–kert
Sövény és gyep. Hátra-
fordulok: tuja lombját
babrálja a szél, mögötte megint
tuja, gyep, sövény. Élek,
térkövek terelnek az enyészpont felé,
tömött lombok húznak,
rövidülő vonalak löknek –
se gyümölcs, se állat
immár nem akadálya
zavartalan áthaladásomnak.
Nocturne
A park kijáratánál tornyosuló fenyő mozdulatlan,
leszámítva egy hosszan oldalra nyúló ágat,
mely szokatlan, fel-le irányban leng. Mélyen alatta,
a száraz gyantaszagban egy csont-toll-csőr-szőrcsomó hever,
friss köpet, amit a hangyák sem szagoltak még ki.
Az ág leng, hogy kirugózza magából
két karmos láb elrugaszkodását, a gubbasztó éjszaka súlyát,
mielőtt megérkeznek az első szelek. Egész éjjel
be akartam vallani valamit neked, ahogy az ilyesmit kell,
huhogva, halkan füttyögve, vagy vijjogva,
de csak megemésztetlen,
összeszáradt szavak indultak el most is felfelé.
Végigvárod. Aztán megérintesz.
Az ág lengése lelassul, majd alig észrevehetően megáll,
a hangyamenet pedig megindul a szálkás talajon.
Borító: Unsplash
