A Hungarian Art and Business új tárlata, a Mámor a művészetben itthon elsőként foglalkozik az alkoholfogyasztás történetének a képzőművészetben játszott szerepével, bemutatva a téma feldolgozásának pozitív és negatív aspektusait.
Október a szüreti vigalmak időszak, míg a száraz november kampánya a túlzott alkoholfogyasztás veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ez a két ellentétes eseménysor ad aktualitást a HAB (Hungarian Art and Business) új kiállításának.
Az alkohol hatásának kétarcúsága már az ókori mitológiában is megjelenik.
A görögök szerint Dionüszosz még gyerekként jött rá, hogy a szőlő levéből bor készíthető. Titkát nem tartotta meg magának, hanem kíséretével, a szatírokkal bejárta a világot, és mindenhol megtanította az embereket a szőlőtermesztés és a borkészítés tudományára. E víg kedélyű istenség nyomában azonban gyakran járt a halál. Féktelen mulatságain az italtól megmámorosodott követői őrült extázisba esve gyakran széttépték azt, aki az útjukba akadt, ahogy ezt Euripidész kései drámájában, a Bakkhánsnőkben megörökítette.
Jelen kiállításon Révész Emese kurátor négy szekcióban vezeti végig a látogatókat az alkoholfogyasztás történetén, amelynek pozitív és negatív hatásai az ókor óta foglalkoztatják a művészeket. Hamvas Béla írja híres esszéjében, A bor filozófiájában:
„A víz az őselem. Először: a víz borrá változik, a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem.”
A borivás során ezáltal az ember dupla transzcendencián megy át, ahogy ezt Az isteni mámor címet viselő első szekció alkotásain is nyomon követhetjük. Adamo Scultori A bor feltalálása című metszetén a nagyhatalmú istenség varázslatos pálcájával még a sziklából is képes bort fakasztani, összemosva ezzel az ókori mitológia Dionüszoszát a bibliai Mózes alakjával. A gesztusfestő Bánki Ákos Dionüszosz álma című alkotása ugyanakkor a kiállítás esszenciájaként is felfogható. A háromosztatú, csorgatásos technikával készült festmény értelmezhető egyrészt klasszikus tájképként. Másrészt a menny-föld-pokol: az éteri tisztaság, a tüzes szenvedély és a pusztulás tragikumának szimbólumaként, amely egyszerre jelképezheti az emberi sors ontológiáját és az alkohol hatásmechanizmusát. A különféle bacchanália-feldolgozásokon (Szinyei Merse Pál, Picasso)
jól végigkövethető a megmámorosodás ábrázolásának korszakonkénti változása, a manierizmustól a szürrealizmusig.
A szekció legizgalmasabb alkotása azonban Orosz István Egy pohár bor (Dionüszosz anamorfózis) című anamorfikus grafikája, ahol az őszi tájkép a fókuszába tett fémhenger egyik oldalán a görög istenség arcképét adja ki, a másikon pedig maga a fémhenger tölti be a pohár szerepét, amelynek szárát egy alulnézetben ábrázolt férfialak tartja.
Az első szekció alkoholfogyasztást mitizáló ábrázolásai után A mámor színrevitele című második dokumentáltan mutatja be az ivás különböző színtereit, formáit, a társas együttléttől a zugivásig. Az udvari festőként elismert osztrák Jacob van Schuppen ínyencének kifinomult hedonizmusa éles kontrasztot alkot a szekció többi képével. Ujházy Péter (Nadapi kocsma) és Bukta Imre (Bárány a kocsmában) a holland barokk kocsmai zsánereit értelmezik újra. De míg Ujházy groteszk karikatúraként ábrázolja a mai falusi kocsma világát,
Buktánál a reménytelenség, az élet nehézségeitől való menekülés színtere ez a helyszín.
A címben szereplő bárány a falon függő szentképre (Jézus nyakában a báránnyal) utal. Ám az italmérés vendégei a spiritualitás helyett inkább a gyors kielégülést adó profán élvezetekben (ivás, szerencsejáték) keresik napi gondjaikra az enyhülést. Hasonlóan Nyáry István fotórealista festményéhez, ahol a nagyvárosi jólét és csillogás mögött ott a végtelen magány, elszigeteltség, amelyből az alkohol jelenti az egyetlen kiutat. A festmény címe, a Bossanova egy a ’60-as évek fordulóján népszerű zenei irányzatra utal, ahogy a festményen is annak a korszaknak az amerikai nagyvárosi miliőjét rekonstruálja Nyáry István, a látogatót Edward Hopper képeinek elidegenedett világára emlékeztetve.
A 19. században egyre erősebbé váló nemzettudattal párhuzamosan megjelentek a nemzetkarakterológiai elméletek is. Így lett a mulatozás szeretetéből jellegzetes magyar jellemvonás. A mulató magyar szekció a népi zsánereken keresztül mutatja be a duhajkodó magyar paraszttól (Lotz Károly: Mulatozó parasztok) a sírva vigadó magyarig (Bihari Sándor: Az ő nótája) a mulatozás különböző regisztereit. Jankó János életképének különlegessége, hogy összekapcsolja a képzőművészetet az irodalommal. Festményén egy parasztlakodalom közepén Csokonai Vitéz Mihály szavalja népszerű bordalát, a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz címűt. A nemzetkarakterológiák sajátossága, hogy az adott nemzetek magukat igyekeztek pozitív tulajdonságokkal felruházni, míg
a velük ellenséges viszonyban álló népekre negatív jelzőket aggattak.
Ennek jó példája Munkácsy Mihály karikaturisztikus rajzsorozata, ahol a magyar és osztrák ivási szokásokat (bor, illetve sör) veti össze. Ehhez a témához kapcsolódik Szolnoki József installációja. A százötven üres söröskorsó arra a százötven éves tilalomra utal, amely a szabadságharc leverését követően alakult ki, miszerint magyar ember sörrel nem koccint.
Az utolsó szekció, Az alkohol mint társadalmi ügy társadalomkritikai aspektusból vizsgálja az alkoholfogyasztást, leginkább annak káros, az egyént, illetve a családokat romboló hatására fókuszálva.
A sort az első társadalomkritikus rajzoló, az angol Hogarth nyitja,
aki a Gin-köz és a Sör utca című metszetén figyelmeztet az alkohol romboló hatásaira. Majd olyan alkotók (Kondor Béla, Pásztor Gábor, Baranyay András) műveiből kapunk válogatást, akik folyamatos harcot vívtak életükben az alkohollal. Különösen megrendítő Pásztor Gábor vanitas-csendélete (Csendélet borospohárral és koponyával), valamint Baranyay András fotósorozata, amelyen a függőség okozta testi elváltozásokat dokumentálja.
Jásdi Juli Tintaló című művészkönyvében finom iróniával ábrázolja az alkoholizmus családokra tett káros hatásait, míg Kovács Olívia képein a gyerekek szemszögéből torokszorító drámaisággal tárja a néző elé ugyanezt a témát. A századelő alkoholellenes plakátjai között egy az italt reklámozó plakát is helyet kapott. Míg az előbbiek igyekeztek minél jobban sokkolni, elrettenteni, addig a reklámplakáton szereplő figura pont a jóléttel, az élet élvezetével kapcsolja össze az italt. A képen látható szivarozó, cowboykalapos férfi mintha csak a Dallas című filmsorozatból lépett volna ki.
Jelen kiállítás nemcsak művészi élményt nyújt, hanem egy fontos társadalmi problémával is szembesít,
elgondolkodtat, és remélhetőleg párbeszédre is készteti a látogatókat.
A Mámor a művészetben című kiállítás a Hungarian Art and Businessben tekinthető meg 2024. november 24-ig.
Fotók: Hungarian Art and Business
