A minket körülvevő univerzum, az elméleti fizika és a dalokban rejlő hangulati sokszínűség adták a kiindulópontját a Horváth Gábor Trió ötödik, Multiverse címmel megjelent albumának. A jazz-zongorista, zeneszerző kompozícióit a játékosság, a zenei humor és az érzelmi sokszínűség jellemzi, így a lemezen a vidám, ritmusváltásokban gazdag dalok mellett nagyívű szólók és himnikus balladák is szerepelnek. Az új anyagot december 5-én mutatják be a Budapest Jazz Clubban. Az album dalainak születéséről Horváth Gábor mesélt a KULTer.hu-nak.
Horváth „Tojás” Gábor jazz-zongorista, zeneszerző, producer és a Bartók Konzervatórium tanára. A hazai jazz szcéna egyik kiemelkedő előadóművésze, a Transform Quintet alapítója és Gereben Zita zenekarának tagja, valamint közös lemezt készített a világhírű jazz-zongoristával, Joey Calderazzóval is.
Saját triójával, melynek jelenlegi tagjai Horváth Balázs bőgős és Gálfi Attila dobos, az ötödik lemezét készítette el.
Míg előző lemezeik közül a Soundtrack a filmzenékből inspirálódott, a Trickset a bűvészmutatványok és kártyatrükkök varázslatos világa ihlette.
Azonban most nem egy koncepciózus lemezt készített, hanem a koncertjeikre is jellemző kettősséget, a lendületet és az intimitást próbálta megjeleníteni a kompozíciókban. Horváth Gábor szerzeményeire jellemző a „képfestés” is, a hangulatok, érzelmek tiszta, hatásos megfogalmazása, valamint a pontos hangszeres kivitelezés.
A dalokra így a sokszínűség jellemző, melyet szintén jól tükröz a Multiverse cím.
Az új lemezhez egy hatalmas padlástérben háromrészes live session sorozatot is forgattak. A dalokat csak egyszer játszották el, így minden pontosan úgy hangzik és látszik a videókon, ahogy élesben rögzítve lett. Az élő zene varázsára, az adott pillanatban megszülető energiákra, improvizációra fókuszáltak. De adjuk is át a szót Horváth Gábornak.
Az előző, Tricks című lemezemet egy nagyon karakteres, komorabb hangulatú mollos dallal indítottam, ezért a mostani albumnál mindenképpen valami vidámabb, dúros felütést szerettem volna.
A Greater than Everben jobb kézben egy 7/8-ados ostinató riffet játszom, a dallam pedig a bal kézben szerepel,
kicsit Hans Zimmer-es, a Mint a villám című film hangulatát idéző akkordmenettel. Ezt követi egy lágyan hullámzó drum and bass groove, amely aztán kiteljesedik az improvizációban. Ez a fajta dalszerkesztés nagyon jellemző volt a régi zenekaromra, a Transform Quintetre, ahol a srácokkal szinte együtt nőttünk fel, értünk el sikereket, sok koncertet adtunk és lemezt készítettünk. Kicsit azokat az időket idézi fel bennem ez a dal.
Elektronikus zenei ihletésű a Waiting in the Dancehall, csak ugye akusztikus jazz trió hangzással.
Régebben sokat jártunk a baráti társaságommal elektronikus zenei bulikra.
Hajnali fél öt felé pedig már csak teljesen fáradtan támasztottam a falat a többiekre várva, akik még javában táncoltak. Ekkor már csak a zenére figyeltem, amely beszipantott. Ezt felidézve, innen jött a dal hangulata és címe.
Mindig is szerettem volna egy bossa nova dalt az egyik lemezemre. Szeretem ezt a stílust, a jazzben is nagy irodalma van, és nagyon jól lehet rá improvizálni.
Az egyszerűségre törekedtem az egész dal során.
Hosszú idő után a Landing on You lett az első bossa novám a trióval: amikor hazaérsz a melóból, hangulatfények, iszol egy pohár bort, és csak úgy kieresztesz. A címét egyébként egy dél-koreai romantikus sorozatból kölcsönöztem.
A James Webb teleszkóp megjelenése után intenzíven elkezdett érdekelni a csillagászat. Rengeteg podcastinterjút hallgattam és könyveket olvastam. Lenyűgözött, amiket megtudtam az univerzumról, a fekete lyukakról, sötét anyagról vagy a kvantumelméletről.
Realizáltam, hogy sci-fi, amiben élünk, az univerzumban teljesen más fizikai törvények uralkodnak, és szinte minden lehetséges.
Mi pedig a nagy egészben csupán egy pici pont vagyunk. Nagyon megtetszett, ahogy Michio Kaku, a New York-i Egyetem elméleti fizika professzora a húrelméletet a zenéhez hasonlította: az atomok alkotóelemei egy húron rezgő zenei hangok, a fizika a harmóniák, a kémia a melódiák, az univerzum pedig a rezgő húrok szimfóniája. Ihletet kapva rögtön leültem a zongorához komponálni, ekkor íródott a címadó Multiverse is. Egy körkörösen ismétlődő motívumra épül fel a dal, ami a végtelenbe táguló forgást igyekszik érzékeltetni.
A tanítás inspirálta ezt a dalt. Mivel a Bartók Konziban nem csak jazz-zongorát, hanem jazz-szolfézst is tanítok, ezért szerettem volna egy „laza”, kortárs groove-os jazz tracket, amit telepakoltam olyan akkordokkal és metrumváltásokkal, amikkel az órákon is szoktunk foglalkozni a növendékekkel.
A Loose témája egy 5 ütemes periódus, a szóló köre pedig egyre csökkenő metrumszámot mutat ütemenként:
4/4-ből átmegy 7/8-adba, onnan 6/8, 5/8, 4/8 majd vissza 4/4-be és így éri utol a periódusát a dalnak. Próbáltam rövidre fogni, ez a trió történetének legrövidebb dala, mindössze 3:30 a hossza.
Bármennyire is érzelmesnek és romantikusnak hat ez a dal, valójában egy számítógépes játék ihlette.
Nagy gamer vagyok, és a Hitman az egyik kedvenc játékom,
ahol különböző egzotikus helyszíneken kell settenkedve, lopakodva becserkészni ellenfelünket. Ebben a játékban vannak ilyen „tünékeny” (Elusive) célpontok, akiket csak egy bizonyos időpontban egyszer lehet csak elkapni, és ha nem sikerül, akkor vége a játéknak, nem lehet újra próbálkozni. Mivel a játékban egy párizsi helyszínen játszottam, ezért kapott egy kis „franciás” hangulatot a zene is.
Talán minden lemezünkön megtalálható egy 6/8-os lüktetésű dal, ez már hagyomány nálam. Nagyon jó táptalaja ez a fajta groove az improvizációnak. A Checkpoint egy ilyen, tipikus triós dal, ami nagyon jellemző ránk zeneileg.
Nemrégiben keresztapa lettem, ami nagyon felemelő és megtisztelő érzés volt. A keresztlányom, Szofi inspirálta ezt a dalt. A Sophieful címe a Szofi és a beautiful szavak összerántásából lett. Egy laza dob groove kíséri végig a számot, amely kergeti a zongorát, és legfőképp az R’n’B jazz világát idézi ritmikailag.
A Swinging Strings címe picit visszacsatol a húrelmélethez. A dal viszont egy igazi klasszikus modern swing stílus, ami John Coltrane és McCoy Tyner világát idézi, amit imádok.
Ebben a dalban igazán kiélhettem magamat,
mert bár szeretek szép, romantikus dallamokkal improvizálni, de van egy másik oldalam is, ahol pedig imádok rengeteg outos, hangnemen kívüli improvizációval túrni. Ez a dal egy remek példája ennek!
A Longing című dalomat hajnali fél 3 körül írtam egy magányos éjszakán. Jellemző rám, hogy általában minden lemezre írok egy himnuszszerű balladát, pedig ez a fajta világ kevésbé van jelen a jazz-zenében. Azt hiszem, ez a nagy filmzene-szeretetemnek köszönhető, ami már gyermekkorom óta rabul ejtett. Szerintem
izgalmas dolog ezt a stílust ötvözni a jazz-zenével és az improvizációval.
A dal kézi dobolással indul, mintha csak egy Hans Zimmer-szerű ritmusszekció csendülne fel, persze nem hangzásában, de ritmusképletében igen, és úgy is végződik, ezzel keretbe foglalva a dalt. A vágyakozás érzése pedig univerzális, szóval meghagyom a hallgatóknak, hogy ki mit él át a dal hallgatása közben.
Horváth Gábor Trió: Multiverse, Hunnia Records, 2024.
Borítókép: Vágó-Máth Szilvia
