Baksai József legújabb, Minden mögötte című kiállítása a Tér-Kép Galériában a látható világ mögött meghúzódó láthatatlan bölcseleti összefüggéseit kutatja.
Baksai József az ókori egyiptomi, krétai és görög mondakör, illetve az Ó- és Újszövetségből vett motívumok, alakok felhasználásával teremti meg magánmitológiáját, ahogy
műveinek gyakorta van irodalmi alapja is.
Ezek az utalások nemcsak a címadások gesztusaiban fejeződnek ki, de a képeken elrejtve, a képek mellett olvasható feliratok formájában is megjelennek. Ahogy a Minden mögötte cím jelzi, ezek az enigmatikus szövegek arra késztethetik a nézőt, hogy a rejtett üzenetek megfejtése által tárja fel a művek mélyebb jelentésrétegeit.
A kiállítás nyitóképe a Dies Irae (Harag napja) egy középkori gregorián ének szövegére épül. Az utolsó ítélet témáját feldolgozó mű régebben a katolikus temetési szertartások részét képezte, így Mozart és Verdi is felhasználta Requiemjében. A tizenkilenc strófából álló szövegből Baksai József az első öt szakaszt emeli ki, Isten ítélőszékének leírását. A festőre jellemző sötét háttérből átlósan, a feketébe burkolt golyóbisig lefutó fehér szövegcsík így értelmezhető a természetet kizsákmányoló emberiségre lesújtó Isten büntetéseként.
A klímakatasztrófa árnyékában élő korunkat tükröző kép megidézheti Madách főművének pesszimista világszemléletét,
miáltal összekapcsolható a Tragédia hatására született grafikákkal. Baksai a tizenöt színből a ma emberét leginkább megszólító londoni és a falanszter színeket dolgozta fel. A képeken olvasható Madách-idézetek – „Kilöktem a gépből egy főcsavart, / Mely összetartá, a kegyeletet,” (London); „S megvetjük e földnek hitvány porát, / Keresve utat a magasb körökbe.” (Falanszter) – egyszerre adják korunk ellelketlenítő és elszemélytelenítő kapitalizmusának és diktatúráinak társadalomkritikáját.
Baksait már korábban is foglalkoztatta a végítélet témája. Az Isten haragját jelképező hét csésze kiöntésének a mozzanatát többek között a Geon II. vagy a Pison II. című festményeken is feldolgozta, amelyeken
a csészék egyszerre értelmezhetők buddhista és keresztény motívumként.
A Dies Irae disztópiája mellett a Kheper című festmény ellenpontként a természet elpusztíthatatlanságának optimizmusát képviseli. Az ókori Egyiptomban a szkarabeuszarcú istenség, Kheper a reggeli, azaz a felkelő nap megtestesülése volt, így az élet örök megújulásának jelképe.
Jorge Luis Borges Labirintus című versének kezdő sora: „Bent rekedtél. Nem lesz ajtó soha.” (Imreh András fordítása) két képen is olvasható. Az Aszterion címet viselő olajkép a krétai mondakör Minotauruszának mítoszára utal, akit torzszülöttként apja labirintusba zárt a világ szeme elől. A félig ember, félig bika Minotaurusz így a meg nem értettség és a másság megtestesítője mellett a maszkulinitás és az állatias ösztönök jelképe. A mű ezzel finom ellenpontot képez a mellette látható Alkonyul című grafikával. A fekete háttérből kiemelkedő fehér koponya a Hamlet emblematikus létfilozófiai monológjának kezdősorait idézi fel a szemlélőben: „Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.”
Ezáltal párba állítva látható emberi fajunknak, ennek a gondolkodó állatnak a természetéből fakadó kétarcúsága.
Az Egyedül című grafikán Borges versének idézete parabolisztikusan értelmezett. A kép előhívhatja Franz Kafkának az élet céltalanságáról szóló tanmeséjét a labirintusban bolyongó egérről (Kis mese), aki végső lehetőségként a csapda, illetve a macska között választhat. A grafika ugyanakkor vizuálisan felidézi Georg Friedrich Kersting Caspar David Friedrich a műtermében című festményét. Nádas Péter, akit fotósként szintén a fény és árnyék viszonylatai izgatnak, Mélabú című esszéjében hosszan elemzi Kersting képét, miszerint Caspar David úgy építette át Drezdában az Elba-parti műtermét, hogy a folyó tükréről a mennyezetre vetülő fény onnan egyenesen a vászonra vetődött. Ezáltal maga a szoba alkotott egyfajta camera obscurát.
A kiállítás talán legrejtélyesebb képe a Függöny című grafika. A „Ne találjon az ember maga mögött semmit” felirat a Prédikátorok könyve 7:14 intelmének enigmatikus zárótagmondata, a Szent István Kiadó bibliafordítását alapul véve. A teljes idézet: „Jó napon érezd jól magad, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta, akár csak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit.”
Érdekes összehasonlítani, hogy a jezsuita Káldi és a református Károli hogyan fordították le ezt a rejtélyes üzenetet.
Káldinál ez a szakasz így hangzik: „ …ne találjon az ember igazokot panasza ellen”, azaz ne berzenkedjen Isten akarata ellen, míg Károlinál: „…az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik”, azaz az ember ne kutassa a jövőt, nyugodjon bele a sorsába, Isten akaratába.
Baksai képén a sötét szobából a széthúzott függöny mögül kileső semmibe bámuló, testetlen, egyénietlen, elmosódott arcú figura a modern ember egzisztencialista szorongásának, a sartre-i értelemben vett létbe vetés állapotának kivetülése. A függöny a festészetben ugyanakkor mindig az eltakarás, illetve kitakarás jelképe, sőt, a festészet születéséről szóló ókori görög mondára, Zeuxisz és Parrhasziosz vetélkedésére gondolva a megtévesztés szimbóluma. Így a grafikának többrétegű értelmezése lehetséges. Jelképezheti azt is,
akárhogy igyekszik az ember, a dolgok végső értelme mindig rejtve marad, soha nem jutunk el a teljes tudás birtokába.
Az Elválasztva című olajkép két világ közé szorult emberi teremtménye így a Függöny című grafika, illetve az Egyedül című festmény ironikus párdarabjaként is felfogható, az élet értelmét, célját megfejteni kívánó ember céltalan erőfeszítéseinek groteszk ábrázolásaként.
Míg a kiállított olajképeken a vastagon felhordott festékrétegek miatt az alkotások taktilis, térbeli benyomást keltenek, akárha reliefek lennének, addig a grafikák kidolgozottságukkal, aprólékos részletgazdagságukkal Baksai József virtuóz rajzkészségéről tesznek tanúbizonyságot. Így
a különböző anyagokkal és technikákkal való kísérletezés egyszerre hordoz formai és tematikai gazdagságot.
„A műalkotásban nem is a mű a legfontosabb, hanem az, hogy próbatétel elé állítja az embert: megküzdhet önnön kísérteteivel, megpróbálhat közelebb jutni saját meztelen igazságához.” Az Albert Camus-idézet, a kiállítás mottója találóan összefoglalja Baksai József művészetének lényegét. Ő is a képein keresztül a lét értelmét kutatja a mulandóság és az öröklét ellentétéből fakadó feszültségen keresztül.
Baksai József Minden mögötte című kiállítása a budapesti Tér-Kép Galériában tekinthető meg 2025. február 28-ig.
A fotókat Kámán Albert készítette.
