Október 20-24. között a 34. THEALTER plusz kisfesztivál várta a közönséget színházi előadásokkal és irodalmi programokkal a szegedi Régi Zsinagógában, valamint a ZUG Színház és Művészeti Tetthelyen. Beszámolónkban két előadást tekintünk át a fesztiválról.
A kisfesztivál öt nap alatt kilenc eseménnyel kínált sokszínű kulturális élményt a szegedi közönségnek, amelynek második napján a Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház koprodukcióját láthattuk.
A Lovas Ildikó regénye alapján készült Amikor Isten hasba rúg című előadás megdöbbentő őszinteséggel tárta elénk az emberi lélek legmélyebb zugait.
A darab merészen és kíméletlenül szembesít a fájdalmas igazságokkal, ahol a hétköznapi realitás és a transzcendens élmények mesterien összefonódnak. Ez az erőteljes előadás inkább kihívás, mint könnyed szórakozás: színről színre boncolgatja az embert, megköveteli tőlünk, hogy mélyre nézzünk, és ott szembesüljünk saját félelmeinkkel.
Lovas Ildikó regénye csupán kiindulópont Urbán András rendezésében, ahol a történet valójában egy sajátos, sodró családtörténetté formálódik.
Bár a kiindulópont Csáth Géza élete és művészete, az előadás messze túllép az ő személyén.
A darab olyan mélységekbe merészkedik, ahol a születés, halál, önpusztítás, gyilkosság és más, legbelsőbb emberi tapasztalatok egyszerre jelennek meg. Előre felvett monológok, naplójegyzetek és improvizációkra épülő jelenetek váltakoznak, amelyek felkavaró látomássá, szinte rémálomszerű vízióvá válnak.
A nyitójelenet azonnal szembesíti a közönséget a darab szürreális stílusával: Kucsov Borisz meztelenül egy akváriumba merül, majd egy gyermek születésének pillanatai peregnek le a színpadon. A testiség brutális közvetlensége és a költői képek egyedülálló, feszült harmóniát alkotnak, éles határvonalat húzva az elvont és a megrázóan konkrét tapasztalatok között. Az előadás során folyamatosan megjelennek ilyen ősi, zsigeri gesztusok, melyek által az emberi sorsot nemcsak megértjük, de valójában átéljük minden egyes színpadi képben.
A színészek alakítása lenyűgöző intenzitással valósítja meg ezt a komplex víziót.
Az Újvidéki Színház és a Kosztolányi Dezső Színház társulatából érkező művészek – Banka Lívia, Ozsvár Róbert, Crnkovity Gabriella – az ösztöneiket szabadjára engedve, teljes testi és lelki jelenléttel mutatják meg a családi tabukból és függőségekből kibomló drámát. A szereplők nem csupán játszanak, hanem olyan hatást keltenek a Régi Zsinagógában, mintha valóban megélnék ezeket a mély, személyes érzelmeket, éppen ezért az előadás ereje szinte kézzelfogható.
Nézőként igazi kihívás ez a darab:
az Amikor Isten hasba rúg élménye csak akkor válik igazán befogadhatóvá, ha előzetesen készültünk a történet különösségére.
Igényli, hogy a néző alaposan tisztában legyen Csáth Géza életművével. Bevallom, nem vagyok nagy Csáth-szakértő, és emiatt sokszor elvesztem a történet részleteiben, de a látványvilág és a színészi játék intenzitása végig lenyűgözött. Az előadás abszurd helyzetei pedig megállíthatatlanul magukkal ragadták a figyelmem, még akkor is, ha a mélyebb rétegek sokszor titokban maradtak előttem.
A fesztivál negyedik napján a Freeszfe Egyesület Ventillátor című monodrámája kínált újabb, mélyen személyes élményt a közönségnek. Az előadás a magányt, a belső vágyakat és a mindennapok feszültségeit vitte színre, egyetlen szereplő érzékeny és megdöbbentő önfeltárásával. A darab intim közelségbe hozza a nézőt, ahol
a színésznő ereje és sebezhetősége egyszerre válik tapinthatóvá, a pillanatokat szinte szívszorítóan valóságossá varázsolva.
Szekeres Blanka Ventillátor című monodrámája pontosan és erőteljesen idézi meg a gyerekkor és a felnőttkor közötti nehézségeket, amelyek az Y és a Z generációt jellemzik. Az előadás energikusan tárja fel azokat a belső dilemmákat, amelyek az útkeresésről, a felnőtté válás nehézségeiről és a gyermekkor nosztalgikus emlékeiről szólnak. Az alkotók – Juhász Maja, Szekeres Blanka és Zétényi Lina – azért tudják ilyen mélyen megérinteni ezt a témát, mert a személyes és generációs kérdéseket saját élményeken keresztül kezelik, és ezek a közönség számára is jól átélhetőek.
A Ventillátor érzékenyen és
őszintén mutatja be a felnőtté válás nehézségeit,
amelyek a mai huszon- és harmincévesek számára sokszor zavaros és kihívásokkal teli utat jelentenek. A középpontban olyan hétköznapi, de mégis sorsfordító témák állnak, mint a munka és az anyagi biztonság keresése, az intimitás és a szerelem kihívásai, vagy épp a saját identitás megőrzése a társadalmi elvárásokkal szemben. Ezek mind olyan akadályok, amelyeken a fiatalabb generáció sokszor egyedül, kétségek és önbizalomhiány kíséretében próbál átlépni, miközben az előadás tükröt tart a közönségnek, reflektálva a küzdelmekre és az örök kérdésekre.
Az előadás különlegessége, hogy a közönséget is aktívan bevonja, szinte partnerként kezelve a jelenlévőket. Egy emlékezetes jelenetben a színésznő poharakat osztott szét a közönség néhány tagjának, majd borral és szörppel kínálta őket, hogy még valóságosabbá tegye az életéből idézett pillanatot. Az ilyen interakciók által közvetlenül tapasztalhattuk meg a történet egy részét.
A ZUG Színház és Művészeti Tetthely kicsi és meghitt tere ideális közeget biztosított ehhez az intim monodrámához.
Az előadás során a nézők szinte együtt lélegeznek a színésznővel, a szűk tér pedig lehetővé tette, hogy a közönség még inkább elmerüljön a személyes és mély érzelmek világában. Az ilyen közvetlen közelségben a színészi játék minden apró részlete még erőteljesebbé válik, és a történet végig bensőséges marad, mint egy személyes vallomás.
Az előadást egy különleges feldolgozó foglalkozás keretezte, amely során
Zétényi Lina, az egyik alkotó kérdésekkel invitálta a közönséget egy mélyebb, személyes élményre.
A produkció előtt megkérdezte a nézőktől, gyermekként milyen dolgokat képzeltek el, melyek majd felnőttként rendelkezésre állnak az életükben, és az elhangzott válaszokat különböző szimbólumokkal rajzolta le, vizuálisan is megidézve ezeket az emlékeket. A monodráma zárása után pedig a közönség azt a kérdést kapta, mikor érezték először, hogy felnőttek. Ezzel a beszélgetéssel különösen intim tér nyílt meg az alkotók és a nézők között.
A közönség tagjai ennek köszönhetően szívesen osztották meg saját személyes élményeiket, és az előadás egy olyan közvetlen kapcsolatot alakított ki, amely kölcsönös bizalmat teremtett. Az ilyen mély és érzelmileg gazdag feldolgozás különösen erőteljes élményt nyújtott:
nemcsak a tematikája, hanem a nézők saját felnövéstörténetei is szerves részévé váltak a Ventillátor világának.
A THEALTER plusz kisfesztivál idén is különleges élményt nyújtott, és bár csak két előadást láttam, ezek is megmutatták a fesztivál egyedülálló színvonalát. A független színházi produkciók bátorsága, közvetlensége és sokszínűsége révén a fesztivál évről évre megújuló inspirációt kínál a szegedi kulturális élet számára. Az ilyen események emlékeztetnek arra, hogy a független színház a közösségi és társadalmi párbeszéd fontos része, amely valódi kapcsolódást teremt a közönséggel.
THEALTER plusz kisfesztivál, Szeged, 2024. október 20-24.
Fotók: thealterphoto2024
