeki derűt kölcsönöz a műveknek,
vagy miként az utolsó terem dobozmunkáiban, ironikus címadással reflektál a sztereotip női és férfiszerepekre és a környezetrombolásra (Jewelry box; The Rest Doesn’t Matter 1-2; Vision Under Construction). Kísérletező, autonóm szemléletmódú alkotóként sajátos kollázs- és montázstechnikájával a legkülönbözőbb anyagokat építi be aprólékosan kidolgozott alkotásaiba, részletgazdag reliefszerű felületeket hozva létre ezáltal. A pop-artból és a ’80-as éveket meghatározó új szenzibilitásból merítve Gaál gyakorta használ hulladéknak számító vagy épp a giccs kategóriájába tartozó anyagokat (ruhamaradék, viaszvirág), össszemosva a tömeg- és elitkultúra határait, és tükrözve korunk szemléletét, miszerint eklektikusan túlvizualizált világunkban bármiből lehet művészet, a téma a szó szoros értelmében az utcán hever.
Gaál Kata A felhők felett mindig kék az ég című kiállítása a budapesti Várfok Galériában volt látható 2024. november 16-ig.
A borítóképen Gaál Kata A felhők felett mindig kék az ég (vegyes technika, fatábla, 115×153 cm, 2024) című képe látható.
A fotókat Biró Dávid készítette.
