A Way Down We Go című dalukkal világszerte berobbanó KALEO zenekarnak csak szép emlékei vannak Budapestről, és november 25-én ismét visszatértek Magyarországra, hogy ezúttal az MVM Dome színpadát is bevegyék egy lendületes show erejéig. A Grammy-díjra jelölt izlandi banda életében egyébként több okból is fontos mérföldkövet jelent az idei év: immár tíz éve annak, hogy elkezdődött a történetük, ráadásul a világ egyik legkülönlegesebb helyén léphettek fel ebből az alkalomból. Mi pedig kifaggattuk a frontembert, Jökull Júlíussont arról, milyen tervek szerepelnek a bakancslistáján a következő tíz évre.
KULTer.hu: Nemrég ünnepeltétek a banda fennállásának tizedik évfordulóját, és most éppen a Payback turnétokkal járjátok a világot. Mondhatjuk, hogy ezzel a címmel tulajdonképpen arra utaltok, hogy szeretnétek „visszafizetni” a rajongóitoknak azt, hogy közel egy évtizede kitartanak mellettetek?
Ez nagyon jó, tetszik! (nevet) De őszintén szólva a név valójában arra utal, hogy megpróbáljuk visszafizetni az adósságainkat, mert vannak tartozásaink. Ez egy nehéz iparág. De egyébként igen,
mindent azoknak köszönhetünk, akik már nagyon régóta támogatnak minket.
Éppen ezért olyan szórakoztató ez a turné: rengeteg rajongónkkal találkozhatunk, és sokan mondják, hogy már tíz éve hallgatnak minket. És tudod, ez elképesztő…
KULTer.hu: Biztosan nem egyszerű az elmúlt tíz évben kiadott dalaitokat estéről estére mindössze egy párórás show-ba sűríteni. Hogyan döntitek el, mely számok maradnak a setlisten, és melyek azok, amiknek menniük kell?
Igen, ez néha kihívást jelent, mert mindenki mást szeretne hallani, vagy akár az összes dalt, de ez persze nem lehetséges, hiszen limitált időnk van minden este. Viszont szerintem a mostani talán a legjobb setlistünk. Néha hozzáteszek még egy extra számot, de alapvetően szerintem ez egy tökéletes mix, és természetesen
igyekszünk minden olyan slágert eljátszani, amire a közönségünk nagyon vár.
De meg is értem őket, velem ugyanez lenne a helyzet, ha elmennék egy Rolling Stones-koncertre: én is hallani akarnám élőben a kedvenc dalaimat.
KULTer.hu: A zenekar tizedik, jubileumi szülinapja már csak azért is emlékezetes alkalom lehetett számotokra, mert felléphettetek a római Colosseum Régészeti Parkjában, a világhírű amfiteátrum árnyékában, és az itt készült felvételt KALEO: Viva Roma in the Shadow of the Colosseum címmel ki is adtátok. Mit mondanál, miért ez volt a tökéletes helyszín az ünneplésre?
Róma talán a kedvenc városom,
a Colosseum pedig a világ hét csodájából az egyik…
Azt hiszem, ez egy tökéletes nap volt számunkra, és egy hihetetlen éjszaka. Már az is óriási megtiszteltetés, hogy megengedték nekünk ezt a show-t, azt hiszem, közel húsz éve volt ilyen utoljára, és talán mindössze hat vagy hét hasonlóra volt példa. Tényleg nagyon boldogok voltunk és ez egy különleges pillanat volt számunkra.
KULTer.hu: Ez az álom tehát kipipálva. Mi maradt még a bakancslistádon? Ha elárulhatsz pár dolgot…
Szeretem, ha felvétel készül az élő fellépéseinkről, a múltban Izlandon is sokszor csináltunk ilyet, hogy megmutathassuk az ottani csodálatos természetet. Ezért nagyszerű lépésnek tartom, hogy Rómában is megtettük ezt, mert igen,
számtalan gyönyörű hely van a világon Izlandon túl is,
és én szívesen elmennék például a piramisokhoz vagy az Akropoliszhoz, de akár messzebbre is…
KULTer.hu: Nem titok, hogy a csapat neve, a KALEO hawaii eredetű szó, ami azt jelenti, „a hang”. Hogyan változott a zenekar hangja a kezdetek óta eltelt tíz évben?
Nos, remélhetőleg valamilyen módon fejlődött és érett is. De még mindig ugyanazokat a dolgokat szeretem. Tudod, a nap végén én továbbra is csak zenélni akarok. Az olyan zenék hatnak rám és inspirálnak leginkább, mint a blues, a folk, a country vagy a reggae. Sokféle műfajt hallgatok, és igyekszem a lehető legjobb dalokat megírni.
KULTer.hu: Ha jól tudom, éppen a következő albumotokon dolgoztok. Mit árulhatsz el róla máris?
Igen, reméljük, hogy hamarosan kiadhatjuk. Pár dal már megjelent idén, ilyen például a Lonely Cowboy is. És mint általában, most is különböző számokat írok,
lesz a lemezen még izlandi nyelven is egy, de több rock and rollos is.
Ha az ember sokat turnézik, végül mindig a buszon vagy a szállodai szobákban írja a dalait. Viszont szinte lehetetlen egyszerre turnézni és közben felvenni egy lemezt is, úgyhogy szerencsésnek tartom magam, amiért tavaly hosszú időre elvonulhattam a stúdióba, mert nem volt annyi fellépésünk.
KULTer.hu: És mit szeretnél elérni a zenekar következő tíz évében? Mik a céljaid?
Remélem, hogy folytatódik a karrierem, új számokat írhatok, több lemezt is kiadhatunk, egyre több országba eljuthatunk és növekszünk – ha ez lehetséges. Szerencsésnek tartom magam, amiért azt tehetem, amit, de van ambícióm a fejlődésre is. Talán ez az álmom.
KULTer.hu: Mit jelent számodra ez a bizonyos fejlődés a zenekar tekintetében?
Azt, hogy minél több embert elérjünk, és közben jó lenne érezni a folyamatos támogatást ugyanazoktól az emberektől. Megtisztelve érzem magam, amikor valaki eljön egy koncertünkre, és azt mondja, látott már minket korábban is.
Sokat jelent nekem az, ha újra és újra eljönnek a koncertjeinkre,
és hűségesen mellettünk állnak éveken és mindenen keresztül. Ez igazán különleges.
KULTer.hu: Szoros kapcsolatot ápoltok a rajongóitokkal?
A zene mágikus dolog, tudod? Nekem is, mivel én zenerajongó vagyok. A zene hatással lehet rád, és néha, amikor éppen keresztülmész valamin, a zene az, ami talán segít, vagy érzelmesebbé tesz az adott idővel, dologgal kapcsolatban. Tulajdonképpen a zene varázslat mindenki életében. Szóval igazán csodálatos ennek a részévé válni valaki más esetében.
Borítókép: KALEO
