A Hungarian Art and Business (HAB) új tárlata a modern művészet újítóinak egy szubjektív válogatása a páratlan gazdagságú Antal-Lusztig magángyűjteményből.
Az Antal-Lusztig Gyűjtemény az egyik legnagyobb magyarországi képzőművészeti magánkollekció. Alapjait a gyógyszerész, Lusztig Sámuel kezdte el lerakni a századfordulón, majd unokája, dr. Antal Péter folytatta a gyűjtést, immár kortárs művészek alkotásaival kiegészítve azt.
Egy sokrétű, több ezer darabos gyűjteményről van szó tehát,
amelyből egy-egy kiállítás során csak a kollekció kisebb-nagyobb szegmense villantható fel a kurátori koncepciókhoz igazodva.
Most a debreceni MODEM-ben Zsikla Mónika kurátor rendezésében a nemzetközi anyag javát kitevő monokróm műveket láthatja a nagyközönség A szín képe, a kép misztériuma címet viselő tárlaton. Az Andrássy úton pedig a KOGART helyén nemrég megnyílt HAB-ban Gulyás Gábor kurátor Új Kezdet. Remekművek huszonöt újat kezdő képzőművésztől címmel
olyan alkotóktól válogatott reprezentatív műveket, akik nem sorolhatók be egyetlen irányzatba,
utánozhatatlanságuk miatt nem teremtettek iskolát, illetve újító módon formálták át a művészeti gondolkodást vagy a műtárgypiacot. Sajnálatosan Gerhard Richter, Dieter Roth és Arnulf Rainer alkotásai esetében átfedés jött létre a két tárlat között, ám a HAB-nak a kiállítás címéhez méltó módon, a modern technika segítségével sikerült innovatívan áthidalnia ezt az akadályt. A két alkotást egy Meta Quest 3 VR szemüveg segítségével tekinthetik meg a látogatók, sőt virtuálisan a debreceni kiállítás szekcióiba is bepillantást nyerhetnek.
A kiállításhoz mellékelt katalógusban
Gulyás Gábor négy csoportra osztotta az alkotásokat.
Az első szekció a Klasszikussá vált magyarok a századfordulótól a II. világháborúig két, irányzatokhoz nem kötődő, belső sugallataikat követő festőzsenivel, Csontváryval és Gulácsyval indul. A Délutáni vihar Trauban (1900) mesevilágot idéző tájábrázolásával rokonítható a nemrég rekordáron elárverezett Titokzatos szigethez (1903). Gulácsy képe, a Vízió (1914), a festő egyik utolsó, eddig szinte ismeretlen alkotása viszont igazi felfedezés, már ezért az egy képért is megéri ellátogatni a kiállításra. Itt kap helyet a képalkotás és a művészetről való gondolkodás megújítója Moholy-Nagy is, három erősen különböző alkotással reprezentálva az életművet. A Női portré (1920) egyike az utolsó „klasszikus” figuratív munkáinak, míg a Der Sturm mozgalomhoz köthető
Ackerfeld földek (1920) már egyesíti magában a korabeli avantgárd, a konstruktivizmus és az expresszionizmus stílusjegyeit.
Végül a kései Kompozíció (1940 körül) keljfeljancsit idéző figurájával egyszerre mutat a szürrealizmus, valamint a Bauhaus színházi törekvéseinek irányába, amelynek Moholy-Nagy is egyik teoretikusa volt.
Az ugyancsak külföldön, Franciaországban élt Csáky József korai kubista szobraival vált nemzetközi viszonylatban is jelentős alkotóvá, bár Magyarországon csak mostanában kezdik felfedezni, Barki Gergelynek és a Kálmán Makláry Fine Arts Galériának köszönhetően. Végül a szentendrei szürrealisták két kiemelkedő alkotója zárja a sort, Ámos Imre és Vajda Lajos. Ámos egy korai képpel szerepel. A harmadéves főiskolásként festett Csodavárók (1932) egyrészt már megelőlegezi Ámos későbbi képi világát, szimbólumrendszerét, másrészt
az alkotás gazdag jelképiségének megfejtése máig foglalkoztatja a művészettörténészeket.
Vajda három portréja közül a korai Sapkás önarckép (1925) érdemel külön figyelmet. A portré színeiben még Nagybánya és a vadak hatását mutatja, ám az aranyba hajló barna háttérből kiugró sötét alak már a későbbi emblematikus ikonos arcképek hangulatát idézi.
A kortárs magyar művészetet bemutató két szekció A háború utáni ötven év nagy magyar újítói (Korniss, Kondor, Schaár Erzsébet, Reigl Judit, Hantai Simon, Lovas Ilona) és A kortárs magyar művészet megújítói (Lakner László, Keserű Ilona, Mauer Dóra, Bukta Imre, Kicsiny Balázs)
felosztása viszont elsőre kicsit önkényesnek tűnhet.
Talán egyfajta meditatív és spontán, a szakralitás irányába mutató, illetve a realisztikus, racionalista, a tiszta művészeti teóriákra építő felfogás, világlátás ellentétpárja indokolja ezt a kurátori felosztást.
Korniss Dezső (Bodobácsfej, 1946; Mérleges, 1949-1950) a szentendrei szürrealisták egyik utolsó nagy alkotója, míg Kondor (A tengerész álma, 1964; Baltás király, 1966; Hangzavar, 1967) a mágikus realizmus magyarországi vezéralakja. Reigl (Tömbírás, 1964) és Hantai (Pilage fragment, 1968-1969)
túllépve a szürrealizmuson az absztrakt festészet megújítóiként, mindketten Párizsban lettek világhírűek.
Míg Schaár Erzsébet (Nő, 1972) szobrászként installációiban elsőként reflektált a holokauszt borzalmaira, addig a textilművész Lovas Ilona (Stáció No. 16., 1991) installációban, performanszaiban a keresztény szellemiségű művészet megújítója és a környezeti pusztítás elleni harc szószólója.
A fiatal Laknerre nagy hatással volt az amerikai absztrakt expresszionizmus, különösen Rausenberg művészete, ám a kiállításon szereplő képei (Száj, 1969; Füst, 1967) inkább a másik nagy példakép, Rembrandt önarcképeinek hatását tükrözik. Keserű Ilona és Mauer Dóra az Iparterv csoport tagjaiként az absztrakt művészet nemzetközileg jegyzett alkotói.
Keserű a színkutatás vizsgálatával foglalkozva teremtett iskolát.
A kiállításon azonban egyik korai zsákvászon asszamblázsa („Jel” Koponyára emlékeztető, 1962) szerepel, a művész emblematikus balatonudvari szív alakú sírkőmotívumával. Mauer Dóra is leginkább a koncept alkotójaként közismert. A kiállításon viszont egy kései, a színek egymásra hatását és a térproblematikát kutató geometrikus absztrakt művével (Paprika, 1993-2003) van jelen.
Bukta Egy darab ősz (1980) című munkájának kiállítását a Kádár-rendszerben betiltották, a mű ugyanis nemcsak az elmúlás, hanem ’56 őszének emlékeként is értelmezhető volt. Kis Varsó (Havas Bálint, Gálik András) tizenkét fiúból álló tornasora ironikusan a Tulajdonságok (2001) címet viseli, miközben
a gipszbe öntött gyerekalakokból pont az egyéniség hiányzik.
Így lesz a mű a ’80-as évek egyformaságára, a társadalomba való beleszürkülésre dresszírozott nevelésének iskolapéldája. Kicsiny Balázs Ivócsarnok (2005) című installációja a művész emblematikus búvársorozatainak (Wintereise; Édes otthon) egyike, a modernkori létbe vetett, elidegenedett, szorongó emberének kafkai parabolája.
A háború utáni időszak nemzetközi szcénájának jelentős innovatív művészei fejezetben három monokróm alkotás szerepel, bár Serge Poliakoff kivételével sem Rainer, sem Richter életműve nem köthető tisztán ehhez a stílusirányzathoz. Richter Felülfestés (szürke) (1971) sorozatának művei akkor keletkeztek, amikor a művész az NDK-ból átkerült Düsseldorfba. Rainer Hanyatló feje (1991) egy Dieter Roth által készített színes grafika felülírásaként vált monokróm alkotássá. Hermann Nitsch bár nem tartozott a bécsi akcionisták közé,
orgia-misztérium színházával a dionüszoszi hagyomány modernkori megújítójának tekinthető.
A kiállításon egyik performanszán készült vérrel festett képe látható, a Blut auf dünnen Stoff (Vér vékony szöveten, 1978).
A Fluxusból induló, majd az ökoművészet előfutáraként hírnevet szerző Beuystól egy korai, 1974-es önarckép szerepel. Nemcsak technikája miatt különleges mű (egy gyűrt alumínium fóliára szitázott fotó), hanem, mert a művész haláláig (1986) annak düsseldorfi otthonában függött. Az angol Damien Hirst művei sok esetben a blöff és a művészet határán mozognak. A tárlaton látható Helter Skelter (2002) a forgó Földet és a csillagok mozgását megidéző szabályos
koncentrikus körökből álló színes ceruzarajz, éles ellentétben áll az összevisszaságot, rendetlenséget, zűrzavart jelentő angol címmel,
ahogy maga a világ is ellentétek örök dialektikus párharca.
A kiállítás egyetlen gyenge pontja, hogy a tárlat elrendezése
a kiállító tér szűkössége miatt nem a katalógus által kijelölt gondolati irányt követi.
A bejárat melletti kis teremben a tisztán absztrakcióra épülő alkotások kaptak helyet, míg az emeleti kiállítótérben a figurális munkák, felborítva ezzel az eredeti kurátori koncepciót. Ennek ellenére egy olyan páratlan értéket képviselő gyűjtemény, kicsiny, Gulyás Gábor által felvállaltan szubjektív válogatásával ismerkedhet meg a HAB-ba látogató, amely kihagyhatatlan élményt nyújt.
Az Új Kezdet. Remekművek huszonöt újat kezdő képzőművésztől című kiállítás a Hungarian Art and Businessben tekinthető meg 2024. április 7-ig.
Fotók: Hungarian Art and Business
