Január 25. és február 2. között immár 11. alkalommal rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált, a helyszín szokásos módon a Mammut, illetve tíz vidéki nagyváros. A budapesti vetítéseket idén is közönségtalálkozók követik. Öt filmet ajánlunk a kínálatból.
Lula, az elnök (Lula)
Oliver Stone-t nem kell bemutatni a filmszeretők számára, hiszen olyan játékfilmeket rendezett, mint például A szakasz (1986), Tőzsdecápák (1987), Született gyilkosok (1994), Nagy Sándor, a hódító (2004). A megosztó témák, a politika és néha a konteók iránt is erősen érdeklődő Stone számára a dokumentumfilm-készítés sem ismeretlen terep, a Lula, az elnök a hatodik általa rendezett doku.

Azt sem lehet elhallgatni, hogy legalább két évtizede komoly szimpátiát mutat a dél-amerikai (szélső)balos politikai szervezetek és vezetők/diktátorok (leginkább Fidel Castro vagy a venezuelai Hugo Chávez) iránt. 2017-ben négyórás interjút készített Vlagyimir Putyinnal, 2021-ben pedig a kazah önkényúrról szóló hazafias dokumentumfilmben kérdezte Nurszultan Nazarbajevet. A korrupció vádja miatt a börtönt is megjárt jelenlegi brazil elnökről is forgatott már 2009-ben, amikor a South of the Border című dokujának készítése során bejárta Dél-Amerika balra tolódott, az Egyesült Államok imperialista politikájával nem szimpatizáló országait. Már akkor sem volt kíváncsi az ellenzéki vagy a hivatalostól eltérő narratívákra, ez a Lula, az elnök (társrendező: Rob Wilson) esetében sem változott. Így aztán
egy egyoldalú, propagandisztikus filmet láthatunk a szegénysorból az ország elnökévé váló Luláról, beszélőfejes stílusban,
az eseményeket leegyszerűsítő nézőpontból. Emiatt hiteltelenné válik az a részletesen bemutatott elmélet is, miszerint a 2016-os hírhedt korrupciós botrányban Lula ártatlan volt, csak a CIA segítségével akarták lejáratni, eltenni az útból. A film jelene a 2022-es választás, ahol Lula szorosan legyőzte a négy évig uralmon lévő Bolsonarót.
Vetítések:
- január 26., 15:15, Mammut II.
- január 30., 20:00, Mammut II.
Onódy, a hatvanas évek császára
Almási Tamás 2023-as filmje egy hihetetlenül gazdag aranylelőhely feltárásának és kitermelésének félig-meddig kudarcos kísérlete. Onódy Lajosról sokan és sokat írtak már, regényes életéről könyv is született Sorstöröttek címmel Odze György tollából.
Onódy, aki a második világháborúban zsidómentő is volt, a Kádár-rendszerben a büféztetéstől aránylag gyorsan jutott nagyon magasra: éttermeket, szállodákat nyitott, jóban volt a legmagasabb körökkel.
Egy tehetséges, kapitalista gondolkodású ember, egy sikeres vállalkozó volt az áporodott szocialista rendszerben.
Ma már tudjuk, hogy 1964-ben egy koncepciós perben koholt vádak alapján ítélték hat és fél év börtönre. Almási filmje egy 1992-es kilencórás monstre tévéinterjú részleteit párosítja a korabeli leiratok alapján újrajátszott MSZMP KB ülésen elhangzottakkal. Itt az előkészületeket, a próbafolyamatot, majd az „előadást” is láthatjuk. A történetdarabkákból úgy tűnhet, Biszku Bélának volt a begyében Onódy, ő barkácsolta a koncepciós per vázát.
Ám a film epilógusában, ahol több szakértő is megszólal, kiderül, hogy a korabeli magyar állam ellen az Interpol nyomozott drogcsempészet miatt, és a nagyobb botrány (illetve az érintett állami vezetők nemzetközi felelősségre vonásának) elkerülése miatt egy viszonylag „kis halat” áldoztak be, Onódy-t. Ám ezek az iratok a mai napig titkosítva vannak.
A zárlatban elhangzó kulcsinformációk szerkezetileg fájóan későn hangzanak el,
a Központi Bizottság üres stúdióban újrajátszott ülése pedig inkább hátráltatja ennek a rendkívül izgalmas embernek az alaposabb megismerését és megértését.
Vetítések:
- február 1., 11:30, Mammut II.
- február 2., 15:30, Mammut II.
Zenica felett az ég (Nebo iznad Zenice)
Zlatko Pranjić és Nanna Frank Møller hét éven keresztül forgattak Zenicában, abban a nagyjából Szolnok méretű bosnyák városban, amelynek levegője jelenleg is talán a legszennyezettebb Európában.
A BIDF nyitófilmje egyszerre a vadkapitalizmus, a tőke előtt meghunyászkodó politika elleni vádirat,
illetve a civil kurázsi, a tenni akarás ünneplése. Zenicában egy acélgyár működik, melynek elavult kokszolója hatalmas mennyiségű mérgező anyagot, a megengedett határérték sokszorosát eregeti folyamatosan a levegőbe. A városban rengeteg a rákos megbetegedés, a leginkább érintett városnegyedben kezdünk követni két nőt, akik igyekeznek felmérni a baj nagyságát.
Így jutunk el Samir Lemešhez, aki a helyi egyetemen tanít és a zenicai Eko Forum aktivistája. A polgármester nem segít, mert nem akarja a beruházókat magára haragítani, a minisztérium inkompetens és/vagy korrupt. Ezért azt a minimális célt is nagyon nehéz elérni, hogy nyomást gyakoroljanak a gyárra: végezzék el a régóta esedékes légszennyezési méréseket.
Lemeš fáradhatatlan munkájának, szívós levelezésének köszönhetően mégis elindulnak a vizsgálatok,
sőt, DNS-teszteket is végeztek a helyi lakosok egy részén, de az eredményekre még várni kell. Az apró győzelmek (a film forgatása után a gyár az olcsóbb utat választotta, modernizálás helyett bezárta a kokszolót) ellenére az összkép elkeserítő. Vizuálisan nagyon kifejező, hogy szinte bárhol is forgott a kamera (séta a belvárosban, az Eko Forum gyűlése valakinek a lakásán, temetés stb.) a füstöt okádó gyárkémények mindenhonnan látszottak.
Vetítések:
- január 25., 18:00, Mammut I.
- január 31., 20:00, Mammut II.
- február 1., 20:00, Mammut II.
- február 2., 15:00, Mammut II.
Invázió (The Invasion)
Szergej Loznyica korábbi munkáiban is foglalkozott az ukrajnai eseményekkel, 2014-ben jelent meg a Majdan, 2018-ban a hazai mozikban is bemutatott Donyeci történetek című filmje. Az Invázió a 2022 februárjában kitört háború közel két és fél órás tablója.
Ám nem a front eseményeit, a hírekből ismert harci cselekményeket akarja bemutatni, hanem a hátországot, a lassan három éve tartó háború hétköznapokra gyakorolt hatását. Nincs narráció, a képek oda nem illő nyugalmat és lassúságot közvetítenek statikus kameraállásokból. Az élet sok területét láthatjuk, legyen szó különböző ceremóniákról, mint az ünnepélyes fővárosi vagy a szerényebb vidéki katonai temetés, templomi búcsúztatás, polgári esküvő gyakorló egyenruhás vőlegénnyel, ivóvíz beszerzése utcai kútról vagy ebédosztás.
Megváltozik a viszony az orosz kultúrához, szobrokat graffitiznek össze, az orosz irodalom nagyjai papírhulladékként végzik,
katonai gyakorlatokat és hadirokkantak rehabilitációját nézhetjük. Eljutunk szülészetre, általános iskolába, a front második vonalába, ahová az utánpótlás érkezik, de túlélők keresését is láthatjuk a romok alatt. Az élet nem áll meg, de az orosz invázió a mindennapok része lett, mindenhová beszivárgott – és ellenreakciókat is kiváltott: Ukrajna élteti a hőseit, identitásuk részévé vált a honvédő háború, a nemzeti érzés és összetartozás erősebb, mint valaha.
Vetítések:
- január 26., 14:00, Mammut II.
- január 27., 18:00, Mammut II.
Államcsíny zenei aláfestéssel (Soundtrack to a Coup d’État)
Johan Grimonprez filmje – bár szintén két és fél órás monstre alkotás – sok mindenben az Invázió ellentéte. A szemlélődő lassúsággal szemben itt ingeráradat éri a nézőt, akit könnyen ki is fáraszthat a szinte folyamatosan szóló jazz, a sok vágás, a rengeteg felirat és a nem lineáris cselekmény.
Szinte kizárólag archív felvételekből építkezik, bravúros szerkesztői, vágói munka eredménye az Oscar-shortlistre is felkerült doku. Különösen azért, mert a történetet nem szűkíti le az 1960-as kongói válságra, igyekszik az akkori komplex, hidegháborús helyzetet több oldalról bemutatni, mindezt egy sokszereplős nagyzenekari jazzkoncert szerkezetét követve: hurkok, kitérők, szólók, visszatérő témák színesítik, bonyolítják a gazdag anyagot.
A korabeli jazz krémjének felvonultatása és a film szövetébe helyezése indokolt szerzői döntés.
Egyrészt a fekete jazz-zenészek egy része politikailag is aktív volt és szívén viselte Kongó és Lumumba elnök ügyét, másrészt a CIA éppen Louis Armstrongot küldte a válságos időszakban Kongóba „zenei nagykövetnek”. Az elfogult Stone-nal ellentétben itt nincs miért kételkedni az Egyesült Államok dicstelen háttérbeli kavarásában, felelősségében Lumumba megpuccsolásában és megölésében. Érdemes időt és energiát szánni erre a filmre: nem csupán különleges és emlékezetes mozgóképes-zenés vállalkozás, de általa – hiába az időbeli távolság – sokat megérthetünk a nemzetközi politika és az emberi gyarlóság azóta is változatlan természetéből.
Vetítések:
- január 29., 18:30, Mammut II.
- január 30., 18:30, Mammut II.
11. Budapesti Nemzetközi Dokumemtumfilm Fesztivál, Mammut I-II., Budapest, 2025. január 25 – február 2.
Borítókép: Pauló-Varga Ákos